Tudni kell egy sztrájkot befejezni! – hangsúlyozta Édouard Philippe francia miniszterelnök, aki abban reménykedik, hogy kifullad az ötödik hete tartó sztrájk- és tüntetéshullám, melynek célja a nyugdíjreform visszavonása.

A hatalom hátrál, de a leglényegesebb ponton nem enged: 2027-re egyensúlyba akarja hozni a nyugdíjkasszát. Ezért már 2022-ben be akarták vezetni a 64 éves korhatárt, de a miniszterelnök visszakozott. Ez végül nem történik meg, de a munkaadóknak és a szakszervezeteknek meg kell találniuk a módját, hogy a nyugdíjkassza ne legyen ráfizetéses – azt ugyanis az állam állja, jelentősen hozzájárulva ahhoz, hogy Franciaország évek óta nem képes teljesíteni az eurózóna deficitnormáját. Vagyis nem tudja 3% alatt tartani a költségvetés hiányát.

A francia elnök hivatalba lépésekor, 2017 tavaszán nagy lendülettel kezdett a kormányzáshoz: meg akarta reformálni az egész eurózónát sőt az egész Európai Uniót, hogy versenyképessé tegye azt az Egyesült Államokkal, valamint a feltörekvő Kínával és Indiával szemben. Mindehhez Németország támogatását kell elnyernie, hiszen az Európai Unió legnagyobb gazdasága óriási költségvetési többletet tud felmutatni. Berlinből azonban azt üzenik Emmanuel Macronnak: előbb oldd meg a házi feladatot, azután szó lehet az uniós reformokról! A házi feladat – Merkel kancellár (és az Európai Bizottság) szóhasználatában – a költségvetés egyensúlyának a megteremtését jelenti. Ehhez kellene a nyugdíjkassza egyensúlya is.

A szakszervezetek megosztottak

A kormány döntése a korhatáremelés visszavonásáról kettéválasztotta a nyugdíjreform ellen egységesen tiltakozó szakszervezeteket. A mérsékeltek elfogadják a kormány javaslatát, de a keményvonalas szakszervezetek nem. A legelszántabbak tovább akarnak sztrájkolni, noha a közvélemény mind kevésbé megértő a közlekedési káosszal kapcsolatban.

A sztrájk ott okoz gondot igazán, és ezt jól tudják a szakszervezetek is. Vajon mennyire követik a legelszántabb szakszervezeteket a sztrájkbizottságok, ahol érezhető a fáradtság és a kiábrándultság? A kormány pontosan erre számít, miközben rámutat arra, hogy a tiltakozók nemigen képesek észszerű alternatíva felmutatására. Védelmezik a múlt vívmányait, melyeket egyre kevésbé képes finanszírozni a francia állam.

Január 16-ra tüntetéseket hirdettek meg a nyugdíjreform visszavonását sürgető szakszervezetek. Kérdés, hányan mennek el? Szombaton már jóval kevesebben tiltakoztak, mint korábban, amikor a szakszervezetek még egységesen követelték a nyugdíjreform visszavonását.

Eközben a miniszterelnök arról beszélt a France2 televízióban, hogy a kormány a végsőkig kitart a reform mellet. Édouard Philippe hangsúlyozta: most a munkaadóknak és a szakszervezeteknek közösen kell megtalálniuk a nyugdíjkassza finanszírozásának módját. A párizsi Le Monde cikkben tudakolja, hogy vajon lehetséges-e ez? "A nyugdíjreformot elutasító szakszervezetek zsákutcába vezetik a tagságukat" – hangsúlyozza Philippe miniszterelnök, aki tisztában van vele, hogy a szakszervezeti követeléseknek nincs pénzügyi fedezete, de azt szeretné, ha ezt nem a kormánynak kellene megértetnie a választópolgárokkal, hanem megtennék ezt a szakszervezetek és a munkaadók.