61 dollár 80 centre emelkedett a Brent olaj hordónkénti ára hétfőn, és a szakértők ezt annak tulajdonítják, hogy a piac kedvezően fogadta Szalman király döntését, miszerint a saját fiát állítja az energiaminisztérium élére. Abdulaziz bin Szalman nem újonc e területen, hiszen korábban jelentős szerepet játszott abban, hogy az OPEC+ létrejöjjön.

Oroszország, Kazahsztán és Mexikó de facto csatlakozása az olajkartellhez azzal az illúzióval szolgált, hogy immár az olajtermelő államok egységesen dönthetnek az árakról, amelyek 2014-ben még meghaladták a 100 dollárt, ma pedig 60 körül ingadoznak. Ez pedig kevés - mármint az olajtermelők szempontjából.

E célból az OPEC+ napi 1,2 millió hordóval kevesebb olajat küld a globális piacra. Logikus, hiszen mind Oroszországnak, mind Szaúd-Arábiának magasabb olajbevételre lenne szüksége: az arab államnak ahhoz, hogy Mohamed bin Szalman trónörökös megvalósíthassa gigászi reformterveit, Oroszországnak pedig ahhoz, hogy Putyin elnök fenntarthassa rendszerét, mely az olaj- és földgázbevételeken nyugszik. Az orosz költségvetés felét még mindig ez adja – mutat rá a Bloomberg.

Putyin nemrégiben arra kényszerült, hogy a nemzeti vagyon alapból 55 milliárd dollárnak megfelelő rubelt át tegyen a költségvetésbe, mert ingadozó népszerűségét komolyan fenyegetné a lakosság életszínvonalának stagnálása, illetve csökkenése.

Mit akar Donald Trump?

Az olaj- és földgázlobbi az egyik legfőbb támogatója az amerikai elnöknek, akinek az első külügyminisztere a világ legnagyobb olajcégének egykori vezetője volt.

Fontos megemlíteni, hogy a palaolaj és a palagáz miatt az USA újra exportőr lett, és napi olajkitermelése immár elérte a 8,5 millió hordót. Mivel a palaolaj és palagáz kitermelése drágább, mint a hagyományos olajbányászat, ezért az amerikaiak is az ár növelésében érdekeltek.

Trump ezért is igyekszik kigolyózni minél több vetélytársat az olajpiacról: Líbia, Venezuela vagy Irán nemcsak stratégiai okokból szerepel az elnök menetrendjében, hanem azért is, mert velük fontos olajtermelők esnek ki a túltermelési válságtól sújtott piacról.

Az olajpiac egyik fő kérdőjele az amerikai-kínai kereskedelmi háború

Erről nyíltan beszélt a Reuters hírügynökségnek Abu Dhabiban Abdelaziz bin Szalman herceg hétfőn egy OPEC-tanácskozás szünetében. Ő bízik abban, hogy hamarosan véget ér az amerikai-kínai kereskedelmi háború, és ezzel elhárul a globális visszaesés réme.

Nem véletlen a szaúdi királyfi aggodalma: Kína naponta 9,5 millió hordó olajat importál, vagyis messze a legfontosabb vevő. Márpedig ha Kínában lassul a gazdasági növekedés, akkor csökken az olaj- és földgázimport.

A helyzetet bonyolítja, hogy Trump választási időszakban van, ami a gyakorlatban kettős kötést jelent: fő szponzorai, a nagy olajcégek áremelést szeretnének, de a választópolgárok épp ellenkezőleg. Ráadásul az amerikai konjunktúrának sem mindegy, hogy milyen olajárak lesznek az elkövetkező hónapokban.

Senki sem sejtheti, hogy mi lesz az olaj globális piacán – ez derül ki azoknak a szakértőknek a nyilatkozataiból, akik a Bloombergnek mondták el a véleményüket. Az imént felsorolt ellentmondásos tényezők ugyanis rendkívüli mértékben megnehezítik a döntéshozók dolgát, így jövő novemberig szinte minden lehetségesnek látszik az olaj világpiacán.