Lenyűgöző látványt nyújt az olaj- és gázjövedelmekből, valamint a korábbi években beruházott pénzekből összeálló norvég Állami Nyugdíjalap honlapja. Az oldalon valós időben követhető nyomon, miként változik az alap piaci értéke: ahogy emelkednek vagy csökkennek a részvényárak, úgy nő, illetve zsugorodik percenként néhány százmillió koronával (1 korona = 33 forint) a képernyőn látható szám.

Az 1990-ben létrehozott alapba 1996 óta ömlik a pénz, ahol az olaj utáni korszakra már több mint ezermilliárd dollárnyi vagyon gyűlt össze. A pénz 45 százaléka az olajbevételekből, a többi a befektetések hozamából származik. Utóbbi a második negyedévben – két év után először – 0,2 százalékponttal a pénzügyminisztérium által meghatározott szint alatt maradt: a részvények 2,7 százalékos hozamot termeltek, míg a fix hozamú befektetések (kötvények, kincstárjegyek) nem hoztak nyereséget. Az alapkezelők szerint a vártnál rosszabb eredmény nem véletlen és nem egyedi fejlemény, annak oka elsősorban a bizonytalanság növekedése és a nemzetközi kereskedelmet akadályozó tényezők megjelenése.

Az USA, Kína és Európa közötti esetleges kereskedelmi háború kitörésének a veszélye az egyik fő oka annak, hogy Oslóban ismét fellángolt a vita arról, miben fialtassa a pénzt a 72 országban több mint kilencezer vállalatban jelen lévő szervezet. Míg az alap vezetősége tavaly ősszel azt javasolta, vonják vissza a befektetéseket az olajipari vállalatokból, augusztus közepén a kormány által kinevezett bizottság már az olaj- és gázipari részvények megtartását szorgalmazta.

A norvég alapnak Magyarországon tíz befektetése van, nyolcféle magyar értékpapírt, és két ingatlan kezelnek a skandinávok.  Az értékpapírokban 53 milió dollárt, az egyéb befektetésekekben pedig 43 milliót tart az alap.

A vita egyébként nem a környezetvédelemről vagy a fenntarthatóság elveinek támogatásáról szól. Hanem arról, hogy a szakemberek egy része szerint csökkenteni kellene az alap olajipari kitettségét, mert hosszabb távon esni fog a szénhidrogének ára, és ezzel az érintett cégek részvényárfolyama is. A bizottság úgy véli azonban, ha bekövetkezik az árzuhanás, a norvég állam olajbevételei amúgy is olyan mértékben fognak zsugorodni, hogy ha most megszabadulnának az Exxon Mobil vagy a Shell részvényeitől, akkor is csak legfeljebb egy százalékkal mérsékelnék a jövőbeni veszteségeket. A kormány elé kerülő javaslat szerint az olaj- és gázcégek kiebrudalása már csak azért sem túl jó ötlet, mert ezzel szembemennének azzal a régóta érvényes elvvel, hogy a lehető legszélesebb körben kell teríteni a befektetéseket. A kormány várhatóan még az év vége előtt dönt; oslói források szerint az a valószínűbb, hogy ezek a vállalatok kikerülnek a befektetési körből.

A leginkább vállalhatatlannak ítélt cégek már korábban kiestek a befektetési célpontok közül: az alap már nem vesz részvényt dohányipari, illetve a környezetet súlyosan károsító vállalatokban. Sokan egyébként képmutatással vádolják a norvég államot. Miközben ugyanis a legnagyobb nyugat-európai olajtermelőnek számító skandináv ország központi bankjának egy részlege által irányított alap elsősorban a környezetet ugyancsak pusztító szénhidrogének felszínre hozatalából gyűjtötte össze az irdatlan összeget, Oslo nem fektet be szénbányászati cégek papírjaiba.

Nemcsak a befektetésekre érdemes vállalatok köréről folyik vita, hanem arról is, mennyire legyenek kockázatvállalók az invesztíciók. Jelenleg részvényben van a vagyon 66,8 százaléka, míg a maradék fix hozamú papírokra és ingatlanokra jut. Sokak szerint csökkenteni kellene a részvények arányát, még ha ez a hozam további mérséklődését hozná is magával. A nézeteltérések annak ellenére sem enyhülnek, hogy a részvénybefektetési politika sem tűnik túl kockázatosnak. A legtöbb pénzt – 68 milliárd koronát – az Apple-be tette az alap, a további vezető helyeken az Amazon, a Microsoft, a Google-gazda Alphabet, a Royal Dutch Shell, a Nestlé, illetve a Facebook osztozik, utóbbiban 34 milliárd korona termeli a nyereséget.

A norvég állam közben a vártnál előbb beszüntette a világ tőzsdei cégeiben átlagosan 1,4 százalékos tulajdoni hányadú alap megcsapolását. A pénzvisszavonás 2016-ban kezdődött, két évvel az után, hogy összeomlott az olajár, s azért ért véget, mert a jelenlegi kurzus az Oslo által korábban jósolt 55 dollár helyett meghaladta a 70 dollárt, ami mozgásteret nyitott. Az utolsó, hatmilliárd koronás kivét januárban volt, és a norvég kormány eredetileg azzal számolt, hogy az idén további 72 milliárd kell majd a költségvetési lyukak betömködésére. Az is segített, hogy a vártnál gyorsabban mérséklődött a 2016-ban csúcsot döntött munkanélküliség, így nőttek az adóbevételek és csökkentek a kiadások. A pénzkivonások ellenére az utóbbi években is tovább nőtt az alapban kezelt pénzösszeg. Míg az állam még a legínségesebb évben is mintegy 100 milliárd koronát vett ki az osztalékokból, kamatokból és bérleti díjakból évente mintegy 200 milliárd folyt be a kasszába.

NÉMETH ANDRÁS

A cikk eredeti verziója a HVG 2018/35. számában jelent meg.