Magyarországnak egyelőre nem kell tartania attól, hogy 2020 után csökkennek a felzárkóztatási támogatások – az Európai Bizottság most közölt vitaanyaga legalábbis olyan forgatókönyveket vázol fel, amelyek alapján a források inkább a nyugati régiók számára veszhetnek el. A brüsszeli testület a jövő heti, a többéves költségvetés (MFF) stratégiájáról szóló EU-csúcs előtt közölt javaslatcsomagjában pontos számokat még nem közölt – az májusban várható –, irányokat viszont igen, a csúcsra hivatalos tagállami vezetők figyelmébe ajánlva.

A dokumentum általában három forgatókönyvet vázol fel, leginkább aszerint, a tagállamok mennyi pénzt szánnak az egyes célokra – a kérdés a bizottság szerint azonban nem ez, hanem hogy mire hajlandóak több forrást áldozni. A regionális politika esetében tehát az első változat nem zárna ki egyetlen területet sem a támogatásokból, és a most az EU-büdzsé 35 százalékát kitevő forrás sem változna, viszont pontosabban meghatároznák a támogatási intenzitást és a célokat. A javaslatok között innovációt, ipari átalakítást, tiszta energiára való átállást, klímavédelmet és jobb munkalehetőségeket láthatunk – a mostani pénznyelő útépítéseket annál kevésbé.

A második és a harmadik változat már kevesebb pénzzel számolna és gyakorlatilag kizárná a fejlettebb nyugati országokat – azoknak a fejletlenebb régióit is. Magyarország helyzete viszont változatlan maradna.

Az agrártámogatásoknál is számol a bizottság egy olyan változattal, amelyikben nem csökken a kifizetések teljes összege. Ez azonban nem azt jelenti, hogy minden gazdaság annyi pénzt kapna, mint eddig: a jövőben a kisebb gazdálkodókra koncentrálna a rendszer, amelyben most a támogatás 80 százaléka a farmerek 20 százalékánál köt ki. A másik két forgatókönyv a támogatások 30, illetve 15 százalékos csökkentése a gazdálkodók jövedelmének 11 és 5,5 százalékos visszaesésével járhat – áll a dokumentumban.

Brüsszel támogatja a most Juncker-terv néven ismert beruházási program folytatását is, akár egy egységes beruházási eszközzel. (Ez vissza nem térítendő támogatások helyett bankgaranciát, kölcsönt és egyéb pénzügyi eszközöket jelenthet.)

Kiemelik a büdzsé nagyobb rugalmasságát is. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a pénzek nagyobb arányánál adnak szabad kezet maguknak vagy a tagországoknak, hogy nem az eredetileg megjelölt célra költsék el. Erre példaként jellemzően a menekültválságot hozzák fel: 2013-ban, amikor a 2014-2020-as MFF-ről döntöttek az államok, még nem lehetett előre látni, a migráció kezelésére és a védelempolitikára mennyi pénzre lenne szüksége a közösségnek.

A költségvetés finanszírozásánál feldobnak új forrásokat is – ezekre azért lehet szükség, mivel Nagy-Britannia távozása miatt a mostani befizetés 15 százalékát elveszíti az EU. Az ötletek között van az új típusú áfaalapú hozzjárulás, a közös konszolidált társaságiadó-alaptól remélt plusz jövedelem egy része, illetve a szeniorázs, vagyis a jegybankoknál keletkező tartalékból származó jövedelem egy része.

A dokumentum arra is felhívja a figyelmet, hogy a tagállamoknak sietniük kell, hogy ne járjanak úgy, mint a mostani hétéves periódusnál, amikor a megkésett megállapodás miatt több mint egy év csúszással indulhatott el a pályáztatás és a kifizetés. Ez egyelőre nem tűnik túl valószínűnek: ha a felek jövő tavaszig nem jutnak dűlőre, utána több mint egy fél év kieshet az EP-választások és az új Európai Bizottság ősz végére várható felállása miatt.

A teljes dokumentum innen tölthető le.