Ezer éve halljuk, hogy sajnos, mi magyarok nem eszünk elég halat, csak a tepertő, csak a felsál, csak a csirke, de semmi ponty, keszeg, süllő, kecsege, lazac, süllő, pisztráng, busa. Bezzeg a norvégok, olaszok, görögök, portugálok.
A KSH most közzétett egy ábrát, amely szédületes növekedésről számol be. 1970-től egészen 2013-ig folyamatos, de szolid növekedés volt megfigyelhető: az egy főre jutó halfogyasztás 2,3 kilóról 3,7 kilóra nőtt. Aztán 2014-re hirtelen felszökött 5,4 kilóra, 2015-re pedig 6,2-re. Hát ez meg hogy lehet? Hogy lehet, hogy amit 40 év alatt nem sikerült elérni, a NER egy éve megoldotta?
Az ördög a részletekben, illetve a csillagozott részen nem alszik, van eltemetve (vagy az a kutya?), lakozik: a 2014-15-ös adatok élősúlyban értendőek. Ezt persze nem könnyű értelmezni, akkor tehát lehalásznak X ezer tonna halat,és azt elosztják a népességszámmal? Elsőre úgy tűnik, ennek a statisztikai módszertani váltásnak semmi értelme sincs, csak annyi, hogy elbüszkélkedhessen vele a kormány, az állam, bárki – a magyar halfogyasztás lassan leveri az izlandit is.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.