Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az új elnök, a régi, meg a lánya. Három meghatározó szereplő Angola politikai és gazdasági életében. De kié a pénz, kié a hatalom?
Senki sem lepődött meg Angolában, amikor a kiszámítható végkimenetelű választások után augusztusban José Eduardo dos Santos átadta az elnöki tisztet João Lourençónak. Annál nagyobb megdöbbenést keltett, amikor az új elnök leváltotta az állami olajtársaság elnökét, az ugyanis elődje lánya, Isabel dos Santos volt, aki nem mellesleg Afrika leggazdagabb asszonya. Figyelem-elterelő manőver? Új szereposztás? Vagy a trónra lépett tábornok kiépíti saját hatalmi bázisát?
Alig 42 esztendővel a független Angola történelmének kezdete után tán új korszak veheti kezdetét a délnyugat-afrikai országban. Az egykori portugál gyarmatokra (is) szemet vető Szovjetunió politikai-gazdasági – és nem mellesleg Kuba intenzív katonai – támogatásával 1975-ben megszületett új állam első önálló kormányában a diplomácia irányításával bízták meg az akkor mindössze 33 esztendős José Eduardo dos Santost. Az azerbajdzsáni olajmérnöki diplomával, ottani feleséggel és egy kislánnyal megtért fiatalember tekintélye nőttön-nőtt. Amikor az államalapító Agostinho Neto 1979-ben Moszkvában, rákban elhunyt, ő vált az ifjú köztársaság elnökévé. A posztot azóta sem hagyta el. Egészen mostanáig.
A beláthatatlan belviszályokba beleőszült férfiú a közelmúltban átadta kijelölt utódjának fele királyságát, az államfői stallumot. (A másik felét, az országirányító MPLA párt elnökségét megtartotta magának.) Igaz, így is ő volt a fekete földrész második legrégebben uralkodó politikusa – a kevéssé dicső listán csak Egyenlítői Guinea diktátora előzte meg. A keresztnevei végződéséről csak Zédunak becézett vagy becsmérelt elnök még az (állam)csínytevő katonái által leváltott zimbabwei Robert Mugabét is megelőzte. Lehet, hogy a mostani békés hatalomátadással egy hasonló fordulatot kívánt megelőzni.
Mintha már korábban repedések jelentek volna meg a kölcsönös bizalmuknak megálmodott kettős szobor talapzatán. Pedig „JLo” (az új tábornok-elnököt, João Lourençót csak így becézik) maga is szovjet iskolába járt. A Lenin Akadémián politikai tisztté, hadtörténésszé tisztelegte magát, majd odahaza volt védelmi miniszter, sőt a párt főtitkára is. Ám amikor a nagy előd – akkor még talán csak kísérleti léggömbként – meglebegtette lemondásának lehetőségét, az akkor még csak önjelölt utód sietve bejelentkezett a posztért. Elképzelhető, hogy ekkor kezdődött a kettejük közti rivalizálás, mindenesetre az tény, hogy kinevezése után az új elnök sietős személyi döntésekkel kezdett, amelyek közül a legföltűnőbb az volt, hogy leváltotta az angolai nemzeti olajvállalat éléről Isabel dos Santost, elődje elsőszülött gyermekét. Pedig a korábbi elnök csupán tavaly nevezte ki tulajdon lányát a Sonangol vezetőjévé.
| Sonangol, a birodalom |
Az olajipari megacég – semmi kétség – stratégiai jelentőségű. Megemlítendő, hogy Angola most éppen – Nigéria polgárháborús zűrzavarai okán– Afrika legnagyobb olajexportőre. Birodalmának nyersanyagvagyonáért (olaj, gyémánt, arany stb.) ma már nyugatiak és távol-keletiek versengenek. Az itt kiaknázható tartalékokat 1,7 milliárd tonnára becsülik, kitermelésük az olajárak mélyrepülése ellenére a költségvetés 70 %-át adják. Közben a főváros Luanda a világ legdrágább városai közé emelkedett. A viszonylag alacsony szintről indult, de robbanásszerűen gyarapodó állam hosszú ideig két számjegyű növekedéssel dicsekedhetett, sőt mára Afrika harmadik legerősebb gazdaságává nőtte ki magát. Ám az angolai polgárok változatlanul a világ legszegényebbjei közé tartoznak. A maholnap 26 milliós népesség jó 40 százaléka a szegénységi küszöb alatt tengődik, kétharmaduk kevesebb, mint napi 2 dollárból él. Hazájuk pedig a nemzetközi „üvegzseblisták” végén kullog.
|
Koronázatlan királyleányka?
Kinevezésekor az akkor még csak 44 esztendős „hercegnő” már a fekete földrész leggazdagabb hölgye volt. Talán nem véletlenül. A még Bakuban született Isabel dos Santos jó negyedszázada mérnök-közgazdász diplomát szerzett a londoni King’s College-ban. Amikor hazájában 1992-ben véget ért a polgárháború, sietve hazatért, hogy ott kamatoztassa pénzügyi-gazdasági szakértelmét. Három évvel később állítólag saját, „összekuporgatott” pénzéből alapította első vállalkozását. Egy barátjával szállítmányozási céget hozott tető alá, hogy szórakozóhelyeket lásson el sörrel és üdítőitalokkal. Ennek bevételéből rövidesen megnyithatta Luanda pompás partján a „kalyibát” (ő maga nevezte így), a Miami Beach Night Clubot. Az elit bulihely villámgyorsan a legelőkelőbbek közé emelkedett.
Aztán hogy, hogy nem, arra is jogot nyert, hogy elindítsa Angola első magán-mobiltelefonrendszerét, az Unitelt. Nem kisebb föltűnéssel járt, amikor cége 2000-ben egynegyedes részesedést szerzett az egykori anyaország szupercégében, a Portugal Telecomban. Az egykori anyaországban időközben övé lett egy kábeltévés hálózat, vezető poszthoz jutott a portugál BPI banknál, sőt birodalma a nagykereskedelemtől a távközlésig terjeszkedett. Ha ez sem lett volna elég, 2005-ben az energikus üzletasszony bevásárolta magát a portugál Galp Energia cégbe, majd 25 százalékos részesedést szerzett odahaza, a Bank BIC Angola társalapítójaként. (Itteni tulajdonrészét időközben 42,5 százalékra hizlalta.) Három év múltán párhuzamos gyarapodást mutat az általa létrehozott Bank BIC Portugalban, majd két másik ottani kereskedelmi bankban. Ehhez jött tavaly nyártól mindmostanáig az állami olajipari óriás vezetői posztja. Szintúgy zsíros falat.
Isabel vagyonát a Forbes 3,5 milliárd dollárra taksálja. Hol van már attól, amikor az is nagy port vert föl, hogy 2002-ben tartott látványos lagzija a kongói-belga állampolgár Sindika Dokolóval vagy 4 millió euróba került. A királyleánykát a BBC két éve még a világ 100 legnagyobb hatalmú asszonya közé sorolta. Kérdés, hogy a patrónus papa hátrább lépésével lánya tartani tudja-e pénzügyi pozícióit. Tény, hogy a távozó elnökről egyes veterán harcostársai, köztük Manuel Pacavira „Paka” tábornok már korábban kimondta az addig kimondhatatlant: „a korrupt apa” nagycsaládi bizniszének véget kellene vetni, befolyásos leányát pedig börtönbe…
A fél lépést hátráló José Eduardo dos Santos lányának dollármilliárdjai érintetlenek. Az exelnök nagyfia, José Filomeno az ország vagyonügynökségének élén áll. Másik leánya a média és reklámpiac császárnője, két öccse az ország egyetlen magánbankját birtokolja. Legalábbis egyelőre. És miközben sokan a még mindig befolyásos dos Santos-klán további tagjainak sorsáról spekulálnak, lakonikus luandaiak máris az új elnök családjával foglalkoznak, elvégre João Lourenço neje is parlamenti képviselő, sőt volt már tervezési miniszter is. Ami pedig a családtervezést illeti, mind a hat gyermekük az országirányító párt serény aktivistája. Lehet, hogy Angolában sincs új a nap alatt.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
