Ma már nem úgy készítenek popslágereket, mint régen, nincsenek szabályok, formák, elvárások. Mindenki inkább saját maga, mint bárki más. Az új generációnak már nem elég egy kis klub, arénát és stadionokat tölt meg, és mindezt önállóan menedzseli.
Kik azok, akik ebben az országban úgy gondolják, hogy a hatalmon lévőknek tartaniuk kell tetteik következményétől? Ki tartoznak Fidesz-Magyarországhoz, és kik azok, akik nem? Kezd már világos lenni, miért nem sikerül hazacsábítani a külföldre ment fiatalokat? Ez az Így élünk, Somogyi Zoltán szociológus, a Political Capital társalapítójának sorozata a hvg.hu-n, látlelet egy nem polgári társadalom szorongásáról.
A listán szereplők mindegyike elhagyta már Nicaraguát azt követően, hogy Daniel Ortega elnök kormányzata több ellenzékit börtönbe zárt, ezért – az ítélkező bíró közlése szerint – az igazságszolgáltatás elől menekülőknek minősítették őket, és elrendelték vagyonuk elkobzását.
A kirúgott tanárok perre mennek igazukért.
A jövő évi költségvetést megalapozó javaslatcsomagból derült ki, a kormány egyik célja, hogy újjáélessze a főispáni tisztséget. A cím több évszázados történelmében egy közös pont van: a viselői a mindenkori hatalmat szolgálták.
A párkapcsolatok többsége a hatalom tekintetében is a mindkét fél számára elfogadható egyensúlyra törekszik, a probléma ott szokott felmerülni, amikor a felek mást és mást gondolnak elfogadhatónak.
A kormányoldalnak tisztelnie kell ellenzékét, az ellenzéknek pedig kormányzatát. Ma egyikről sem beszélhetünk. Nem csoda, ha a polarizációnak nincs ellenszere; a jelen magyar politikája ezért ab ovo: polarizált. Vélemény.
A visszaesés minden kormányt meg fog ütni, kivétel nélkül, nem lesznek nyertesek – mondja Ian Bremmer, befolyásos amerikai politológus a HVG-nek. Szerinte Orbán Viktor üzleti köre számára nehéz időszak következik, amelyben nem tudják korlátlanul növelni vállalatcsoportjaikat a magyarországi külföldi cégek kárára. Bremmer állítja: Európában nem a magyar kormányfő a rendkívüli, hanem az unió képtelensége, hogy vele kezdjen valamit.
Ezen a szilveszteren lesz húsz éve, hogy Vlagyimir Putyin átvette az uralmat az egykori szovjet blokkot vezető állam, a világ legnagyobb országa fölött. A volt Szovjetunió területén kívül nincs már olyan ország, amelyet a pártállami diktatúra bukása óta folyamatosan annak egykori káderei vezetnek. Oroszország ilyen.
Parti Nagy Lajos szerint a kultúrharc arról szól, hogy megregulázzák, megfélemlítsék azokat, akiket nehéz beterelni „például egy futballöltözőbe”. Nem gondolja ugyanakkor, hogy az értelmiségnek lenne bármilyen kollektív felelőssége, és szerinte az is téved, aki hisz a demokratikus, kiegyensúlyozott kánonokban.
Gátlástalan NER-lovag, a privatizáció során meggazdagodott baloldali oligarcha és a milliárdosok inasává lett pedagógus – fájóan ismerős alakokat zár össze egy alpesi villába a hatalom pusztító természetéről szóló új regényében Kepes András. Az író-tévés szerint nincs veszélyben a nyugati kultúra, csak egyes csoportok politikai érdeke diktálja, hogy propagandacélból ennek az ellenkezőjét állítsák. Hogy jön ide a pornográfia? Miért néma a próféta? Lehet-e még érvekkel meggyőzni embereket? Interjú.
