Kik azok, akik ebben az országban úgy gondolják, hogy a hatalmon lévőknek tartaniuk kell tetteik következményétől? Ki tartoznak Fidesz-Magyarországhoz, és kik azok, akik nem? Kezd már világos lenni, miért nem sikerül hazacsábítani a külföldre ment fiatalokat? Ez az Így élünk, Somogyi Zoltán szociológus, a Political Capital társalapítójának sorozata a hvg.hu-n, látlelet egy nem polgári társadalom szorongásáról.
Az erős polgárság azt jelenti egy országban, hogy a hatalomban levők nem mernek akármit megtenni. Azért nem, mert számonkérik rajtuk a cselekedeteiket. A politikus egy ilyen országban olyan választott funkció, amelyet egy ideig visel az ember, aztán másutt dolgozik, éppen ahogy hozza a sors. Semmiképpen sem egy „szakma”, ahogy a miniszterelnök idehaza szokta mondani: mintha a közpénzek elköltése egy diplomás tudomány lenne, ugyanolyan, mint mérnöknek, vagy vízszerelőnek lenni.
A miniszterelnök szerint valaki vagy ért a közpénzek elköltéséhez, vagy nem – és ő például nagyon is ért. Ezért tekinti mindezt szakmának. Csodálkozni nincs mit, hiszen ő is, meg mi is, mindenki egy olyan országban nőtt fel, ahol korábban néha a főispánok, néha a párttitkárok sanyargatták az embereket. Ahol a nagymamai bölcsesség az unokának, hogy „ne szólj szád, nem fáj fejed”, vagy ahol „jobb félni, mint megijedni”. Polgári társadalomban természetesen a jobb megijedni, mint félni lenne a divatos mondás, no de az még nem Magyarország.
Gondoltam egyet, és feljelentkeztem egy országos, reprezentatív kutatásra, hogy megkérdezzem „polgártársaimat”, mit gondolnak:
Magyarországon a hatalom képviselői mindent megtehetnek? Avagy nem?
A kérdés nyilván arra utalt, hogy lophatnak és csalhatnak, nem lesz annak semmi következménye, vagy talán mégsem.
Módszertanról röviden: 1000 fős, telefonos, országos reprezentatív kutatásról van szó. Az adatfelvétel február 21. és 27. között zajlott.
Lássuk a legfontosabb eredményeket!
Előbb egy általános körkép azokról, akiket a kutatás elért:
Vagyis
1. A teljes népesség 58%-a egyetért azzal az állítással, hogy a hatalom képviselői Magyarországon bármit megtehetnek, míg az állítással egyet nem értők 24%-ot értek el. A fennmaradó 18% köztes válaszlehetőséget jelölt, vagy bizonytalan a kérdésben. Azaz
a kérdésben határozott állásponton levők 70 százaléka szerint a hatalomban levők azt csinálnak, amit akarnak, nem érheti őket semmilyen hátrány.
2. Szinte minden társadalmi csoportban határozott többségben van az állítással egyet nem értők csoportja, kivéve a Fidesz-szavazók esetében, ahol 21 százaléknyi egyetértővel szemben 49 százaléknyi egyet nem értő található. Érdekes módon a Fidesz-táborban az össznépességhez képest pont az ellenkezője képződik le: a kérdésben határozott állásponton levők 69 százaléka szerint a hatalomban levők nem csinálnak azt, amit akarnak, azaz hátrány érheti őket, ha visszaélnek a hatalmukkal.
3. A Fidesz szavazói mintha
mindenki mástól eltérő világban élnének ebben a kérdésben.
A jelenlegi parlamenti pártok támogatóit nézve a momentumosok 98 százaléka, a Párbeszédből 97 százalék, a DK és a Mi Hazánk szavazóinak 87–87 százaléka, az LMP-sek 83 százaléka, a Jobbik híveinek 74 százaléka, az MSZP-t támogatók 64 százaléka szerint a hatalomban levők azt csinálnak, amit akarnak. A jelenleg parlamenten kívülieknél említésre méltó Kétfarkúak esetében 97 százalék gondolja azt, hogy semmit sem lehet tenni a hatalmi túlkapásokkal szemben.
4. Hol ér valamennyire össze a Fidesz-szavazók többségének választ elutasítása valamilyen társadalmi csoporttal? Hol nem kapott abszolút többséget az a válasz, hogy a hatalomban levők mindent megtehetnek: az 50 évnél idősebbeknél, a legfeljebb 8 általános iskolai osztályt végzetteknél, a havi 150 000 forintnál kisebb jövedelmű háztartásoknál, a nyugdíjasoknál, az inaktív keresőknél és a biztosan nem szavazóknál. Azaz a főként az államból élő, vagy attól erősen függő csoportok esetében. Ezt a megállapítást erősíti, hogy a foglalkoztatottság szerinti státuszt vizsgálva az aktívak és a nem aktívak közt jelentős az eltérés: az aktív munkavállalók – vagy gyesen/gyeden lévők, akik vélhetően munkából jönnek és térnek majd vissza – nagyobb arányban értenek egyet azzal, hogy a hatalomban levők bármit megtehetnek.
5. A 18 és 29 év közöttiek 75 százaléka egyetért, vagy nagyon egyetért azzal az állítással, hogy Magyarországon a hatalom képviselői mindent megtehetnek, szemben azzal a 16 százalékkal, akik nem értenek egyet. Összehasonlításképpen, a 65 év felettieknél 43 százalék áll szemben a 37 százalékkal. Amikor valaki kutatni kívánja a pár évvel ezelőtt beindított, majd utána leállított Gyere haza fiatal program kudarcát, vagy hogy miért hagyták el az országot az elmúlt tíz évben Veszprém megye lakosságát kitevő mennyiségben magyar emberek, akkor ezeken az adatokon is érdemes elgondolkodni.
6. A megyei jogú városokban élő válaszadók értenek egyet a legnagyobb arányban az állítással. A dunántúli régiók választói kisebb arányban értenek egyet az állítással, mint az ország más részein élők. A régiókat tekintve az észak-alföldi régióban élő válaszadók körében felülreprezentált azok aránya, akik teljesen egyetértenek az állítással, és alulreprezentáltak az állítást tagadók, ami magyarázható akár a közelgő akkumulátorgyár-beruházással, mindazzal, ahogy ez a történet ott lejátszódott.
Szubjektív zárszó: Ha valaminek nincs következménye a hatalomban, az a hatalomban nem lévők felelőssége leginkább. Hiszen bőven többen vannak, mint a hatalomban levők, és bármit bármikor számonkérhetnének a demokratikus intézményrendszer keretein belül, vagy ha az nincsen, akkor annak hiányát. Miguel de Unamuno mondta: „Nem a zsarnok teszik a szolgát, hanem a szolga a zsarnokot".
És még valami: annak a helyzetnek a megváltoztatását, hogy a hatalomban lévők ne tehessenek meg bármit, biztosan nem a hatalomban lévők fogják kezdeményezni. Ők ismerik ugyanis Eötvös József mondását (még ha félre is értik), mely szerint aki legelöl halad, mindig az tud a legszabadabban haladni.
