A számokat az északi szomszédot éberen figyelő dél-koreai központi bank, az újraegyesítési minisztérium és a titkosszolgálat rakta össze. A három dél-koreai szervezet közös elemzésének eredménye a becslés, amely szerint tavaly csaknem 4 százalékos gazdasági növekedés volt Észak-Koreában. Ehhez a jó mutatóhoz persze kellett a szinte katasztrofális, 2015-ös, aszályos év negatív eredménye, vagyis az 1,1 százalékos visszaesés is. Tavaly a teljes észak-koreai gazdasági teljesítmény 22 százalékát adó agrárszektor 2,5 százalékos növekedést produkált. Fellendült a bányászat is, a szén, a cink, az ólom és egyéb értékes ásványok eladásának köszönhetően, e szektor növekedése 12 százalékos volt.

2016-ban Észak-Korea külkereskedelmi forgalma 4,7 százalékkal emelkedett. Az export és az import is nőtt. Pedig közben bezárult egy korábban nagyon fontos jövedelemforrás: a keszongi különleges gazdasági övezet, ahol a fejlett dél-koreai technológia és az olcsó északi munkaerő előnyei ötvöződtek. A két Korea közötti áruforgalom így mélypontra jutott, és tavaly mindössze 330 millió dolláros volt.

 A növekedés tehát csakis a kínai kapcsolat eredménye lehet – állítják az északi szomszédot vizsgáló déli közgazdászok és titkos szolgák. Becslésük szerint Észak-Korea külkereskedelmének 90 százaléka Kínával zajlik. A rakéta kísérletek miatti felháborodás következménye, hogy Kína pár hónapja befékezte az észak-koreai szén vásárlását. Ez komoly érvágás Kim Dzsong Un rezsimjének, de azért a kínai-észak-koreai határon, ahogy erről nemrég a hvg.hu is beszámolt, rengeteg szankciót megkerülő kiskapu maradt nyitva. Ezekből él az észak-koreai rezsim- írja a francia Les Echos.

Mostantól nagy kérdés, hogy az USA a legfrissebb becslések ismeretében akar-e nyomást gyakorolni Kínára az észak-koreai katonai ambíciók megfékezése érdekében. De lehet, hogy nem ez a lényeg, hanem az, hogy Kína meddig hajlandó életben tartani az észak-koreai rezsimet, amely, ha összeomlik, a fő károsult Dél-Koreán kívül, Kínára dőlne rá. És ez a veszély most is fennáll, hiszen a pro forma kimutatható gazdasági növekedésből csak a szűk elit profitál, miközben az észak-koreaiak többsége nyomor szinten él, ráadásul idén is aszály veszélyezteti az alapvető élelmiszerellátást.