Nem felel meg a Nemzetközi Atomenergia Hivatal hazánkban is törvénybe iktatott földrengésbiztonsági ajánlásainak a Paksi Atomerőmű és a tervezett bővítés telephelye, ugyanis egy tektonikai törésvonal gyakorlatilag a nukleáris létesítmények alatt halad át, egy geológus pedig tízezer évnél fiatalabb földrengések nyomaira bukkant a telephely közvetlen közelében a felszínen – írja az Átlátszó, amely megszerezte a tudományos kutatások eddig eltitkolt eredményeit.

A Nemzetközi Atomenergia Ügynökség nukleáris biztonsági ajánlásait tartalmazó 2011-es magyar kormányrendelet értelmében tilos olyan helyre atomerőművet építeni, ahol 10 km sugarú körben olyan törésszakasz található, amelynél az utolsó százezer évben felszíni elmozdulás volt.

Az MVM Paks II. Zrt. megbízásából készült, 2016-os geológiai tanulmány szerint viszont a Paksi Atomerőmű telephelyének közelében több helyen is tízezer évnél fiatalabb, felszínig hatoló elmozdulásokat okozó földrengések nyomait találták.

Az 1970-es évek elején, az atomerőmű építése előtt nem vizsgálták érdemben a helyszín tektonikai sajátosságait, a tervezett paksi bővítéshez viszont földtani kutatásokra volt szükség, ezeket több mint 8 milliárd forintért el is végezték, de a részletes eredményeket eltitkolták a kívülállók elől, mert szakmailag nagyon ingatag és államilag erősen menedzselt eredmény született a telephely alkalmasságáról.

Az Átlátszó most közérdekű adatigényléssel kikérte az MVM Paks II. Zrt.-től a telephelyre vonatkozó földtani kutatások részletes eredményeit, a megkapott anyagból pedig az derül ki, hogy

a telephelyet annak ellenére alkalmasnak nyilvánították, hogy a NAÜ biztonsági ajánlásainak nem felel meg: tektonikailag aktívnak minősülő törésvonal fut el alatta, és tízezer évnél fiatalabb földrengésekre utaló nyomokat találtak a környezetében a felszínen.

Ez azért is külön érdekes, mert egy 2011-es kormányrendelet átvette a NAÜ ajánlásait a helyszínre vonatkozó szabályok ügyében, és azt is előírta, hogy a rendeletben előírt követelmények maradéktalan teljesülését a nukleáris létesítmény üzemeltetőjének kell igazolnia a nukleáris biztonsági hatóság, vagyis az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) felé. A Paks II. projekt, vagyis a paksi atomerőműben újonnan építendő két orosz blokk 2017. március 30-án kapta meg az Országos Atomenergia Hivataltól a telephelyengedélyt, az építkezést már a jövő évben megkezdhetik.

Az új atomerőművi blokkok telephelyengedélyének megszerzéséhez szükséges földtani kutatásokra kiírt tendert egyetlen ajánlattevőként a Mecsekérc Környezetvédelmi Zrt., valamint az ÁKMI Általános Kultúrmérnöki Iroda Szolgáltató Kft. nyerte meg, akik nettó 8 milliárd 45,1 millió forintért végezték el a munkát. A munkába további alvállalkozókat vontak be, köztük Magyari Árpádot, a Mol vezető geológusát, a Georisk Földrengésmérnöki Iroda Kft.-t, a Geomega Kft.-t, valamint két állami kutatóintézetet: A Magyar Állami Földtani és Geofizikai Intézetet, és az MTA Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont Geodéziai és Geofizikai Intézetét.

A zárójelentést azonban nem hozták nyilvánosságra, csak egy erősen rövidített, 197 oldalas változat került közzétételre az MVM Paks II Zrt. honlapján a telephely engedélyezési dokumentumok között, de ebben is szerepel, hogy aggályok merültek fel a földrengésbiztonsági megfelelőséggel kapcsolatban, mondván "megbízhatóan definiálni lehetett az 50 km-es körzetben található vetős szerkezeteket, különös pontossággal a tervezett telephely alatt húzódó, és a Kapos-vonalból kiágazó Dunaszentgyörgy-Harta (DH) vetőt", amely ráadásul egy aktív szerkezet.

Az Átlátszó azt írja, bár az általuk megkapott szakértői anyagokban szerepel, hogy a terület nem felel meg atomerőmű építésének, a földtani kutatások eredményeit értékelő "Tudományos Támogató Testület" (Dr. Chikán Géza, Dr. Horváth Ferenc, Dr. Katona Tamás János, Mező Gyula, Dr. Nagy László, Dr. Tóth László) végül mégis arra a következtetésre jutott, hogy szignifikáns szerkezeti mozgásra utaló események az elmúlt százezer évben nem történtek, és hogy "a felszínre kifutó szignifikáns elvetődés lehetősége tudományos evidenciák alapján kizárható".

A Tudományos Támogató Testület végül megállapította, hogy 

a Zárójelentésben bemutatott információk bázisán a telephely alkalmasságát kizáró tényező nincs, a telephely atomerőmű létesítésére alkalmas.