Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Persze a finn valóságban, amely drasztikusan különbözik a magyartól. Valószínűleg nem ilyennek képzelte a szerencsétlen munkanélkülieket, akiknek hóna alá nyúlt az állam.
Ön mit tenne, ha munkanélküliként két évig garantáltan kapna az államtól havi 80 ezer forintot, akkor is, ha nem csinál az égvilágon semmit, de akkor is, ha talál egy állást, akár egy részmunkaidőset is?
A finn alapjövedelem-kísérlet hasonlóra keresi a választ, azt vizsgálják, hogy mihez kezd az életével 2 ezer kiválasztott munkanélküli. (A szerencsés finnek havi nettó 560 eurót kapnak kézhez, mi azért írtunk 80 ezer forintot, mert a bérekhez képest a 170 ezer irreálisan magas lett volna az összehasonlításhoz.)
Az 560 euró, vagyis a 170 ezer forint Finnországban nem sok, nem lehet belőle vígan élni, de arra elég, hogy levegye az érintettek válláról a mázsás súlyt, éhen halni már valószínűleg nem fognak.
A finn szociális rendszer egyébként annyira bőkezű (és mellesleg bonyolult), hogy lehetnek olyanok, akik 560 eurónál többet kaptak eddig segélyek és juttatások formájában, nekik most a rendszer azt garantálta, hogy a korábbi, magasabb összeget kapják meg garantáltan – alapjövedelemként. A tesztnek tehát anyagi értelemben nincs vesztese.
Az állam egyébként azzal kísérletezik, hogy az alapjövedelemmel visszaterelje a munkaerőpiacra a finneket – tehát pont nem azt az eredményt várja, amire sokan gondolnak: hogy ezzel a pénzzel mindenki otthon marad, és nem csinál majd semmit.
A logika ugyanis az, hogy eddig egy részmunkaidőben elhelyezkedő finn sok esetben elvesztette a jogosultságát a segélyekre, vagyis összességében nem járt annyira jól a munkavállalással, hogy kezét-lábát összetörje érte. Most akkor is megkapja az 560 euróját, ha mondjuk egy részmunkaidős állásban elhelyezkedik, márpedig ilyenből arrafelé több is van. És e két jövedelemforrásból már kényelmesen meg lehet élni.
De mit gondolnak erről az egészről azok, akik megkapták a pénzt? Három alapjövedelmes történetét mutatjuk be dióhéjban, a cikk végén pedig megnézhet egy videót is arról, hogy egyikük milyen életkörülmények között él.
Munka mellett nem lenne ideje munkát keresni
Sini Marttinen 34 éves, Pakisztánban született, ahol a szülei egy evangélikus misszióban dolgoztak. A család Sini hatéves korában költözött haza Finnországba, de igazi nemzetközi famíliáról van szó, öt testvére közül hárman ma is külföldön laknak. Egyetemi alapképzése után a skóciai Edinburgh-ban szerzett mesterdiplomát üzletvezetésből, majd egy dán informatikai vállalatnál helyezkedett el Koppenhágában. „Két éve nyaralás után úgy éreztem, haza szeretnék jönni Finnországba, és távolról, vállalkozóként folytattam ugyanazt a munkát. Tavaly tavasszal azonban a főnököm azt mondta, menjek vissza Koppenhágába, máskülönben nem tud tovább foglalkoztatni. Így maradtam munka nélkül” – mesélte a Helsingin Sanomatnak.
"Tuli hyvä mieli, tämähän on ihan mahtava juttu" - HS seuraa kahta perustulon saajaa kahden vuoden ajan
Azóta számos alkalmi és önkéntes, nem fizető munkát talált már, igazi állást azonban nem, az interjúkon nem jutott túl. Azt mondja, nem sokkolta a munkanélküliség, voltak megtakarításai, az erős szociális háló is segítette, illetve a szülei hűtőszekrénye is mindig nyitva állt előtte, ha megszorult.
Sininek az alapjövedelem azt jelenti, hogy szigorú életvitele mellett elkezdhet újra megtakarításokat gyűjteni, még akkor is, ha nem kap állandó, 8 órás munkát. Sokkal nagyobb biztonságban érzi magát az alapjövedelemmel. Eddig elég sok papírmunka volt azzal, ha alkalmi munkát talált, mert a bonyolult rendszerben a társadalombiztosításnak vizsgálnia kellett, hogy milyen és mekkora jövedelemre tett szert, és emiatt korlátozni kell-e a szociális juttatásait. Most ez megszűnt, Sininek nem kell tennie semmit, az 560 eurót megkapja hó elején, akkor is, ha semmi más pénze nincs, és akkor is, ha talál magának egy 5000 eurós állást.
Azt mondja, ha például elmenne dolgozni egy étterembe részmunkaidőben, akkor elvileg meg tudna élni alapjövedelem nélkül is, de akkor nem lenne energiája és ideje a képzettségének megfelelő, jobban fizetett munkát keresni. Vagyis valószínűleg bennragadna az alacsonyabb képzettséget igénylő szakmunkában. Most már csak azon filozofál, hogy mennyi ideig kapta meg a sorstól azt a jogot, hogy az alapjövedelem biztos hátterével jobb állást keressen magának, vagyis azon moralizál, hogy mennyire élhet vissza a rendszer előnyeivel.
A boldog hippi elrugaszkodna
Juha Järvinen művészlélek, aki szintén megkapta az alapjövedelmet. Hat gyermeke van, a városból vidékre kötözött a családjával, és már soha nem szeretne visszaköltözni, még akkor sem, ha ott könnyebben találna munkát. Az elmúlt öt évben ugyanis nem volt rendszeres állása.
A férfi azt mondja, nagyon sok mindent csinál egyszerre, hét évig vitte a saját vállalkozását, akkor azonban fel kellett számolnia. Hat hónapig pénz nélkül volt, az elmúlt öt évben pedig élte a „boldog és környezettudatos hippi” életét. Otthon, azaz Helsinkitől 350 kilométerre. És bár mindennap arra gondolt, hogy újra kellene kezdenie a saját bizniszt, ezt nem találta egyszerű dolognak, „bármennyire is nagyszerű hely Finnország”. Ezt a küzdéssel teli öt évet ábrázolta ebben a videóban:
flight from Juha Jarvinen on Vimeo.
Ő egyenesen álmodozott róla, hogy bekerül az alapjövedelem-tesztbe, és hihetetlenül boldog volt, amikor megkapta a levelet a társadalombiztosítótól. Hisz a program sikerességében, szerinte az emberek alaptalanul félnek attól, hogy aki megkapja a pénzt, az nem fog semmit csinálni, csak otthon heverészik és vedeli a vodkát. „Az ember szociális lény, és aktív. Senki sem akar alkoholista lenni, ezek szociális problémák, egyéni tragédiák” – mondja. A januárt Szenegálban töltötte fotózással és videózással – egy olyan megbízáson, amelyből nem volt jövedelme. Úgy tervezi, hogy hazatérte után megpróbálja újraindítani a vállalkozását. Szerinte az alapjövedelem biztonsága óriási segítség lesz ehhez.
Csodálatos lenne újra munkába járni
Mari Saarenpää 30 éves, kereskedelmi végzettsége van, többéves munkatapasztalattal. Csak az a baj, hogy Paltamóban lakik, 600 kilométerre Helsinkitől, ahol alig akad munka. A hely gyönyörű, a családi ház ablakaiból csodás kilátás nyílik az Oulujärvi tóra, a ház mögött az erdő szélén fut a kivilágított sífutópálya. Munka azonban nincs a környéken.
„Az első reakcióm negatív volt. El fogok veszíteni cserébe valamit? Aztán ahogy továbbolvastam a társadalombiztosítástól kapott levelet, jobb lett a hangulatom. Ez egy elég jó dolog” – mondta a Helsingin Sanomatnak.
"Tuli hyvä mieli, tämähän on ihan mahtava juttu" - HS seuraa kahta perustulon saajaa kahden vuoden ajan
A nőnek 19 évesen egyszer már abba kellett hagynia a tanulmányait, akkor született a fia, a most tízéves Veeti. A gyes utáni öt évben eladó volt egy állatkereskedésben, majd egy nagy logisztikai cégnél helyezkedett el. Jelenlegi jegyese a 40 kilométerre lévő Kajaaniban tanul és dolgozik egy autókereskedésben.
„Óriási különbség van a helsinki és a paltamói munkaerőpiac között. Ott mindig van állandó és teljes munkaidős munka, aki veszi a fáradságot, az talál magának állást. Paltamóban sokkal nehezebb rendszeres munkát találni” – meséli.
Persze ezt akkor is tudta a pár, amikor Helsinkiből Paltamóba költözött, a férfi szüleihez. Veeti ekkor lett iskoláskorú, de mivel Asperger-szindrómás, az akkori lakhelyüktől egy távolabbi iskolába kellett volna hordani. Oiva, a pásztorkutya sem bírta igazán jól a városi környezetet, és Mari is úgy gondolta, hogy mindnyájan a kiégés szélén állnak a rohanó nagyvárosban, jót tehetne nekik a levegőváltozás.
Veetinek be is jött a dolog: szereti a helyi iskolát, jól megy neki a matek, zongorázik és dobol.
Mari a költözés után elvégzett egy kereskedelmi tanfolyamot és a helyi bevásárlóközpont nyári munkára fel is vette, októberben azonban kénytelenek voltak ajtót mutatni neki. Azóta keres munkát – sikertelenül.
A téli napok gyorsan telnek – kutyasétáltatással és síeléssel, Mari azonban magányosnak érzi magát, amikor napközben senki sincs otthon. „Csodálatos lenne újra munkába járni” – mondja.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
