A szakzsargon flexibilis, vagyis rugalmas „biztonságnak” nevezi a szisztémát, amelyben viszonylag könnyen ki lehet rúgni valakit. Viszont az állását vesztő két éven át fizetése 90 százalékát kaphatja munkanélküli segélyként, amelynek összege havi 2400 euróban van maximálva. De senki sem ül a babérjain, hanem gyorsan keres és talál is új állást. Ez a keresletet és a kínálatot összehozó ügynökségek sűrű hálózatának köszönhető. Továbbá annak, hogy a munkaerő magasan képzett és felnőtt korban is sokan járnak továbbképző tanfolyamokra.

Európa egyik leggazdagabb (GDP/ fő: 48 ezer dollár), legjobb versenyképességű és legmagasabb „életminőségű” országában sikerült tehát kiküszöbölni a fejlett tőkés világ egyik rákfenéjét, a munkanélküliséget. Sőt, a dán központi bank szerint egyre inkább a munkaerő hiánya a fő gond. Ezért igyekeznek visszacsalogatni a munkába a nyugdíjasokat és hamarabb bevonni a munka világába a tanuló fiatalokat is.

Érdekes, hogy a dán modell épp akkor bizonyítja sikerét, amikor például Franciaországban még mindig tiltakozásokat szerveznek a szakszervezetek az új munkajogi törvény ellen. Ez lényegében a dán modell elemeit ültetné át Franciaországba. De a szakszervezetek ragaszkodnak az „életfogytig tartó”, munkajogi bástyákkal védett fix munkaszerződéshez. Igaz, közben a munkaerőpiac legfrissebb adatai szerint, amelyeket a napokban hoztak nyilvánosságra Párizsban, egyre több jól képzett fiatal választja az ideiglenes és nagyobb rugalmasságot biztosító munkaszerződést, vagyis közelednek a munkaadók és a munkavállalók igényei. Franciaországban egyébként még mindig 10 százalék körüli a munkanélküliség.