A British Beer & Pub Association (BBPA) becslése szerint az Egyesült Királyságban 40 millió korsóval (pint) több sört fogyasztanak a britek a franciaországi labdarúgó Európa-bajnokság brit válogatottak csoportkörös mérkőzései napján, mint egyébként tennék. Mindez 60 millió font nyereséget hoz a kocsmáknak. A legtöbb sör a wales-i és az angol válogatottak bemutatkozásakor, június 11-én fogyott (14,6 millió pint többletfogyasztás), a legkevesebbet június 21-re, az északírek németek elleni fellépésére becsülték (0,6 millió pint). És mi lesz ott még, most, hogy a brit csapatok rendre továbbjutnak? Na ja! A BBPA-nak van gyakorlata és főleg idősoros statisztikája a brit válogatottak nagy nemzetközi tornákon szerepléséről, annak hatásairól a sörfogyasztásra.

Nálunk az elmúlt évtizedekben nem elsősorban a kocsmastatisztika fejletlensége okán nincs igazi tapasztalatunk a fogyasztói szokásokról hasonló helyzetben, hanem azért, mert 30 évig nem láttuk hazáink fiait felnőtt nagypályás labdarúgó világverseny döntőszakaszában játszani. Az elmúlt napokban újra megérezhettük, mit veszítettünk közösségileg az elmúlt évtizedekben, a külföldi példákból pedig megérthetjük, gazdaságilag mennyit buktunk, hogy eleddig kimaradtunk az európai futballőrületből.

Örömanya, örömapa, örömközgazdász

Pedig nem túl nagy merészség azt feltételezni, hogy a szokások, a kultúra és a gazdasági fejlettségben meglévő különbségek ellenére tendenciaszerűen Magyarországon is érvényesülnek az európai fogyasztási trendek. Sőt! A francia Eb-re kijutás, de főleg a labancok feletti fényes győzelem (Ausztria–Magyarország 0:2) óriási energiákat szabadított fel e lángoktól ölelt kis országban. Mintha álomból ébrednénk, egymásra talál magyar és magyar, mindenki két jó barát, aki együtt harcol és issza borát. Hát, ez az. Nézzük a meccseket, isszuk a borunkat, sörünket, szurkolunk, ünneplünk – tehát költünk, fogyasztunk, pörgetjük a gazdaságot, mert a minden örömet elrontó közgazdászok azonnal a pénz nyelvére fordítják le még a legemelkedettebb pillanatokat is. De most nem – most sem – kell utálni a pénzzel foglalkozókat, hiszen az „örömgazdaság” egyenlege most feltehetőleg jelentős pozitívumot mutat, ami ugyanúgy jó mindnyájunknak, mint a válogatott jó szereplése keltette boldogság.

Tízezrével utaznak honfitársaink Franciaországba, az Eb helyszínére, ami alapvetően a francia gazdaságot gazdagítja, de nem kevesen vesznek igénybe itthon turisztikai szolgáltatásokat a kiutazáshoz, sokan visznek hazait: még egy utolsó tankolás a határon, csomagtartóban szalámi és pálinka, meg hát fel is kell ruházkodni, nehogy kinézzenek minket Európából!

Az itthon maradottak közül jó néhány háztartás a nagy sportesemény idejére időzítette a televíziója/kivetítője cseréjét, vételét. A családfőknek a magyar válogatott szereplésével – és az egy hónappal későbbi olimpiával, kettő-az-egyben – indokolva biztosan könnyebb volt elfogadtatni az extra kiadást. Ha a mérkőzéseket otthon családi vagy baráti körben nézzük, valami harapnivalót és itókát biztos vásárolunk, ha nyilvános helyen, kivetítőkön, kocsmákban, éttermekben, akkor folyik a sör, bor, pálinka, de a szóda és a kóla is az asztalra kerül, aztán csak megéhezik az ember, eszik is valamit.

Közben még mindig sokan dohányoznak, márpedig a meccsek sok izgalmat tartogatnak. Az élményeinket meg kell osztani a jelen nem lévő rokonokkal, barátokkal: nő a telefonhívások száma, az internethasználat, esetleg új telefont, fotókészüléket is vettünk mindehhez. Másnap nem ritkán fáj a fej, amire kell valami gyógyszer, mert csak így lehet normálisan elolvasni a meccsről szóló tudósításokat az újságokban, ha már megvettük azokat. A közvetítések alatt, az utakon az újságokban és interneten pedig ránk ömlik a rengeteg magyar válogatotthoz, Eb-hez, futballhoz kapcsolódó reklám, mert a vállalati marketingesek sem estek a fejükre, most kell hirdetni, a válogatott sikerével – hiszik – mindent el lehet adni…

Négy tízezrelék: a begyűrűző miriádok

Ha a Központi Statisztika Hivatal 2015. évi júniusi adatai alapján durva becslést készítünk, akkor az előbb érintett ágazatok tavaly ilyenkor nagyságrendileg 500 milliárd forintos forgalmat bonyolítottak le. Mindenkinek a belátására bízom – megbízható előzetes becsléseket nem ismerek –, hogy ezen forgalmakat hány százalékkal növeli a futball-Eb, a magyar válogatott szereplése. A nagyon óvatos becslés (1-2 százalékos forgalomnövekedés) is 5-10 milliárd, a futball eseményhez köthető többletbevételt jelent. És ne feledkezzünk meg a válogatott által a portugál meccs előtt már megkeresett, a vélhető továbbjutással együtt 11 millió euróról se, hiszen ez is egyértelműen az Eb-hez kapcsolódó bevétel! A többletbevételek a nagyon óvatos számítással is elérhetik a 2015. évi magyar GDP 0,04 százalékát.

A teljes gazdasági hatás ennél jóval nagyobb, ugyanis a többlet fogyasztáshoz meg kell termelni a javakat, több sört kell gyártani, több gyrost kell sütni, ki kell szolgálni a fogyasztókat, amihez több felszolgáló és megemelt fizetések kellenek, a nyilvános kivetítőket fel kell szerelni, működtetni és biztosítani kell – hogy csak néhány példát említsek. A futballszórakozás iránt megemelt kereslet tovagyűrűző gazdasági hatásai is milliárd forintokban mérhetőek.

Ha becsléseinkben hagyjuk magunkat a magyar csapat játékával és eredményességével elragadtatni, akkor jóval erőteljesebb gazdasági hatást is feltételezhetünk. Mert az biztos, hogy a legjobb 16 közé jutva óriási őrület lesz az országban, és az eddigi mérkőzéseket elnézve egyáltalán nem reménytelen abban bízni, hogy a magyar csapat nem fog ott megállni. Márpedig a korábbi angol tapasztalatok és a józan belátás szerint a kiesési szakaszban exponenciálisan nő a fogyasztás, előkerülnek a pezsgők, mindenki az én vendégem! Egyáltalán nem tartom elképzelhetetlennek, hogy a nyolc közé jutva a GDP 0,1 százalékát is meghaladhatják a magyar futballválogatott és a futball Eb által generált gazdasági hatások.

Ha pedig döntőbe jutunk, akkor én sem számolok tovább. A boldogság ugyanis megfizethetetlen lenne…