Nagy-Britannia úgy kanyarodik rá a két hét múlva esedékes Stay or leave-népszavazásra, hogy az Európai Unióban maradók és az azt ellenzők tábora nagyjából ugyanakkora. Rengeteg elemzés jelent meg, hogy miért lenne őrültség kilépnie a briteknek az EU-ból, és várhatóan milyen azonnali durva következményei lennének. De a helyzet úgy áll, hogy a kilépés támogatói egyszerűen fütyülnek az észérvekre, és a regnáló elit pánikkeltéséről beszélnek, nem eredménytelenül.

Nagyon sokan meg vannak győződve, hogy a Brexitet követő gazdasági visszaesés csak átmeneti lehet, a lényeg, hogy megszabaduljanak a pénzügyi tehertől, amit az EU finanszírozása jelent (a britek az egyik legnagyobb nettó befizetőként évi 9 milliárd fontot adnak be a közösbe), és hogy megvédjék a szociális kasszákat a főként kelet-európai bevándorlóktól – akik nélkül egyébként Nagy-Britannia nem lenne működtethető.

Kaparnák a falat, ha nem lennének britek

A maradás mellettiek kétségbeesése ma már kitapintható: David Cameron politikai tervéről kiderült, kockázatosabb, mint azt bármikor korábban gondolta. Cameron abban bízott, hogy ha az EU-tól további kedvezményeket csikar ki a szigetország különutassága érdekében, és korlátozza a nem brit uniós polgárok szociális transzferekhez való hozzáférését, népszavazás útján is erős legitimitást szerezhet az uniós tagságnak. A terv stratégiailag helyesnek tűnt, és nagyon sok érvet lehetett összegereblyézni a maradás mellett is. Csakhogy ez a népszavazás kezd abba az irányba elmenni, amikor a racionalitás egyre kevésbé számít. Vagy ha jobban tetszik: a maradás támogatói jobban teszik, ha nem ún. észérvekkel jönnek, hanem azt próbálják közvetíteni, hogy „abból lesz a kisebb baj, ha minden úgy lesz, ahogy volt”.

MTI / EPA / Olivier Hoslet

Cameron valószínűleg néhány dolgot nem vett bele a kalkulációba, ami miatt manapság Európa válságáról beszélnek: a kontinensre irányuló migráció politikai-társadalmi hatásait, a félelmekre játszó populizmus megerősödését, az Európai Unióról kialakult, a reálisnál rosszabb megítélést, valamint azt, hogy nagyon sokaknak egyszerűen elege lett az elitből, és még a legnyilvánvalóbb igazságokat sem fogadják el a szájukból.

Pedig, ha mérlegre tesszük az EU melletti érveket, aligha kétséges, hogy mi lenne a helyes döntés.

Íme,

a 11 legütősebb érv a kilépés ellen:

1. A Brexit támogatói szerint a brit gazdaságot fékezik a brüsszeli szabályok, miközben az OECD szerint a brit gazdaság az egyik legliberálisabban szabályozott Európában. A tőke, a munkaerő és az áru szabad áramlása, valamint az egységes gazdasági tér olyan érték, amit még azok is megőriznének, akik egyébként kilépéspártiak.

2. Ahhoz, hogy Nagy-Britannia az uniós belső piac része maradjon, be kellene lépnie az Európai Gazdasági Térségbe, melynek szintén vannak nem uniós tagállam tagjai (Lichtenstein, Izland, Norvégia). Ott ugyanazok a szabályok vonatkoznának rájuk, mintha az EU-ban lennének, de nem szólhatnának bele ezek megalkotásába. Emellett nekik is ki kell venniük a részüket az egységes piac előnyeiért cserében a fejlődő tagállamok felzárkóztatásából (az Orbán-kormány csesztetései miatt ma már mindenki ismeri a Norvég Alapot), még ha nem is kell akkora hozzájárulást fizetniük, mint ma.

3. A EU-tagság és az Európai Gazdasági Térségben való részvétel két jól szabályozott status quót jelent, azonban

Nagy-Britannia nem egyik napról a másikra kerülne át a másikba,

hanem hosszú évekbe telik, míg az EU elvarrja a szálakat a britekkel, és köt vele valamilyen megállapodást. Amikor Grönland 1982-ben elszakadt Dániától, és ezzel kilépett az Európai Unióból, lényegében csak a halászati kvóták elosztásáról kellett megállapodni, a tárgyalások mégis hét éven át húzódtak. Egy akkora és olyan súlyú ország esetében, mint Nagy-Britannia, minden sokkal bonyolultabb és lassabb lenne. Rámenne egy évtized („a kilépés évtizede”), mire a státuszkérdések rendeződnek.

AFP

4. Nagy-Britanniának minden Unión kívüli országgal külön-külön szabadkereskedelmi megállapodást kellene kötnie, melyeket az EU rég megkötött vagy épp tárgyalás alatt vannak.  Noha Nagy-Britannia politikai-gazdasági értelemben nagyon közel áll az USA-hoz, ez a megállapodás a vámok és más szabályzók leépítéséről sem születne meg egykönnyen.

5. A font és az európai részvénypiac is érzékenyen reagálna a Brexitre: már most vannak, akik a fonttal szemben spekulálnak, és szakértők szerint akár 15-30 százalékkal is gyengülhet a dollárral, és valamelyest kevésbé az euróval szemben, ahogy hasonló mértékben értékelődhetnének le a nagy európai részvények is.

6. Nagy-Britannia EU-val szembeni külkereskedelmi mérlege pozitív (az EU szigetországba irányuló kivitele az EU GDP-jének 3 százaléka, Nagy-Britannia Európába menő exportja a tagállam GDP-jének 13%-a), így export oldalról is komoly következményei lehetnek a kilépésnek, különösen, hogy a brit cégek összesített bevételeinek többsége (több mint kétharmada) az országon kívül keletkezik.

7. A kilépés egyik legnagyobb vesztese a londoni City lenne, mely a világ egyik legfontosabb pénzügyi központja, ahol a kontinens valamennyi jelentősebb pénzügyi szervezete képviselteti magát, és amellyel csak olyan városok szerepelhetnek egy sorban, mint New York vagy Szingapúr. Kiesve az EU-ból a kontinensnek saját pénzügyi központot kellene felépítenie (felkészül: Frankfurt), ami az EU szempontjából sem jelentene ideális megoldást, a City forgalma is jelentősen csökkenne, és ezrével szűnnének meg az állások.

8. Még a legoptimálisabb szcenáriók mellett is a GDP enyhe visszaesése várható, de például a Brit Iparszövetség (CBI) felkérésére készült tanulmány szerint

2020-ig a brit gazdaság kibocsátása 5,5 százalékkal eshet vissza a kilépéssel,

ami 100 milliárd fontnak felel meg, és ezalatt a négy év alatt 950 ezer munkahely szűnhet meg.

9. A kilépés a szakszervezetiek szerint nagyban veszélyeztetnék a megszerzett munkavállalói jogokat, amiket uniós irányelvek átvétele garantál – a tíz legnagyobb szakszervezet ezért a bentmaradásra voksolt.

AFP

10. Bár visszafogottan kell kezelni a katasztrófa-forgatókönyveket, de a Brexit minden irányban felgyorsítaná a dezintegrációs folyamatokat: a brit fennhatóság alá tartozó Gibraltár esetében sem lenne érvényes a brit–spanyol határ nyitottsága, ami miatt a gibraltáriak eleve berzenkednek a Brexittől, ahogy Skócia sem tűnik úgy, mint aki támogatná a kilépést. Ha ez ennyire megosztja a nemzetközösséget, a kilépés könnyen Nagy-Britannia felbomlásához is elvezethet.

11. Az Európai Unió jövője szempontjából sem lenne jó egy esetleges Brexit – Németországnak alig maradna ellensúlya, az USA szemében Európa leértékelődne, és a britek kilépése másokat is arra sarkallhatna, hogy kihasználják a Lisszaboni szerződésben 2009-ben megteremtett formális-eljárásjogi lehetőségét, az Unióból való távozást.

És ez a 11 érv csak a legfontosabbak áttekintése.

Noha a brit sajtóban már legalább fél éve szinte másról sem esik szó, csak erről, a NatCen társadalomkutató intézet felmérése szerint a britek 65 százaléka még mindig euroszkeptikus, még ha közülük nem mindenki is akar kilépni az Európai Unióból. A felvilágosító kampányok, különböző mérvadó személyiségek (egykori miniszterelnökök, közgazdászok, szakszervezetiek, tudósok stb.) uniópárti nyilatkozatai ellenére a szigetországiak 69 százaléka pedig bizonytalan a Brexit következményeivel kapcsolatban.

Nem túl biztató tehát,  hogy még egy ún. fejlett demokráciában is min múlik egy valóban sorsdöntő népszavazás.

Brit nagykövet: A magyarok reménykedjenek, hogy nem lépünk ki

A Külügyi- és Külgazdasági Intézetben tartott előadást Iain Lindsay brit nagykövet a Brexit lehetséges következményeiről, de leginkább a maradás jótékony hatásairól. Az előadás után megkérdeztük, mit üzen a londoni magyaroknak, beindul-e a kilépési dominó és hogy lesz-e mit szavalnia a közeljövőben.