Nagyobb piac, gyorsabb növekedés, több munkahely kontra globalizációs ártalmak – így összegezhetők az EU és az Egyesült Államok piacának összehangolása mellett és ellen felhozott érvek. Az Európai Bizottság látványos példatárral kecsegteti az üzleti köröket és a választókat, hogy nyújtsanak támogatást a most formálódó szabadkereskedelmi megállapodáshoz. A szakapparátus igazán vonzó távlatokat vázolt fel: a megállapodással 850 milliós piac jön létre, nő Európa kiviteli többlete az Egyesült Államokba, javul a foglalkoztatás, az áruk, szolgáltatások olcsóbbak lesznek, az új termékeket gyorsabban be lehet vezetni a piacra, az előzetes engedélyezés, bevizsgálás ideje lerövidül, egyszerűsödik, és kevesebb ráfordítást igényel. A megállapodásnak globális jelentősége is volna, amennyiben most folynak a tárgyalások a Csendes-óceáni partnerségről; ez egy tucat állam szabadkereskedelmi társulását hozná létre, a nagyok közül például Kanadát, Mexikót, Ausztráliát, Vietnamot csatlakoztatná rá az USA piacára – és viszont (Kínát nem).

A hivatalos nevén Transzatlanti Kereskedelmi és Beruházási Partnerség, angol rövidítéssel TTIP előnyeiből a bizottsági érvelés alapján mindenki részesedik, nagyok és kicsik, ipari cégek, szolgáltatók, farmerek. No és persze a fogyasztók. Az európai autóipar a vámok eltörlésével hatalmas pótlólagos piachoz juthat az Egyesült Államokban, a szabványok, engedélyezési eljárások egységesítésével ugyanaz a modell kerülhet forgalomba az óceán mindkét partján, az új elektromos gépkocsikat pedig már közös szabályok alapján fejleszthetik ki. Az európai cégek pályázhatnak az USA közbeszerzésein, megnyílik előttük az ottani, eddig zárt légi közlekedési piac, a gyógyszergyártók generikus (a szabadalmi védettség lejárta után „másolható”) készítményeinek forgalomba hozatala könnyebbé, gyorsabbá válik.

A kis- és középvállalkozások a termékekkel kapcsolatos előírások, engedélyek egyszerűsítése és összehangolása révén nagyobb szériákat gyárthatnak. A testápolók, kozmetikumok készítői megússzák készítményeik külön tesztelését az USÁ-ban, a cukrászok sem kénytelenek ott hitelesített gépeket beszerezni. A zöldség- és gyümölcstermelők szintén előnyhöz jutnak a vámcsökkentéssel, az osztrigatenyésztők például azzal, hogy kiiktatódik a kettős engedélyezési eljárás: az EU-ban a kagylót vizsgálják, hogy mentes-e a veszélyes baktériumoktól, az USÁ-ban a vizet tesztelik, mindkét módszer biztonságos, ezért kölcsönösen elfogadják majd egymás vizsgálati eredményeit. És így tovább, a lebontandó, nem vámjellegű akadályoknak se szeri, se száma.

A Bosch miskolci gyárában - Tengerentúli csábítás

Fazekas István

Mérhető GDP-plusszal kerülne ki Magyarország is a TTIP-ből: középtávon 15–20 százalékos exportnövekedést, 0,2–0,3 százalékos GDP-bővülést és 20–30 ezer új munkahelyet lehet remélni tőle. De csak abban az estben, ha megvalósul a teljes vámlebontás: a nem vám jellegű akadályok negyedét megszüntetik, és a közbeszerzésekben való részvételt gátló tényezők felét kiiktatják – derül ki Kutasi Gábor és munkatársai tanulmányából, amely a Külgazdaság című folyóiratban jelent meg; ez a verzió 5–9 milliárd forint beruházási többletet vonzana. Ennél teljesebb liberóra reálisan nem lehet számítani, vélik a szerzők, és könnyen lehet, hogy igazuk lesz.

Az elakadás

Szerdán szavazott is volna az Európai Parlament arról, milyen útmutatásokkal lássa el a tárgyalásokat vezető Cecilia Malmström kereskedelmi biztost a további fordulókra. Bár ezek csupán ajánlások, a biztos nem térhet ki előlük, mert a TTIP-et – ha egyszer összejön – az EP-nek jóvá kell hagynia. És persze mind a 28 tagállam törvényhozásának el kell fogadnia. De olyan mennyiségű módosító indítvány érkezett a Bernd Lange bizottsági elnök nevével fémjelzett előterjesztéshez, hogy a szavazás végül elmaradt. A dokumentum visszakerült az EP kereskedelmi bizottsága elé, újabb tárgyalási körökre, és Martin Schulz parlamenti elnök végül a plenáris vitát is levette napirendről.

Mivel a partnerség jócskán túllép a vámok és más kereskedelmi akadályok lebontásán, és kiterjed a szabályozási, engedélyezési eljárások összehangolására, közös sztenderdek kialakítására, sőt a beruházók és az állami közti jogviták új módi szerinti rendezésére is, híveinek és ellenzőinek példátlan kompromisszumkészséget kellene tanúsítaniuk. Erre nem sok esély mutatkozik. Pedig a brüsszeli apparátus az eddigi viták során több kényes kérdésre igyekezett megnyugtató választ adni, például szó szerint írásba adta, hogy az uniós gmo-szabályozásból nem enged, megvédi Európa kulturális sokszínűségét, fenntartja a vegyi anyagok szigorú európai regisztrációját.

Idén márciusban Malmström és amerikai partnere, Michael Froman közös nyilatkozatban tette közzé azt is, hogy a partnerségi megállapodás nem veszélyezteti az állami közszolgáltatásokat, azok támogatását, és azt sem, hogy a közérdekű célok érdekében a kormányok szabályozóként lépjenek fel, például az oktatás, egészségügy, társadalombiztosítás, környezetvédelem, vízellátás területén. Bár ezeket a témaköröket Brüsszel kivette a tárgyalási folyamatból, a génmódosított termények, a hormonkezelt húsáru veszélyeivel, Hollywood dömpingjével, a közszolgáltatások állítólagos privatizációs kényszerével még mindig kiválóan mozgósítani lehet a TTIP ellen.

Magyar kifogások

A formálódó kompromisszumok ellenére a honi politikában a TTIP-nek erős ellenzéke van, ami az Országgyűlés Fenntartható fejlődés bizottságának minap rendezett fórumán is kiviláglott. ”A felfokozott kereskedelem árt az ökoszisztémának” – summázta aggályait Szabó Marcel, az alapvető jogok biztosának helyettese, a Jövő nemzedékek szószólója, aki kifejtette, hogy a TTIP elfogadásával az uniós jogrend felülírná a magyar alkotmányt. Példaként az EU és a Kanada közötti szabadkereskedelmi megállapodást hozta fel, amelynek passzusai közül azok, amelyek az Európai Unió hatáskörébe tartoznak, ideiglenesen életbe léptek, függetlenül attól, hogy a jogszabályt valamennyi tagállamnak el kell fogadnia.

„A globális tőkehatalom totális háborút indított a nemzetállamok ellen” – fakadt ki a fideszes Bencsik János, amire a Corvinus egyetemi tanára, Kerekes Sándor azzal licitált rá, hogy éppen a globalizáció megfékezésére kellene megfelelő nemzetközi intézményrendszert létrehozni, nem annak előmozdítására. A TTIP-ről rendezett februári parlamenti vitanapon pedig kiderült, hogy az LMP és globalizációellenes civil szövetségesei által képviselt zöld ellenzékhez a Jobbik is csatlakozott. Schiffer András frakcióvezető a „glóbusz kizsákmányolásának kiterjesztését” látta a TTIP-ben, amely a jobbikos Gyöngyösi Márton szerint „gyarmatosításunk és teljes kiszolgáltatottságunk utolsó lépcsőfokát jelenti”.  

HVG

Az ellentábor a fő veszélyt az állam és a beruházók közti jogviták új rendezési mechanizmusában látja. A partnerségi megállapodás formálói abból indulnak ki, hogy a tőkeáramlás bátorításához jogbiztonságot kell teremteni, olyan környezetet, amely mentes a diszkriminációtól, amelyben az amerikai és az európai cégek tisztességes és egyenlő elbánásban részesülnek egymás piacain, és védelmet élveznek a közvetlen vagy a közvetett kisajátítás ellen; utóbbit például túlzott adóterhekkel is el lehet érni. Ha a befektető és az állam jogvitába keveredik egymással, bírósághoz fordulhatnak, például az adott országban, vagy ha az elfogulatlanság iránt kételyek merülnek fel, akkor nemzetközi választottbíróságtól várhatnak döntést. Vagy mindkettőnél bepróbálkoznak, amire van példa, sőt arra is, hogy a két ítélet egymásnak ellentmondott. Az uniós dokumentumok szerint a tagállamok eddig 1400 kétoldalú kereskedelmi és beruházási megállapodást kötöttek, ezek tartalmazzák a jogviták megoldási módját, Brüsszel pedig törekszik a joggyakorlat egységesítésére. A Lisszaboni Szerződés értelmében a beruházási megállapodásokról az EU nevében az Európai Bizottság tárgyal, ez történik a TTIP esetében is.       

„Egy amerikai cég vajon beperelheti-e Magyarországot, ha a kormány nem engedi meg neki, hogy valamelyik nemzeti park területén hulladéklerakót létesítsen?” – példálózott Szabó Marcel, azt feltételezve, hogy ilyen per esetén sem az amerikai, sem az uniós bírák nem képviselnék a magyar állam érdekeit. A választottbírósági eljárásokkal kapcsolatos előítéletek és aggodalmak miatt, egyebek mellett az EP nyomására, Malmström új javaslattal állt elő: létre kell hozni egy állandó nemzetközi beruházási bíróságot, amely figyelembe veszi az EU és az USA jogrendszerét, szigorú, kodifikált irányelvek alapján, átláthatóan működik, a vitás ügyek eldöntésére a független bírákat nyilvános meghallgatások után kell kiválasztani, és az új mechanizmusban, a mai gyakorlattól eltérően, lehetőség volna fellebbezésre.

„A jog érvényesüljön, ne az ügyvédek akarata” – nyilatkozta Malmström, ami nyilván zene az opponensi füleknek. Az EP egyik javaslata szerint meg kell őrizni az egyes államok szabályozási jogát, meg kell akadályozni, hogy a befektetők „arcátlan követelésekkel” álljanak elő, kártérítési igénnyel csak a beruházás megkezdése után rukkolhatnak ki – vagyis ha a szándék elakad, nem mehetnek perre –, és dönteniük kell, hogy a nemzeti vagy a közösségi bírósághoz fordulnak-e, a kettővel párhuzamosan nem kísérletezhetnek.

A Malmström-féle változatot a magyar EP-képviselők közül egyedül Molnár Csaba támogatja, aki úgy véli, az ügy körül sok a „hisztéria”, és azzal büszkélkedik, hogy közreműködött a kompromisszum kiagyalásában. „A választottbírósági eljárásnak nincs alapja az európai jogrendben” – érvelt Meszerics Tamás LMP-s politikus, aki szerint sok minden zavaros, nem világos például, hogy ki delegálja a bírákat, mit tartalmaznak az irányelvek. ” A szerdai parlamenti ülést megelőzően pedig egyenesen Orbán Viktorra hivatkozva fordult valamennyi magyar EP-képviselőhöz, különös tekintettel a népes Fidesz-csoportra: „Felhívom a néppárti képviselők figyelmét arra, hogy Orbán Viktor miniszterelnök korábban kijelentette, hogy a magyar kormány ragaszkodik „az államok szuverén igazságszolgáltatási rendszeréhez”. Ennek fényében különös figyelemmel fogjuk követni, hogy a plenáris ülésen megszavazzák-e a magyar érdekeknek is megfelelő zöld módosító javaslatot, amely egyértelműen az ISDS (a befektető és az állam közti vitarendezési eljárás) szerződésből való kizárására szólít fel.”

Bár a néppárti frakció messze nem egységes, de ott is találhat magának szövetségest Meszerics. „Ha a TTIP-ben a nemzetállamok fölötti vitarendezés benne marad, én biztosan nemmel szavazok” – mondta a fideszes Pelczné Gáll Ildikó. A szocialista Szanyi Tibor pedig azt mondta, őt csak az érdekli, hogy az EU és az USA közti szabad kereskedelem révén „többet fog-e keresni a melós”. A vita elnapolása után kiadott nyilatkozata ennél árnyaltabb volt. „Baloldaliként, szocialistaként, és egyben realistaként felfogom, illetve elviselem, hogy a globális nagytőke mind nagyobb szabadságot követel magának a befektetések és a kereskedelem világában, az élet egyéb dolgait a társadalmakra hagyva. (…) A tőke szabadságának előretörése csak annak függvényében tűrhető, ha garanciák születnek a dolgozói jövedelmek párhuzamos emelkedésére is. Ebbe nem fér bele a magánosított döntéshozás, főleg nem a közjót képviselni hivatott államok és a profitérdekelt cégek között. A demokratikus jogállamok nem engedhetnek semmilyen erre irányuló nyomásnak, tehát kategorikusan elutasítandó az ISDS meghonosítása. (..) Befektetési partnerségre igen, szabadabb kereskedelemre igen, ám a társadalmakkal szembeni tőke-előnyre nem a válaszunk.”

Kormányzati homály

Mint arról e héten a HVG is beszámolt, azt legfeljebb találgatni lehet, hogy a magyar kormány pártolja-e a TTIP-t, és elfogadhatónak tartja-e az Európai Parlament előtt fekvő változatot. Ha a potenciális nyerteseket vesszük sorra a magyar autóipartól azok beszállítóiig és az agráriumig, akkor inkább igen, ha a befektetővédelmi klauzulák szigorát és a kormány kisajátítási hajlamát nézzük, akkor inkább nem lehet a válasz. A tények abban merülnek ki, hogy a megállapodásról készült első háttértanulmányokat a külgazdasági tárca titkosította. A minisztérium a Fenntartható fejlődés bizottsága fórumára a főosztályvezető Nagy Gábort delegálta, aki a TTIP-nek „pozitív hatást” tulajdonítva igyekezett eloszlatni a zöldek és más globalizációellenes szervezetek aggályait. Abban a tekintetben az Európai Bizottság jócskán felülmúlta a magyar kormányt, hogy a Barroso-korszak titkolózása után Jean-Claude Juncker új kurzust vezetett be: Brüsszel rendszeresen közzéteszi tárgyalási álláspontját, és beszámol az ügyek állásáról. A harmadik Orbán-kormány azonban épp úgy leplezi szándékait, mint az elődje tette. Azaz, ő maga.