Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Bár volt már olyan, hogy Moszkva tényleg elzárta az ukrán gázcsapokat, ha ez most megismétlődik az ismét izzó feszültség hatására, az ukrán nemfizetésnek egészen más következményei lehetnek, mint korábban. Sorra vettük, ki mit akar, és meddig feszítheti tovább a húrt.
A hétfőn reggel lejárt, korábban többször is meghosszabbított orosz határidőt követően a Gazprom visszavonta az összes korábban tett engedményét Ukrajnától. Ez azt jelenti, hogy az április-májusi adósságokat ismét a magasabb áron, 485 dolláros (ezer köbméterenkénti) egységáron számolta el – egyelőre magának. Az ukrán tartozás így egy nap alatt nagyjából 1 milliárd dollárral emelkedett: ami vasárnap még 1,95 milliárd volt, hétfőn 10 órától mintegy 3 milliárd dolláros követeléssé transzformálódott. Azzal az adalékkal megspékelve, hogy mivel a vevő nem egyenlítette ki a tartozását, az orosz gázipari óriás bejelentette azt is, hogy ezután előre kéri a pénzt. Vagyis: Oroszország nem ad több gázt Ukrajnának.
Ukrajna és Oroszország közösen írt, gazdaságilag halálosan komoly gáz-szappanoperájának legújabb szezonja így a hetek óta tartó, európai uniós küldöttek részvételével megspékelt egyezkedésének kudarcával ért véget. Kijevben a tárgyalások eredménytelenül zárultak, és feltehetően csak azért nincs különösebb pánik, mert a lakossági gázfogyasztás – nyár lévén – meglehetősen alacsony. Azt, hogy a gázra alapozott ukrán iparnak az üres gázvezetékek milyen kárt okoznak, egyelőre felbecsülni sem lehet. De mi lehet jelen helyzetben a szereplők reális elvárása? Ki mire játszik?
Mit akarnak az oroszok?
„Oroszország azt akarja, hogy a Gazpromnak bevétele legyen. Meg azt, hogy garantálják a gázuk átjutását Ukrajnán. És persze be akarják gyűjteni a tartozásokat is” – sorolja Rácz András az orosz érveket. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem oroszspecialista oktatója úgy látja, hogy a kiélezett helyzetet elemeire bontva az mégis egy állandó elem ma is, hogy az Európába irányuló orosz gáztranzitnak a 40 százaléka Ukrajnán halad keresztül (és az ukránok korábban már bizonyították, hogy ha a saját szükségük úgy diktálja, e gázvezetékeket akár drámai mértékben meg is csapolják). Ezért sem valószínű, hogy a történet végére értünk volna – magyarázza Rácz András, aki hozzáteszi: az ismét elmérgesedett helyzet oroszoknak is tetsző kezelése érdekében így még sok minden képbe kerülhet.
Hasonlóan vélekedik Sz. Bíró Zoltán is, hozzátéve: nincs akkora gázhiányveszélyben Európa, mint 2009-ben, amikor Ukrajnán keresztül több mint 70 százaléknyi tranzitgáz érkezett, és így a gázcsapok elzárása több országban is krízist idézett elő. De úgy látja, hogy a mostani helyzet az ukrán oldalról is kicsit másról, leginkább az elvesztett bizalomról is szól.
| Hogy lesz így elegendő tartalékunk? |
Mint azt korábban megírtuk, a magyar földgázkészletezéssel nincs minden teljesen rendben. Bár a hivatalos energiapolitikában előszeretettel hivatkoznak arra, hogy az állami tulajdonba vették a gáztárolókkal nőtt az energiabiztonság, de arról kevés szó esik,hogy a tározók előző fűtési szezon alatt 7,5 százalék alá ürítése után vissza is kell tölteni a "tartályokat". Az Június elején az EnergiaGorilla blog szúrta ki, hogy a 900 millió köbméterben megállapított, stratégiai tartaléknak minősített készlet visszatöltése is éppen csak csoszog. A hatóságok ugyan azt állítják, hogy a visszatöltés napi 5 millió köbméteres tempóval zajlik. De a blog szerint ez sehogy se jön ki. A májusi adatok szerint ugyan napi 25 millió köbméter érkezett meg, de ebből 5-10 millió köbméter a tranzitgáz, további 15-20 millió köbméter napi fogyasztás is levonandó, így alig marad (ha egyáltalán) a tározók töltésére. Ahogy az a Magyar Földgáztároló Zrt. adatpublikációjából kiolvasható, naponta átlagosan 0,1 százalékkal emelkedik csak a "töltöttségi szint", amely június 15-én 16,7 százalékon állt. Ha a tározók feltöltési üteme változatlan marad, akkor a fűtési szezonra 28 százalék közelébe kerülhet a töltöttségi szint. Csak összehasonlításképpen: tavaly novemberben kisebb botrány tört ki amiatt, hogy kiderült, azzal, hogy a töltöttség alig 40 százalékon áll, kellő utánpótlás híján nem hetekre, csupán napokra elegendő a tartalék. |
„Az ár a legfontosabb tényező. A konfliktust az okozza, hogy a tavaly decemberben az oroszok (az ukrán forradalomban pillanatnyi jóindulatuk jeléül) megajánlották a 285 dolláros árat. Csakhogy azt a felek akkor nem foglalták szerződésbe. Az ukránok most erre hivatkoznak, amikor sokallják a megajánlott 385 dolláros árat, az oroszok meg arra, hogy nincs ilyen szerződés” – magyarázta Sz. Bíró Zoltán. Ennél fogva az teljesen világos, hogy az ismét aktualizált 480 dolláros elszámolási ár ukrán részről elfogadhatatlan. Annál is inkább, mert ez az ár az orosz gáz európai csúcsárait is több mint 100 dollárral megfejeli. Azt azonban nehéz megfejteni, hogy a 385 dolláros ár miért nem volt Kijev számára elfogadható.
A jelenleg élő 485 dolláros orosz ajánlattal szemben azonban az is könnyen elképzelhető, hogy a jelenleginél is jobban felértékelődnek Ukrajna nyugati vezetékei – a lengyelországi (és részben magyarországi) gázexport. Ami persze szintén orosz gáz, de mivel a lengyelek és a németek sokkal olcsóbban vesznek gázt a Gazpromtól, ez a visszaáramoltatás az ukrán helyzet részbeni kezelésére alkalmas lehet. Az egész probléma kezeléséhez ez ugyan kevés lesz, de az oroszok érzik a döntésük kockázatát, mivel máris az európai uniós export visszafogását emlegetik.
Mit tehetnek az ukránok?
Mint azt hétfőn megírtuk, Neil Shearing, az egyik legnagyobb londoni gazdasági-pénzügyi elemzőház, a Capital Economics feltörekvő piacokkal foglalkozó főközgazdásza az orosz-ukrán helyzet értékelésében azt hangsúlyozta, ugyan az orosz földgázexport leállítása erősíti a mély ukrán gazdasági recesszió esélyeit, Ukrajna az elmúlt hónapokban jelentős gáztartalékokat halmozott fel, amelyek – főleg a fogyasztás nyári szezonális visszaesésével – valószínűleg az év végig kitartanának.
Az ukránok azért nem fizettek eddig – magyarázta Sz. Bíró Zoltán – mert a gázszerződésben perspektívát akarnak. „Az oroszok leginkább pénzt akarnak, Ukrajna viszont az eddigieknél tisztább helyzetet. Kijev azt akarja elérni, hogy az árakat Moszkva az ő esetükben is inkább az európai piaci árakhoz kösse, és kevésbé az oroszok kénye-kedve döntse el, hogy mennyiért juthatnak az ukránok a gazdaságukat éltető gázhoz” – mondta a térség szakértője.
A helyzetben az a paradox, hogy mindeközben Ukrajnának valószínűleg nincs elég pénze az eddigi tartozásai rendezéséhez, márpedig ebből a harapófogóból, ha vezet kiút, akkor az a fizetésen keresztül vezet. Ezt állítja Deák András, a Külügyi Intézet külsős munkatársa, aki szerint az érthető ugyan, hogy az ukránok alacsonyabb árakat akarnak, és az is, hogy az elmúlt fél évben fel-le rángatott orosz gázár-meghatározásokból azt a következtetést vonták le, hogy ha kifizetik a tartozásukat, akkor se kapnak már soha többé jó áron gázt, de a nemfizetés akkor sem terem megoldást. "Azért is ragaszkodnak az EU által reálisnak mondott 325 dolláros árhoz, mert már a 385 dollár is vállalhatatlanul magas volna az ukrán gazdaság számra” – tette hozzá Deák András. Ezzel együtt is úgy látja, Ukrajnának mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy a szankciók legfőbb alapját jelentő orosz érvet – a nemfizetést – annulálja.
„Az oroszok nem bíznak Európában, és nem bíznak az ukrán elitben sem. Ezt a helyzetet azzal lehet feloldani, ha az ukránok – akár hitelből is, de – kifizetik a tartozásaikat, mert akkor nem marad muníció az egyébként nyilvánvaló orosz regulázási szándékok mögött” – magyarázta a szakértő. Az oroszok részéről ugyanis valójában nem az ár a legfőbb kérdés, hanem az, hogy Moszkva „befeszült”, amiért a Nyugat ellopta tőlük az édes Ukrajnájukat, és ezért úgy gondolják, hogy akkor e helyzetnek az IMF, az EU és az amerikaiak igyák meg a levét.
Mivel rövid távon Ukrajna legégetőbb gazdasági kérdése az, hogy képes-e elkerülni az államcsődöt, az nem valószínű, hogy az orosz gáznak egyhamar alternatívája lesz az országban. Márpedig az IMF pénze is el fog fogyni egyszer. Deák András azt mondja, ez is csak egy újabb érv ahhoz, hogy Kijev mihamarabb rendezze a tartozásait. Onnantól ugyanis, hogy az ukránok fizetnek, nem lehetne mit tenni, gázt kellene adni az oroszoknak.
| Donyeck más lapra tartozik |
A kudarcba fulladt gázártárgyalásról kiadott jelentések továbbra is tartják magukat ahhoz a korábbi margóhoz, hogy azt az oroszok (is) kizárólag gazdasági problémaként kezelik. A kelet-ukrajnai történésekben ráadásul egyre kevesebb az orosz érdek, Rácz András úgy látja, nem várható további orosz katonai beavatkozás, mert ha Moszkvának lett volna ilyen törekvése, azt még februárban, az elszakadási törekvések intenzitásának tetőfokán megtették volna. Az érintett területeket azonban ma már az jellemzi, hogy miközben a konfliktust közel sem oldották meg (sőt Donyeckben a helyzet annyira instabil, hogy az idén sok helyen érettségiztetni sem lehetett), a helyi lakosság korábban is korlátos támogatása eltűnt a most is harcoló szeparatisták mögül. Az új ukrán vezetés pedig a korábbi jóval eltökéltebb az ország egyben tartására. Rácz András szerint az államcsőd-fenyegetettségen túl az új ukrán vezetésre váró feladat az is, hogy az Ukrajna által két évtizede követett, a Kelet és a Nyugat közötti ingázásra épülő külpolitikát hogyan sikerül majd újracsomagolni Európa számára. „Az EU-tagság éppúgy nem reális az ország számára, mint amilyen intenzitással elutasítják az orosz vámunióba tartozást, így ez az ingázás, középen tartózkodás a továbbiakban is megmarad.” Elvileg az benne van a pakliban, hogy a tradicionálisan az EU és Oroszország közt ingázó ukrán vezetés annak fejében kap némi árkedvezményt, ha a keleti tartományoknak a mostaninál nagyobb önrendelkezést biztosít, és ha így Ukrajna egyfajta konföderációs államforma felé tenne lépéseket, de konkrét kérés, ajánlat ezügyben még egyik oldalról sem érkezett. |
Vlijányie
Ukrajna és Oroszország kölcsönös egymásra mutogatások mögött Rácz András szerint azonban azt is látni kell, hogy a két ország viszonyát orosz részről leginkább az orosz vlijányie (azaz: befolyás) kifejezéssel lehet leírni ma is. Ennek a befolyásnak akarnak az oroszok továbbra is érvényt szerezni. Tehát nem megszállni, elfoglalni akarják Ukrajnát, hanem gazdasági és így – akár áttételesen, de – politikai értelemben is nyomás alatt tartani. A gazdaságilag függésben tartásba a szakértő szerint az is belefér, hogy az oroszok a tartozás kifizetése után tovább játszanak majd az árral, és egyik napról a másikra megint teljesen más gázárat határoznának meg. És ez Ukrajna bizalmatlanságát tovább erősítheti, de előbb-utóbb akkor is fizetnie kell. Hiába ugyanis, hogy Ukrajna évek óta próbálja drasztikusan lefaragni a gáz(túl)fogyasztását, de az iparnak akkor is rengeteg gázra van szüksége. Az pedig továbbra is kérdéses, hogy képes-e az ukrán ipar az IMF- és világbanki pénzekkel együtt is csupán 3-5 százalékos idei gazdasági teljesítménycsökkenést produkálni – ami a legoptimistább prognózisokban szerepel.
Deák András úgy látja, hogy az EU-nak ebben az ügyben „nem sok olyan lapot osztottak, amivel a konfliktust hosszú távon kezelni lehetne”. Az orosz-ukrán konfliktus által közvetve érintett országok számára pedig marad a „túl kell élni, és be kell spájzolni gázból, amennyit csak lehet” politikája. Hozzátette: a kivárás annál is inkább reális forgatókönyv, mert a gáz szerepét a stagnálásba fordult orosz gazdaságban gyakran túldimenzionálják. Márpedig a Gazprom sokáig képes lehet kitartani, mivel a bevételeinek mindössze 13 százalékát nyeri gázból – szemben például a kőolajból származó 40-42 százalékkal.
Északi és Déli Áramlat
Rácz András véleménye szerint Oroszország számára az nem perspektíva, hogy az orosz-ukrán konfliktus miatt kivonuló tőke és elmaradó beruházások hatására is hosszabb időre megálljon az orosz gazdasági növekedés. Márpedig jelenleg a 100 dollár feletti olajár ellenére is stagnálás van, és ez oroszoknak sem jó. „Lehet, hogy Putyin feszítené még a húrt, és élezné még a konfliktust, de az orosz gazdaságot meghatározó oligarchák, és a gazdasági főszereplők számára kezd sok lenni az ezzel járó következmény” – mondta a szakértő. Ezzel együtt nem elképzelhetetlen olyan forgatókönyv, hogy Oroszország tényleg teljesen elzárja az Ukrajnába vezető (vagy azon átmenő tranzit) gázvezetékeit. Pláne, hogy Ukrajna az oroszok európai gázellátását már nem képes a korábbiakhoz hasonlóan zsarolni, mert időközben elindult az Északi Áramlat csővezetékeken az Ukrajnát elkerülő tranzit, amivel az észak-európai térséget teljesen le tudják fedni.
Innen nézve érdekes az, amit Brüsszel a Déli Áramlat építése elé gördít. Az Európai Uniónak nem sok eszköz van a kezében, amivel az ukránok felé billenthetné a vitában a mérleg nyelvét, de azért a múlt héten a bolgár és a szerb szakaszok építését felfüggesztették az EU nyomására (különböző hatósági engedélyezési kifogásokra hivatkozva). Éppen azon a területen, ahol egy elhúzódó ukrán-orosz gázvita miatt elzárt tranzitvezeték komoly ellátási problémákhoz vezethet. Azt is látni kell azonban, hogy ha az új orosz csőrendszer megépül, Moszkva képes lehet úgy kizsarolni az EU-tól a működési engedélyeket a Déli Áramlathoz, hogy egyszerűen nem ad több gázt Ukrajnának.
Klasszikus róka fogta csuka történet.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
