Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Bár egy ideje sokan mondják, hogy az ivóvíz lehet az új kőolaj, idehaza még kevesen értik, hogy a víz valójában mekkora érték. A vízkvóta-kereskedelem meghonosításával és a víztőzsde megalapításával most egy magyar cég kavarná fel az állóvizet.
„Két lehetőségünk volt: vagy a lajtos kocsi áll oda minden portához naponta, vagy az önkormányzat maga oldja meg a vízproblémáját. Mi akkor is az utóbbira szavaztunk volna, ha a lajtost a kormány fizeti, a palackos vizet meg lehet, hogy végül nekünk kell” – vázolta a helyzetet a hvg.hu megkeresésére Császártöltés polgármestere. Frick József vízkvótáról és víztőzsdéről nemigen hallott, pedig a helyzetüket orvosoló ásványvizes céggel kötött megállapodás épp egy ilyen projekt pionírja.
A nem egészen 2500 lakosú Bács-Kiskun megyei falu egyike annak a több mint 300 magyarországi településnek, ahol a vonatkozó jogszabály miatt tavaly december 25. óta elvben nem lehet vezetékes ivóvizet fogyasztani. Az itteni csapvíz a határérték feletti arzéntartalma miatt nem felel meg az európai uniós kívánalmaknak, amivel már nyolc éve tisztában van a falu. Az állam egyelőre csak annyit tett, hogy beígért egy arzéntisztító berendezést, amit legkorábban február végén telepíthet a honvédség. Emellett fel kell újítani a helyi vízközműhálózatot is: a településen 700 méternyi azbeszt-betonból készült közületi vízvezetéket is cserélni kell, ami viszont akár 2014 közepéig is elhúzódhat. Az önkormányzat addig is 21. századi, áthidaló megoldást keresett.
Hetente egyszer három magasított raklapnyi palackozott ásványvizet szállít a faluba a Futuraqua Ásványvíztermelő és Vagyonkezelő Nyrt. teherautója. A céggel nem üvegre vagy „zsugorra” szerződtek, az önkormányzat még a földben lévő vizet vette meg. A falu a vízhez a fogyasztási igényeiknek megfelelően, folyamatosan juthat hozzá. Frick József polgármester azt se bánja, hogy a napi 3 liter/lakos mennyiségnél lényegesen kevesebb fogy: elég jelezniük, hogy a következő szállítmányt későbbre kérik.
Az önkormányzat a saját pénzén veszi az ásványvizet. Hogy pontosan mennyiért, azt a polgármester nem árulja el. Csak azt, hogy így sokkal olcsóbb, mintha bármelyik nagykereskedésbe, boltba vagy raktárba mentek volna, ráadásul a céggel a palackozást is, a szállítást is olcsón meg tudták oldani.
Water rights trading
Arról Frick József nem tud, hogy a példájukat követi-e más, hasonló helyzetben lévő település. Ahogy azt sem tartja különösebben érdekesnek, hogy Császártöltést a víztőzsdével összefüggésben emlegetik, és az általuk alkalmazott megoldás ráhúzható a szakirodalomban water rights tradingnek, vagyis vízvételi jogok kereskedelmének nevezett befektetői és fogyasztói modellre.
A vízkvóta, az azzal való kereskedés és a víz határidős lejegyzése nem a Futuraqua találmánya. Az első ilyen rendszerek a ’90-es években alakultak ki Ausztrália, Dél-Afrika, Chile és az Egyesült Államok vízhiányos területein. Mindegyik rendszer ugyanarra a rugóra jár: a vízbő területekről a vízhiányos régiókba tankerekkel, tartálykocsikkal átszállítják a megélhetéshez szükséges vízmennyiséget, aminek a logisztikája lényegében önálló szakmává vált. Ebben a transzferben furcsa módon nem a víz ára, hanem a szállítása a kulcskérdés: a víz egyrészt nagy tömegű, másrészt a szállítási költsége is magas. Csak emiatt a két ok miatt éri meg tengerparti, de édesvízhiányos országokban hallatlan összegeket költeni vízsótlanítási technológiákra.
Ausztráliában komoly gondot jelent az édesvízellátás. Ott a vízbróker rutinszerűen kezel határidős igényeket, és kapcsolja össze a változó keresletet a mindenkori kínálattal. Egy vízbróker arra is képes, hogy gyors megoldást keressen olyan esetekre, amikor egy önkormányzat rosszul mérte fel az igényeit, és évekre előre alul-vagy felültervezte a beszállítói kapacitásokat. „Európában egyelőre nincs ilyen rendszer, de az jó ideje világosan látszik, hogy hosszú távon mind ebbe az irányba haladunk. Akkor is, ha a hazai készletek bősége miatt ez most még nem tűnik olyan égető kérdésnek, mint a világ más, kevésbé kedvező adottságú területein” – magyarázta Láng Balázs, a Futuraqua ügyvezetője a hvg.hu-nak. Az újságíróból lett menedzser szerint azonban Magyarországon is szükség volna a víz-, illetve zömében az ivóvíz-gazdálkodás újragondolására. A Futuraqua a vízkvótarendszer beindítását szorgalmazza.
A vízkvótajegyzés lényege, hogy a vevő határidőre foglal magának egy vagy több egységnyi ásványvizet. A Futuraquanál egy kvóta 10 ezer liter „valós nyersanyagmennyiséget” takar, aminek az ára aszerint változik, hogy a kvóta lejárati határideje mikori. A januári olcsóbb, az augusztusi határidőre szóló kvóta drágább. (Jelenleg 50 800 és 114 300 forint között van az ára.) A határidő lejártakor a kvóta tulajdonosa eldöntheti, hogy a vizet átveszi (miután a nyersanyagot például bepalackoztatja, zacskózza, lajtos kocsiba tölti stb.), kereskedik vele, vagy a kvótát továbbadja.
Idővel működőképes lehet
„Ügyes fogás, mert nagyon jól és újszerűen hangzik, hogy kvótát lehet jegyezni, és ezzel vízhez jut az ember. De mindaddig ez csak egy pilot-projekt, amíg az eladói és vevői oldalon nem jelennek meg tömegek" – mondta a hvg.hu-nak Somlyódy László, a BME Vízi Közmű és Környezetmérnöki Tanszék egyetemi tanára, akadémikus. Szerinte ebben az elképzelésben a szűk keresztmetszetet jelenleg a kliensek alacsony száma jelenti, és hogy a vevők és az eladók mennyire szorítják a piaci viszonyok közé az árat. A vízügyi szakember szerint most még ugyan kevés szereplős ez a történet (valójában egyetlen weboldal létezik, ahol néhány kattintással le lehet jegyezni egy cég vizének egy részét – a szerk.), de a professzor úgy látja: egyáltalán nem lehetetlen, hogy idővel elég vevője legyen a piacnak.
A kereslet-kínálat egyenlegét, illetve a kvótarendszert többféle módon fel lehet építeni, de két alappélda van: vagy egy állami szereplő alakítja ki azt, vagy a liberalizált piac. A jelenlegi magyar kormányzat vízügyben egyértelműen az előbbit preferálja. A szakirodalom az utóbbi 20 év nemzetközi tapasztalataiból viszont azt szűrte le, hogy bár a privatizáció nem oldja meg a problémákat, és az optimális rendszerműködéshez fontos, hogy az infrastruktúra és a vagyon ne kerülhessen magánkézbe, de arra is ügyelni kell, hogy a működtetést és üzemeltetést üzleti alapon, szakértőkre bízzák.
A víz speciális tőzsdei kereskedésével kapcsolatban Somlyódy László ugyanakkor rámutatott: bár azt az elvet nem lehet vitatni, hogy a vízre is lehet úgy tekinteni, mint más tőzsdei árura, az olajra vagy a búzára, de ez a megközelítés bizonyos esetekben súlyos torzulásokat is okozhat. Kaliforniában, ahol már bevezették a vízkvóta-kereskedelmet, és a vízfogyasztás nagyjából 75-25 százalékos arányban oszlik meg a mezőgazdaság és a lakosság között, akár 30-40-szeres különbség is lehet ugyanabból a kútból származó víz árában, attól függően, hogy ki a végső fogyasztó. De volt olyan is, hogy egy szárazság miatti krízishelyzetben, amit meg lehetett volna oldani a mezőgazdaság vízfogyasztásának 6-8 százalékos csökkentésével (például az öntözési technológia tökéletesítésével), jobban megérte a farmernek a lekötött készleteire alapozva vízkereskedelemmel foglalkoznia, mint magával a mezőgazdasági termelő tevékenységgel.
Új impulzust kerestek
A Futuraqua eddig még csak mutatóba tudott vízkvótaforgalmat bonyolítani. Láng Balázs ügyvezető szerint ennek részben az az oka, hogy a legtöbb palackozó eddig megtalálta a fogyasztóit a hagyományos kereskedelmi csatornákon keresztül, és így magasabb árat is tudott elérni. Erre a kereskedelmi közegre figyelve fejlesztették a márkát: az innovációjuk fókusza évek óta a csomagolásra, a terméklogisztikára, az árképzésre és a marketingköltések optimalizálására irányul. Az ivóvízzel, illetve annak alternatív kereskedelmével kapcsolatos fejlesztés, megújítási szándék minimális. „Azoknak a víztermelő kutaknak, amelyek vizei viszont nincsenek ott a plázákban, és nem kötik le a kapacitásaikat, egy ilyen alternatíva létkérdés lehet” – magyarázta az ügyvezető.
A Futuraqua még építés alatt álló új üzleti modelljének az alapja, hogy a vízkvóta határidős mozgására is fogadni lehessen. A jelenlegi, egyfajta webshopként működő kvótakereskedelemtől a tőzsdéig hosszú még az út, pláne, hogy a víz mint határidős nyersanyag rendszerszintű adás-vétele, elszámolása, informatikai biztonságának szavatolása nem is olyan egyszerű feladat. „Víztőzsde a klasszikus tőzsdei értelemben valójában nem is létezik. A mi elképzelésünk is az, hogy egy vízkvóta-kereskedési rendszer építésébe fogjunk” – magyarázta Láng Balázs, hozzátéve, hogy nem sietnek.
Ez nem úgy olyan
Mielőtt még bárki vizionálni kezdené, hogy egy nap majd arab sejkek, vagy más külföldi hatalom - csak mert pénze van - kiforgathatja Magyarországot a vízvagyonából, pár dolgot érdemes tisztázni.
Először is: kár azért aggódni, hogy a drága magyar ásványvíz külföldiek kezébe kerül, mert a honi piac termelő kútjainak a túlnyomó része a rendszerváltást követő évektől nem magyar cégek üzemeltetésében van. A Szentkirályin kívül minden nagy piaci szereplő mögött külföldi befektető áll. Ugyanakkor épp a Szentkirályi az, amely a prémiumkategóriában is képes a Közel-Kelettől Ausztráliáig jó pénzért exportálni. Sem előbbivel, sem utóbbival nincs azonban semmiféle gond, mert a víz, amit idehaza - vagy bárhol máshol a világon - eladnak, a törvény szerint a magyar állam tulajdona.
A kutakból a kitermelési és értékesítési jogért cserében minden szereplő vízkészlet-használati díjat fizet az államnak. A kitermelhető vízmennyiségre ráadásul szigorú szabályok vonatkoznak, a tevékenység engedélykötelessége ahhoz az ökölszabályhoz kapcsolódik, miszerint az évi kitermelést legfeljebb a természetesen visszapótlódó vízmennyiség határáig lehet felfuttatni. Ezt műszeres vizsgálatokkal folyamatosan ellenőrzik. A magyar víz tehát nem vehető meg és nem sajátítható ki teljes egészében. A honi vízkészlet így el sem tőzsdézhető.
Valójában a vízkvóta is az engedélyezett kitermelési mennyiség alternatív értékesítési formája, a víztőzsde pedig egy alternatív kereskedelmi platform, amely segíthet nagy közületi vagy intézményi vásárlóknak, esetleg egy egész településnek vagy térségnek, hogy a vízgondjaikra olcsón megoldást találjanak. Ez a gondolkodás talán még mindig vizionálásnak hat, ám ahogyan Császártöltés példája igazolja, már nem annyira elrugaszkodott dolog.
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.
