„Jelenleg oda érdemes menni, ahol nyersanyagok vannak, mert abból van pénze az országnak. Ilyen államból pedig nincs sok” – mondta a hvg.hu-nak egy neve elhallgatását kérő üzletember, aki már több éve építgeti az azeri-magyar kétoldalú kereskedelmi kapcsolatokat, és szeptember végén is több témában fog tárgyalni Bakuban.

Elmondása szerint több ágazatban is mozgolódnak magyar cégek, és szó van exportügyletekről, valamint befektetési projektekről is. Az építőiparban például számos magyar magáncég is érdeklődik, mert míg Magyarországon halott a piac, Azerbajdzsánban vannak lehetőségek projektek elnyerésére. De emellett van fizetőképes kereslet a gépgyártás, az élelmiszeripar, valamint a vízgazdálkodás területén is.

A szakember szerint ezért Bakuban érdemes lehet az államnak az első kereskedőházak egyikét megnyitni, „de csak akkor, ha hatékonyan képes segíteni a helyismerettel nem rendelkező magyar cégeknek”. Azerbajdzsán egyébként kedvelt terepe a beruházóknak: a kőolajban és földgázban gazdag volt szovjet utódállamban elsősorban a kitermelési lehetőségek miatt jelentek meg a nagy iparági játékosok. Ráadásul Örményországgal vagy Grúziával szemben nagyon sok civil szervezet és nemzetközi intézmény is megtelepedett az azeri fővárosban, és mivel fizetőképes kereslet is kínálkozik, mind több területen jön szóba export- vagy beruházási célpontként Baku.

Dinamikus növekedés

Azerbajdzsán – a Szovjetunió megszűnése utáni hanyatlást követően – 1996-ra stabilizálta gazdaságát, és bődületes növekedést produkált, egészen a világgazdasági válságot megelőző évekig. A GDP-je 2005-ben 26,4 százalékkal, 2006-ban 34,5, 2007-ben 25 százalékkal nőtt. Ezután lassult ugyan a dinamika, de még 2008-ban is sikerült 10,8 százalékos bővülést produkálnia, majd 9,3 százalékosat a rákövetkező évben. A gazdaság ugyanakkor kifulladni látszik: 2010-ben már „csak” 5 százalékos volt a növekedési ütem, amit tavaly már stagnálás követett.

Barátok közt

Ennek ellenére az országnak van pénze fejlesztési programokra, amelyek megvalósítására magyar cégek is pályázhatnak. A Nemzeti Külgazdasági Hivatal (Hungarian Investment and Trade Agency, HITA) összegzése szerint „privatizációs, akvizíciós vagy zöldmezős tőkekihelyezési lehetőségek” merülhetnek fel.

Azerbajdzsán prioritásként kezeli a kőolaj- és gázkitermelés mellett a mezőgazdaság, a távközlés és a közlekedési infrastruktúra fejlesztését. A hivatalos politika célja, hogy az olaj- és gázjövedelmekből az úgynevezett "nem olaj" szektort korszerűsítsék: magyar vélemények szerint érdemes lehet megpróbálkozni infrastrukturális beruházásokban, részvétellel út- és vasútépítésekben, valamint hasznosítani kellene a vízgazdálkodásban, víztisztításban és csatornázásban felgyülemlett hazai know-how-t. A mezőgazdaságban pedig a megkérdezett forrásaink szerint állattenyésztési technológiákat lehetne eladni, és a vetőmagexportot is erősíthetnénk.

Már Gyurcsányék is

Nem az Orbán-kormány fedezte fel egyébként magának Azerbajdzsánt: legmagasabb szintű tárgyalások folytak már a Gyurcsány-kormány idején is. A miniszterelnök és Kóka János gazdasági miniszter mellett Sólyom László is találkozott Ilham Alijev azeri elnökkel, aki a magyar államfő meghívására érkezett Budapesten. A hagyományt folytatta Schmitt Pál, majd Orbán Viktor is egy-egy azeri látogatással. (Lásd erről Azeri randevúk című keretes írásunk)

Az azeri szál Magyarország finanszírozásával kapcsolatban került először a nyilvánosság elé: bár a Figyelő azt írta, hogy javában zajlanak az előkészületei egy 2-3 milliárd euró értékű azeri kötvényjegyzésnek egy török befektetési tanácsadó bevonásával, azt hogy az állampapírokat az Azeri Állami Olajtársaság (SOCAR) vásárolná meg, a cég a honlapján keresztül hétfőn este cáfolta.

Szijjártó Péter, aki gyakorlatilag a magyar külgazdaság jelenlegi első számú vezetője, a júliusi bakui látogatását követően azt is pedzegette, hogy nem elképzelhetetlen valamilyen együttműködés a SOCAR és a Mol között, és majd a gazdasági vegyes bizottság segíti a kooperációjukat. Szollár Domokos, a Mol nemzetközi kommunikációs vezetője azonban a hvg.hu-nak cáfolta, hogy a Mol-csoportnak tervben, előkészítés alatt vagy folyamatban lévő azerbajdzsáni beruházása lenne.

További opció, hogy a piac a visszaállamosított Rábának jelenthet lehetőséget. Az együttműködés konkrétumairól még nincsenek adatok; mindezekről a kétoldalú kormányközi vegyes bizottság következő, október 8-9-ére meghirdetett budapesti ülésén lehet szó.

Messze még a potenciálistól

Az biztos, hogy a 2007 óta tartó élénkülés ellenére a kétoldalú forgalom még messze elmarad a potenciális szinttől. Tavaly a magyar kivitel nem egészen 75 millió dollár volt csupán, s ezzel még a volt szovjet utódállamok között is csak a középmezőnyben található az azeri viszonylat. Az import elenyésző, 2011-ben mindössze 0,1 millió dollár volt, és a fellelhető adatok szerint kölcsönös tőkebefektetések sincsenek egyelőre.

A HITA honlapja szerint 2010-ben az áruexportban szinte azonos számban vettek részt magyar és külföldi tulajdonú vállalatok (45, illetve 47). A magyar tulajdonú cégeknél a kisvállalatok száma a legnagyobb (26), ugyanakkor részesedésük az összexportban mindössze 2 százalék, miközben a külföldi tulajdonú nagyvállalatok (17) bonyolítják az összexport 68 százalékát. A szolgáltatásexport tavaly valamivel meghaladta a 1,5 milliárd forint értéket – tudtuk meg a statisztikai hivatalnál.

Az üzleti környezet szerinti világbankos rangsorban (Doing Business) egyébként Azerbajdzsán a középmezőnyben foglal helyet, 2012-ben a vizsgált 183 ország közül a 66. volt. A Transparency International a vizsgált 182 ország közül pedig a 143. helyre sorolta be 2011-ben a globális korrupciós indexében (Corruption Perceptions Index 2010).