A tizenöt, idén adatot szolgáltató európai ország közül tizenegyben csökkent 2011 során a termékenységi ráta, amely azt jelöli, hogy hány gyereket szül egy asszony élete során. A legnagyobb esések a válság által legsúlyosabban érintett országokban, például Spanyolországban és Lettországban voltak, ahol az elmúlt tíz év pozitív változásai három év alatt eltűntek. Jelentős volt a visszaesés a munkanélküliség és megszorítások által nem vagy kevésbé sújtott, európai mércével kifejezetten magas termékenységű skandináv országokban is. 

A tendenciák azonosak, legyen szó akár a Nagy-Britanniához hasonlóan magas, vagy a Magyarországhoz hasonlóan alacsony termékenységi rátájú országról: a tízéves termékenységnövekedés 2008-ban hirtelen megtorpant, majd 2011-től kezdve csökkenésbe csapott át - írta a lap. 

Míg a piacoknak három év egy korszak, addig a demográfiában egy szempillantás, ezért is figyelemre méltó, hogy a recesszió kezdetétől számítva ilyen hamar megváltozott a termékenységi trend iránya. Az Economist szerint az európai tapasztalatok Adam Smith néhai közgazdászt igazolják, aki szerint a gazdasági bizonytalanság rossz hatással van a termékenységre: az elmúlt évek során a gazdasági helyzet befolyásolta a migráció, a házasságkötések és a születésszám változását. 

Egyes országokban a recesszió hazatérésre késztette az ottani, jellemzően magas termékenységi rátájú bevándorlókat. Spanyolországban például 1995 és 2008 között 43 százalékkal emelkedett az évi születések száma, részben az elmúlt két évtized Latin-Amerikából érkező bevándorlási hulláma miatt. 2011-re - a migránsok hazatérésével párhuzamosan - a születésszám újra csökkeni kezdett. Hasonló folyamatok figyelhetők meg a házasságkötések számát illetően is. 

A recesszió a hazai lakosságot is érintette: emiatt sokan halasztották el házasságkötésüket. S több országban is megfigyelhető, hogy a születésszámok változása a munkanélküliség tükörképe: utóbbi minél magasabb, előbbi annál alacsonyabb. Kétségtelen, hogy Európában a recesszió felelős a termékenységi ráta eséséért, az igazi kérdés az, hogy a születések csökkenése átmeneti vagy tartós jelenség lesz-e - vélte a lap. Nem mindegy ugyanis, hogy a párok a gyermekvállalás elhalasztásával számolnak, vagy eleve kevesebb gyermeket vállalnak. Előbbi esetben a termékenységi ráta idővel "helyre áll". 

Az 1970-es évek óta Nyugat-Európában folyamatosan kitolódott az első gyermek születésének időpontja: míg 1970-ben a nők átlagosan 22-25 évesen szültek először, addig 2008-ra 27-28 évesen vállaltak gyermeket. Ugyanakkor 2000 és 2008 között jelentősen csökkent e folyamat üteme, azaz egyre kevesebben "vártak ki" a gyermekvállalással. Most az első szülések száma nagyobb mértékben esik, mint a másodikoké, ami arra enged következtetni, hogy sokan elhalasztják a családalapítást.

A lap szerint három tanulság vonható le a folyamatokból. Egyrészt a demográfiai változások érzékenyebbek a gazdasági helyzetre, mint az korábban előre látható volt. Másrészt az ezredfordulót követő évtized arra enged következtetni, hogy nem került egész Európa alacsony termékenységi "csapdába": Skandinávia, Nagy-Britannia és Franciaország is relatíve magas termékenységi mutatóval rendelkezik. Harmadrészt a hagyományos, a sokgyermekes anyákat támogató kormányzati programok szinte soha nem érik el céljukat. 

Ugyanakkor ha a termelékenység esésének fő oka az első szülés elhalasztása, az európai kormányok nagyobb hatást gyakorolhatnak a demográfiai helyzetre, például olcsóbb óvodák és hosszabb szülői szabadság biztosításával - írta a The Economist.