Az európai gazdaságpolitikák alapvető változásokon mentek át az eurózóna alapjait lefektető Maastrichti Szerződés megkötése óta eltelt két évtized során, az ezek kialakításához vezető út azonban nem. A legfontosabb megállapodások a mai napig zárt ajtók mögött születnek, s azokat néhány befolyásos ország vezető politikusai és tanácsadóik határozzák meg - írta az Oxfordi Egyetem Európa-szakértője.  

Két évtizeddel ezelőtt Francois Mitterrand francia elnök és Helmut Kohl német kancellár játszotta a főszerepet az euró létrehozásában, s Gulio Andreotti olasz miniszterelnöknek is fontos szerep jutott a tárgyalásokon. A jövő héten ugyanezen három ország képviselőjén múlik majd a közös fizetőeszköz sorsa: Francois Hollande-on, Angela Merkelen és Mario Montin. 

Mára az újságírói és tudományos kutatómunka rávilágított, "hogyan sütötték a maastrichti tortát", amely azonban csak félig sült meg. A monetáris uniót az annak fenntartásához szükséges fiskális unió kialakítása nélkül hozták létre. Mitterrand és Kohl már 1989-ben a nemzeti költségvetések összehangolásáról tárgyalt, Andreotti és Mitterrand pedig 1991-ben úgy akarta meggyőzni az újonnan egyesült Németországot, hogy német típusú költségvetési szigort szabtak az eurózónába való belépés feltételeként. "Fogják meg az oldalukat és nevessenek, mert egyébként sírniuk kellene" - írta Garton Ash a mai és a húsz évvel ezelőtti helyzet hasonlóságaira utalva. A jól bejáratott módszerekkel Európa vezetői kompromisszumra fognak jutni. Ez valószínűleg egy "felvizezett, de feldíszített Hollande-féle növekedési paktum lesz a Merkel-féle fiskális paktum kiegészítésére" - vélte a történész. 

A döntéshozatal alapvetően nem változott Maastricht óta. Habár az Európai Parlament (EP) jogkörei nőttek, ez mégsem vezetett ahhoz, hogy az európai gazdaságot európai politikák vezessék. Ma - ahogy húsz éve is - a nemzeti elitek által meghatározott nemzeti érdekeket képviselő nemzeti vezetők alakítják a kontinens gazdasági viszonyait. Ahogy azt Franciaország és Görögország példája is mutatja, a nemzeti választások sokkal fontosabbak az EP-választásoknál, sőt egyes esetekben még tartományi választások - például a vasárnap esedékes észak-rajna-vesztfáliai voksolás - is jelentősebbek lehetnek, mint az uniós szintűek. 

Egy valami azonban megváltozott Maastricht óta, ez pedig az európaiak hozzáállása. "Mindig is volt egy szemernyi igazság abban, hogy az EU-t az 'elitek összeesküvése' építette fel - de csak egy szemernyi, nem több, mivel a legtöbb országban az elitek a maguk Európa-párti politikáját a lakosság erős egyetértésére tudták alapozni. Ma már nem tudják" - írta Garton Ash. A görögöknek éppen most lett elegük, s ennek következtében az eurózóna kaotikus szétesésének veszélye fenyeget. 

Ha Merkel, Hollande és Monti hatékony lépéseinek következtében esetleg mégis sikerül megakadályozni a valutaövezet felbomlását, az európai embereket akkor is meg kell győzni az integráció mélyítésének szükségességéről, mivel még az erősen EU-párti tagállamokban is egyre több a kétely a közös projektet illetően. Az eurózóna - és egyben az egész európai projekt - megmentése továbbra is néhány nemzeti vezető döntésétől fog függni. De ahhoz, hogy ők sikerrel járjanak, európai emberek millióinak támogatására lesz szükségük. Enélkül a mentőakció kudarcra van ítélve - vont le a konklúziót Timothy Garton Ash, figyelmeztetve arra is: egyelőre nem sok jele van annak, hogy a lakosság elkötelezett a politikusok céljai iránt.