Az LMP-nek alapvetően abban igaza van, hogy az új Munkatörvénykönyve számos ponton a munkáltatók javára módosítja szabályozást, és hogy a munkavállalói jogok ennek következtében csorbulnak.

De a három népszavazásra bocsátott munkajogi vonatkozású kérdés közül kettőben nem romlottak érdemben (vagy nem most csorbultak) a dolgozói jogok. A párt inkább a politikailag könnyebben kommunikálható, az embereket jobban feltüzelő ügyeket választotta, nem pedig azokat, amelyek munkajogászok szerint is a legmarkánsabb jogcsökkenést eredményezték.

Az LMP-nek április 2-ig kell összegyűjteni 200 ezer aláírást, hogy a népszavazást négy kérdésben ki lehessen írni. A kérdések közül egy nem vonatkozik a munkavállalói jogokra – amely a 18 éves korig tartó tankötelezettség visszaállítását célozza. Az Országos Választási Bizottság tavaly szeptemberben döntött arról, hogy az LMP 16 kérdése közül tízben népszavazás kezdeményezhető. Ezek közül öt foglalkozott a dolgozók jogaival – a kérdőívre végül három került fel. Az LMP Népszavazás 2012 kampányát hétfőn kezdte: a frakciótagok a Nyugati téri aluljáróban gyűjtöttek aláírásokat.

Ilyen tényleg nincs az EU-ban

Az első pontban az LMP azt követeli, hogy a munkájukat elvesztett emberek 9 hónapig kaphassanak ismét álláskeresési támogatást.

Ez a pont nem az Mt-t, hanem a munkanélküliek ellátására vonatkozó törvénymódosítást támadja – alapvetően amiatt, hogy három hónap alatt nem lehet munkát találni. Ezt az állítást a KSH adatai messzemenően visszaigazolják, hiszen tavaly ilyenkor a munkanélküliség átlagos hossza 18,3 hónap volt. A 650 ezer nyilvántartott álláskereső több mint negyede pedig legalább egy éve keresett állást.

A vonatkozó jogosultsági szabályok egyedülállóan szigorúnak számítanak a fejlett világban - írja a Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet és az MTA Közgazdaság-tudományi Intézetének hamarosan megjelenő foglalkoztatáspolitikai tanulmánykötete. A maximális jogosultsági idő fele akkora, mint az Egyesült Államokban és Csehországban – úgy, hogy az utóbbiban a második legrövidebb a jogosultsági idő az Európai Unió tagországai között.

A járadék 2011 szeptemberi szigorítása a szakértők szerint példátlan mértékű: bár az összeg továbbra is a korábbi kereset 60 százaléka, maximális összege azonban a minimálbér 120 százalékáról a 100 százalékára csökkent (93 ezer forint), a maximális időtartama 90 napra rövidült. Emellett megszűnt az álláskeresési segély, amely 6 hónapig biztosított ellátást azoknak, akiknek nem sikerült elhelyezkedniük a járadék kimerítése után, vagy nem volt elég biztosítási napjuk a járadék igényléséhez.

Aláírásgyűjtés a népszavazáshoz

MTI / Marjai János

A munkanélküli ellátások többszöri szigorításait több kutatás is vizsgálta és egyik alapján sem mondhatjuk, hogy ösztönözte volna az álláskeresést vagy érdemi növekedést eredményezett volna a munkakínálatban – derül ki az említett könyvből. Egy korábbi szigorításról szóló tanulmány például arra jutott, hogy a munkaerőpiaci visszakapaszkodásban a férfiak esetében semmilyen, a 30 évesnél fiatalabb nők esetében pedig "szerény pozitív hatása volt" az összeg és a járadékos időtartam együttes csökkentésének.

A jogosultsági időt és a járadék összegét is jelentősen növelni kellene, illetve olyan eszközöket is alkalmazni lehetne, amelyek nem járnak egyben a szegénység növekedésével – mondja Scharle Ágota, a Budapest Intézet vezető kutatója, a foglalkozáspolitikai könyv egyik szerzője. Ilyen eszköz lehet az együttműködési kötelezettségek szigorítása, például nem háromhavonta egyszer, hanem kéthetente kellene eljárni a munkaügyi központba vagy hogy igazolni kellene, hogy az érintett elment állást keresni.

Nincs érdemi módosítás

A második pontban az LMP arra szólít fel, hogy "az emberek hadd vegyék ki a szabadságukat akkor, amikor ők akarják! – hogy legalább a szabadságunkról dönthessünk szabadon!"

Az új Munka Törvénykönyve a szabadság kiadásának kérdésében a valóságban csak néhány ponton tér el a régitől. Az LMP által kifogásolt módosítások érdemben nem csorbítják a munkavállalói jogokat, és van olyan eset, amikor az érintettek még jobban is járhatnak. A munkavállaló az 1992-es Mt. alapján is csak a szabadsága negyedével rendelkezett szabadon, amelynek a kiszámításához a húsz napos alapszabadságot és az életkor szerinti plusznapokot együtt vette a munkáltató alapul.

Az új szabályozásnak megfelelően most fixen hét napot vehet ki a munkavállaló tetszőleges időpontban. Ez 25 éves kor alatt több mint a szabadság negyede, és nagyjából negyven éves korra csökken le a szabadság negyedére. A szabadnapok felhasználásának igényét ugyanúgy 15 nappal korábban kell bejelenteni, de míg előzőleg 3 nap mentesülhetett a bejelentési kötelezettség alól, ez a „3 napos szabály” megszűnt.

A szabadságolásokkal kapcsolatos legfontosabb változás, hogy közös megegyezéssel a kivehető napok egyharmadát át lehet vinni a következő évbe: talán ez a pont az, amely a legnagyobb rugalmasságot adja a munkáltatónak a szabadságolással kapcsolatos módosítások között. (De ezt az LMP külön nem támadja.) Azon el lehet filozofálgatni, hogy a szabadnapokat a munkáltató adja vagy a munkavállaló veszi ki: a termelésirányítás, illetve az üzemi működés szempontjából logikus, hogy a szabályozás ebben az előző javára dönt.

A szabi még odébb van

MTI / Ujvári Sándor

Európai összevetésben sem kiugró

Az utolsó, munkajogi pont a próbaidőre vonatkozik, és azt követeli, hogy ne lehessen vég nélkül próbaidőn tartani a dolgozókat – mert mindenkinek joga van a biztonsághoz!

A próbaidőre vonatkozó módosítás nem az új Munka törvénykönyvével együtt jelent meg, hanem 2011 augusztusában lépett hatályba. A változás alapvetően nem érinti az eddigi megszokott szabályt, hiszen Magyarországon továbbra is alapesetben három hónap a munkaidő. Ennél többet, legfeljebb hat hónapot kollektív szerződés határozhat csak meg. (Hozzátehetjük, hogy a közszférában ezt megelőzően is hat hónapos volt a próbaidő.)

A próbaidő hossza nyugat-európai összehasonlításban nem számít hosszúnak: Finnországban négy hónap, Németországban pedig akár hat hónapos is lehet. Több országban a próbaidő hosszában a vállalkozás méretétől vagy a betöltött pozíciótól függően (például mennyire bizalmi a poszt vagy milyen végzettség szükséges a betöltéséhez) nagy a szóródás: Luxemburgban kettőtől hat hónapig, Portugáliában pedig hatvan, 90, 180 vagy 240 napig is eltarthat a próbaidő. (Az utóbbi a nagyon magas, bizalmi beosztásokban.) Ausztria, Svájc vagy Hollandia a másik véglet: ezekben az országokban egy-egy, illetve két hónapig tart a próbaidő.

Mit kellett volna inkább támadni?

Az LMP munkavállalói jogokat érintő kérdései közül az első számít a hvg.hu által megkérdezett munkajogászok által is igazán relevánsnak. A párt ugyanakkor joggal sérelmezhette volna a munkaviszony jogellenes megszüntetésére vonatkozó szankciók munkáltatók számára kedvező módosítását vagy azt, hogy a legtöbb bérpótlék beépíthető lett az alapbérbe. (Igaz, amikor a kérdéseket írták, a törvény még csak tervezet szintjén létezett, így nem tartalmazott minden később világossá váló részletet.) Ugyanígy visszaélésekre adhat alkalmat (és akár azt is lehetett volna kritizálni), hogy az új Munka törvénykönyve lehetővé teszi a munkáltatónak, hogy kollektív szerződés és szakszervezet hiányában egy választott üzemi tanáccsal is megállapodhasson a munkavállalói jogokról. Egy „baráti” üt pedig könnyen olyan megegyezést köthet, amely negatív irányban befolyásolja a munkavállalói jogokat. A bérpótlékokra vonatkozóan az OVB egyébként átengedett több LMP-s kérdést is, de a párt végül az egyszerűbben emészthetőket írta fel a népszavazást kezdeményező kérdőívre.