Gazdaság hvg.hu 2012. január. 10. 17:37

Járai utódja is szereti az orbáni szófordulatokat

Az egykori főszámvevő, aki sosem drámázott, de szerette a hajós hasonlatokat, olyan pozíciót örököl a Költségvetési Tanács élén, melyben Kopits György akadálya, Járai Zsigmond hitelesítője volt az Orbán-kormány költségvetési politikájának. Habitusát, stílusát és azt, hogy nagyjából mire számíthatunk tőle, 10+1 idézettel mutatjuk be. Very best of Kovács Árpád.

ÁSZ-elnöki tevékenységéről:

„…amikor kellett, kiálltam a nyilvánosság elé. Kétségtelen, hogy nem drámáztam, hanem a magam stílusában tájékoztattam. (…) A politikusok végig pontosan tudták, miről beszélek. És a tévénéző, újságolvasó ember is értette, mit mond az a szakállas, szivarszerető mókus.”

(Hír24, 2010. 08. 24.)

Az egykulcsos adórendszerről:

„Nem bukott meg (az egykulcsos személyijövedelemadó-rendszer). Időközben kiújult az euróválság, aminek Magyarországon is megvannak a következményei. Lehet vitatkozni az év elejétől életbe léptetett könnyítés időzítésén, de tény, hogy e lépésnek volt olyan üzenete, hogy érdemes dolgozni.”

(Magyar Nemzet, 2011. 08. 29.)

Kovács Árpád átveszi a kinevezését
MTI / Soós Lajos

A forint gyengüléséről és a kormány felelősségéről:

„Méltánytalan lenne, ha kormányzathoz tartozó intézmények vezető tisztségviselőjeként kormányzati felelősséget emlegetnék. Elvi választ azonban tudok adni erre a kérdésre. A forint gyengülésében biztosan szerepe van annak, hogy az alkalmazott gazdaságpolitikai eszközök eltérnek a Nyugat-Európában szokványos intézkedésektől, ilyen a különadók és adókedvezmények bevezetésének meglepetésszerűsége, célterületekre irányítottsága, illetve a végtörlesztés banki eredményeket durván rontó jellege. De annak is van szerepe, hogy a világ nagy közgazdasági elemző cégei, pénzügyi intézményei a 'magyar modell' elterjedésétől, a nehéz helyzetbe került kormányzatok ilyen lépései elterjedésétől is tartanak.”

(Origo, 2011. 11. 27.)

Az IMF-ről először:

„Ahhoz, hogy ne kerüljünk nagyobb bajba, előre kell gondolkodnunk. Mint a kapitány, aki nem a hajó orra elé néz, hanem kilométerekkel távolabbra. Vagyis ezeket a keretmegállapodásokat meg kell kötni és közben készülni kell a legrosszabb forgatókönyvre. Ehhez képest csak kellemesen csalódhatunk.”

(Magyar Hírlap, 2008. 10. 28.)

Az IMF-ről másodszor:

„Eddig soha senki nem járt jól azok közül, akiknek az IMF adott tanácsot. A Valutaalapnak az az érdeke, hogy a globális gazdaság stabilitási érdekeit közvetítse, s visszakapja a pénzét. Azzal pedig nem foglalkozik, hogy az általa támasztott feltételek az adott országban milyen szociálpolitikai következményekkel járnak. Ráadásul nem feltétlenül a lehető legudvariasabb stílusban tárgyalnak, a több mint távolságtartó, számonkérő, kikérdező stílusú magatartást magam is tapasztaltam. (…) Az az érzésem, nem mindig mérik fel, hogy ők ugyan magas beosztású, de mégiscsak beosztott hivatalnokok, míg az asztal másik oldalán egy ország miniszterelnöke ül, akinek nem csak az ő igazságukkal kell azonosulnia.”

(Hír24, 2010. 08. 24.)

A főszámvevő

Kovács Árpád az Állami Privatizációs és Vagyonkezelőnek, majd az Állami Számvevőszéknek (ÁSZ) 12 évig volt elnöke – általános megelégedésre. Különösen a politikusok lehettek vele elégedettek, hiszen az ÁSZ az irányítása alatt a pártok könyvelését mindig rendben lévőnek találta, vagy legalábbis beérte annyival, hogy egy ponton túl kompetenciahiányt jelentett be.

 

Bár az ÁSZ inkább bölcsész, mint revizori jellegű jelentései gyakran és hosszasan sorolták a közpénzek elköltésével kapcsolatos anomáliákat, a kollektív emlékezetben egy-két kivételtől eltekintve (pl. elbocsátott MTV-alkalmazottak visszafoglalkoztatása, Ökotám és MIÉP-ügy), aligha ragadhatott meg olyan eset, amikor valamely felelős döntéshozónak az ÁSZ haragjától kellett volna tartania. Igazi (büntető)ügyek ugyanis nemigen kreálódtak a Kovács Árpád vezette ÁSZ idején, és figyelmeztetései is rossz hatásfokon hasznosultak.

 

A baloldalinak tartott, szakmai függetlenségére mindvégig ügyelő Kovács a második Gyurcsány-, majd a Bajnai-kormány idején egyre többet kritizálta a gazdaságpolitika iránytalanságát. Értékelte a költségvetés egyensúlyban tartására vonatkozó erőfeszítéseket, ugyanakkor felhánytorgatta, hogy nem látni, miből lesz reálgazdasági növekedés, és miből nőheti ki az ország az adósságát. A sukorói telekcsere-ügyletet már a vezetése alatt is élesen kifogásolta az ÁSZ, de a számvevői jelentések főként távozása után hasznosultak, amikor az Orbán-kormány alatt visszamenőlegesen is elővettek ügyeket.

 

Kovács Árpád az ÁSZ-elnöki mandátuma lejárta után különböző állami cégeknek lett a vezető tisztségviselője (Magyar Villamos Művek - MVM - felügyelőbizottsági elnök, Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. igazgatósági tagja), mielőtt a köztársasági elnök a Költségvetési Tanács megüresedő posztjára jelölte.

Az IMF-ről harmadszor:

„Aki a pénzét másnak adja - az IMF a tagországok tagdíjából teremti elő azt a pénzt, amelyet kihelyez - az nem szeret kockáztatni, illetve szeretné a kockázatokat kezelhető mértéken tartani, szeretné annyira befolyásolni a dolgok alakulását, ami ahhoz kell, hogy visszakapja a pénzét.”

(Origo, 2011. 11. 27.)

A korrupcióról:

Miért korrupt Magyarország?
„Nem korruptabb, mint volt. És nem korruptabb, mint a környező államok."

(Hír24, 2010.08.24.)

A visszaállamosításról:

„… az állam gazdasági szerepe három eszközön keresztül érvényesül. Egyrészt mint szabályozó, másrészt mint tulajdonos, harmadrészt mint a társadalom, a gazdaság életének szervezője. Ez akár három vektorként is felfogható. Ha az állam szabályozó szerepe erős és hosszabb távon következetes, és nagy eredményeket tud felmutatni a társadalom, a gazdaság életének szervezésében is, akkor kevésbé lényeges a tulajdonosi eszköztár.”

(Heti Válasz, 2005. 09. 15.)

Kovács Árpád lila fényben
null

A párt- és kampányfinanszírozásról:

„Az állami pénzügyi ellenőrzés számára, hiszen a szó szoros értelemben nem költségvetési pénzről van szó, a gazdasági szféra párttámogatásra fordított közvetett pénzek soha nem lesznek áttekinthetők.”

(Figyelő, 2006. 03. 09.)

A privatizációról:

„A privatizáció Magyarország életében szerintem legalább akkora változás, mint anno a kereszténység fölvétele volt.”

(HVG, 1996. 01. 06.)

+1 : A szakálláról:

„A tévében már régóta csodáljuk a hét törpét idéző, bajusz nélküli körszakállát. Így akar bizalmat kelteni delikvenseiben?

– A feleségem kívánsága volt. Azt mondta, sokáig voltam szakálltalan, ideje, hogy váltsak.

– Nocsak. Mikor?

– Úgy emlékszem ’90 táján. Kollégáim szerint kifejezetten Rumcájszra, a mesék erdei manójára emlékeztetek...”

(HVG, 1996. 01. 06.)

zöldhasú
Hirdetés