A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) adatai szerint a 90 napon túl lejárt lakossági hitelek állománya a 2010. március végi 510,4 milliárdról 2011. március végére 730,5 milliárd forintra nőtt, az ebből devizában fennálló 328,1 milliárdról 493,3 milliárd forintra. Az átstrukturált lakossági hitelek bruttó állománya 2010 márciusában még 266,4 milliárd forint volt, 2011 márciusában már 654,1 milliárd forint, ezen belül a devizában nyújtott állomány 244,4 milliárdról 575,2 milliárd forintra nőtt. Ám a problémás hitelállomány növekedése nem az elmúlt hónapokban kezdődött, aminek társadalompolitikai következményei is egyre súlyosabbak lehetnek.

A most bejelentett akcióterv többé-kevésbé tartalmazza a már korábban kiszivárgott részleteket, azonban az elhúzódó vitákat okozó két fontos kérdéskörből, az egyik – ahogyan az várható volt – végül nem került bele a megállapodásba. A bankszektor egyik szívfájdalma, az árverezési, illetve kilakoltatási moratórium megszűnik július elsejétől, amelynek következtében – Patai Mihály, a Magyar Bankszövetség elnökének érvei szerint – helyreállhat a hazai jelzáloghitelezés piaca. Az árverezésre vonatkozóan azonban egyelőre annyit közöltek, hogy azt lépcsőzetesen állítják vissza. Első körben a legértékesebb és a legnagyobb alapterületű ingatlanok kerülnek kalapács alá.

Kilakoltatás Sárospatakon

MTI Fotó: Vajda János

A rögzített árfolyamszint nem segít ugyan a bankok eredményességén, ám sokat javít a rossz hitelek állományán. Emiatt a hitelintézeteknek nem kell majd annyi céltartalékot képezniük, hiszen a nem teljesítő hitelek fokozatosan csökkennek. Később a folyamat következtében tőke szabadul fel, amivel ismét beindulhat a banki hitelezés, különösen azután, hogy végre újra elárverezhetők lesznek a konstrukciók mögött álló ingatlanok.

A hazai bankok másik érzékeny pontjával, a bankadóval kapcsolatos könnyítések azonban nem kerültek bele az Otthonvédelmi Akciótervbe. Igaz, azt mind a kormány képviselői, mind a bankszövetségi elnök jelezte, hogy a megállapodás részleteiről még további egyeztetések várhatóak.

Pedig a sajtóban az elmúlt időszakban napvilágot látott megállapodás-tervezetben még az szerepelt, hogy a háztartások, illetve a kis és közepes vállalkozások finanszírozására fordított hitelek egy részét a bankok levonhatták volna a bankadóból. Majd később ez a kedvezmény úgy módosult, hogy a kormány nem a bankadóból, hanem annak az alapjából engedte volna levonni a szóban forgó összegeket. Mindez már azt jelezte, hogy Matolcsyék mégsem akarnak annyit engedni a bankszektornak, hiszen az adóalap csökkentése kisebb volumenű, mint az adó mérséklése. (Állítólag korábban arról is szó volt, hogy a kormány új elemmel egészítette ki a csomagot. E szerint a bankok vállalták volna, hogy még 2013-ban és 2014-ben is a jelenlegi különadó 50 százalékának megfelelő mértékű különadót fizetnek.)

Az árfolyam – leginkább a svájci frank árfolyamának – rögzítésével kapcsolatban is több változatot lehetett hallani az elmúlt időszakban. Sokáig 190 forintról lehetett tudni, majd 180 forintra módosult a javaslat. A civilekkel történt egyeztetés során azonban a 160 forintos árfolyam lehetősége is felmerült. A nagy kérdés persze most is az, hogy milyenek annak a hitelkonstrukciónak a részletei, amiből majd az árfolyam különbözetet lehet finanszírozni. S hogy mindez a teher az adós vállára nehezedik-e vagy netán más is beszáll? Az állam, a Magyar Nemzeti Bank vagy esetleg a bankszektor?

Az ideális forgatókönyv az lehetne, ha teljesülne az, amit Bloomberg minap közzétett összeállítása szerint elemzők valószínűsítene: hogy 2014 végére 180 forintot érhet 1 svájci frank. Ha így lesz, akkor az árfolyam-fixálási periódus lejártakor az adósoknak alig emelkedne a devizahitel-törlesztési terhük. Addig azonban gyűlne az árfolyam-különbözet miatti tartozás összege, amit bizony vissza kell fizetni.