IMF: árfolyamháború és szavazati jog – helyszíni beszámoló a közgyűlésről
Belső konfliktusok gyötrik az IMF-et: az igazgatótanács mandátuma novemberben lejár, a tagok nem tudtak megegyezni a kvóták újraosztásában, a meghatározó szavazati jogú USA pedig csalódott, mert a nemzetközi szervezet nem tudta rávenni Kínát devizája árfolyamának felértékelésére. Mindeközben a héten elkezdődnek Magyarország és az IMF közti megbeszélések. Nem hiteltárgyalásokra, hanem az alapokmány szerinti kötelező konzultációra kerül sor.
Ha nagyobb a részesedésed, és erősebb a szavad, érezz nagyobb felelősséget is – hangsúlyozta a Valutaalap és a Világbank-csoport éves közgyűlésén tartott beszédében a múlt héten a washingtoni DAR Constitution Hallban Dominique Strauss-Kahn, az IMF vezérigazgatója. Bár a két szervezet és az utóbbi leányintézményei egy egész tömböt elfoglalnak Washington szívében, a rövid, alig másfél órás plenáris ülést a Daughters of the American Revoluton – azaz Az Amerikai Forradalom Leányai – elnevezésű nonprofit civil szervezet épületébe vitték; az 1929-ben átadott neoklasszicista stílusú épület egyúttal a város legnagyobb, 3700 főt befogadó koncertterme. A vezérszónoklatokat követően a delegációk visszavonultak a bizottságokba és az irodákba, a kommunikáció a külvilággal a két szervezet honlapján és az egymást sűrűn követő sajtótájékoztatókon folytatódott.
Strauss-Kahn intelme azoknak a kormányoknak szólt, amelyek egyre nagyobb befolyást szeretnének kialkudni maguknak az IMF-ben, ám nem vesznek részt teljes odaadással a nemzetközi együttműködésben. Az IMF egyebek mellett ennek tulajdonítja, hogy a válság után a kibontakozás egyenlőtlen és egyensúlytalanságokkal terhes. Ráadásul újabban már egy valutaháború veszélye is felrémlett, amennyiben napokon belül Brazília, Japán és Kína is mesterséges eszközökkel akadályozta meg, hogy valutája a piaci folyamatokat követve felértékelődjön. „Mindenki ismételgesse mantraként, hogy a globális válságra nincs egyéni megoldás” – szuggerálta sajtótájékoztatóján Strauss-Kahn, minden tekintélyét latba vetve.
A vezérigazgatónak annyiban feltétlenül igaza van, hogy az egyenlőtlenségek hovatovább égbekiáltóak: az IMF legújabb, a közgyűlésen kiadott prognózisa szerint az ázsiai gazdaságok GDP-je az ismét kétszámjegyű növekedést produkáló Kínával az élen száguld, Latin-Amerika is köszöni, jól van, az afrikai kontinens államai 4-5 százalékos növekedésre képesek, miközben az USA gazdaságát változatlanul bizonytalanságok övezik, az eurózóna pedig vergődik.
A válság éveiben Kína valutatartalékai a 2008-as 1950 milliárd dollárról jövőre az IMF szerint már 3000 milliárd dollár fölé emelkedhetnek, és fizetési mérlege folyamatosan aktív. „Azoknak az országoknak fel kell gyorsítaniuk az egyensúly helyreállítását, amelyek fizetési mérlege nagy többletet mutat. Ez az ő érdekük is, hiszen ezekben az országokban túl alacsony a fogyasztás vagy a beruházás, és ez a jólét csökkenését eredményezi. Ahelyett, hogy hatalmas tartalékokat halmoznának fel, meg kellene engedniük, hogy valutájuk felértékelődjön” – hangsúlyozta a prognózist bemutató tájékoztatón Olivier Blanchard, az IMF kutatási igazgatója. Az amerikai kormány el is várná az IMF-től, hogy gyakoroljon nyomást Kínára. Ezzel szemben a kínai politikusok azzal érvelnek, hogy exportjuk profitrátája a célországok piacvédelmi intézkedései miatt nagyon alacsony, a renminbi felértékelése rontaná a jövedelmezőséget, és mindez akár gyárbezárásokhoz, zendülésekhez vezethet.
A gazdaságilag megerősödött országok súlyuknak megfelelő képviseletet követelnek maguknak. E törekvésüknek aktualitást ad, hogy az IMF jelenlegi igazgatótanácsának mandátuma október végén lejár, és az egyes tagországok kvótájának az újraosztása is napirenden van. Az unió pénzügyminiszterei már korábban bejelentették, hogy a 24 tagú igazgatóságban hajlandók a nyolcból (Svájccal együtt: kilencből) két helyet átengedni a legerősebb fejlődő országoknak, rotációs alapon, viszont ragaszkodnak ahhoz, hogy az igazgatási reform és a kvóták újraosztása egyszerre történjék meg. A kettő összekapcsolása logikus: a kvóta egy-egy ország hozzájárulása az IMF alaptőkéjéhez, ehhez mérik az általa igényelhető hitelt, illetve ezzel arányos az adott ország szavazati joga is. A mai egyenlőtlenségre jellemző, hogy a világ második legnagyobb gazdaságává előlépett Kína kvótája és szavazati súlya 3,65 százalék, míg Japáné 6 százalék, Európáé pedig 32 százalék. Igaz, Európa világgazdasági súlya is eléri a 30 százalékot. Az újraelosztás amúgy emeléssel, jó esetben a kvóták megduplázásával valósulhat meg. A változás Strauss-Kahn nyilatkozatai alapján 5 százalék körüli átcsoportosítást jelenthet, amit a szervezet nemzetközi kritikusai kevesellnek, és úgy vélik, az IMF reformját nem lehet afféle végső érvként felhasználni a valutaárfolyamok körüli huzakodásban.
A kvótaügyeket 2011 januárjáig le kellene zárni, az igazgatótanács megújítására viszont már csak hetek vannak. Olli Rehn, az Unió pénzügyi biztosa a közgyűlésen kiadott nyilatkozatában felvillantotta, hogy gyors megoldás hiányában az IMF maga kerülhet válságba. Strauss-Kahn pedig úgy fogalmazott, az IMF „a következő év kezdetére teljesen legitim intézmény lesz.” Amíg az új igazgatótanácsot nem sikerül megválasztani, a jelenlegi testület marad hivatalában. Az IMF kormányzati reformja keretében a fejlődő országok 24-es csoportja elvárja, hogy megszűnjenek a legerősebbek előjogai, vagyis az, hogy a Világbanknak amerikai, az IMF-nek európai vezérigazgatója van. Strauss-Kahn maga sem zárta ki annak a lehetőségét, hogy utódja már nem európai lesz. E tekintetben az sem mellékes, hogy mikor esedékes az utódlás: bár a pénzügyminiszteri múlttal az IMF élére kinevezett vezérigazgató mandátuma csak 2012-ben jár le, ám erősen tartja magát az a híresztelés, hogy a népszerű és közkedvelt Strauss-Kahn a szocialisták támogatásával elindul a jövő évi franciaországi elnökválasztáson.
Ami a pozícióharcban Magyarország szerepét illeti, kvótája 1038,4 millió SDR (1 SDR = 1,47 dollár), szavazóereje 0,48 százalék. Ennek a fényében értékelendő Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter nyilatkozata, hogy Magyarországnak az IMF nem diktálhat, hiszen tulajdonosok vagyunk. Az Orbán-kormány gazdaságpolitikája nem éppen a globális megegyezést képviseli, az IMF-fel szemben pedig kifejezetten elutasító. Bár Magyarország fizetési mérlege a költségvetési kiigazítás során aktívumot mutatott, ez feltehetően csak a növekedési ütem gyorsulásáig lesz így; az adósságteher viszont hatalmas. Az IMF-alapkamat jelenleg 0,39 százalék, a Magyarország által lehívott – a kvóta kétszeresét jócskán meghaladó – kölcsön kamata 3,39 százalék. Ennél olcsóbb hitel a hozzá hasonlóan eladósodott országok számára nincs. Magyarország és az IMF e héten kezdődő tárgyalásairól a HVG csütörtökön megjelenő számában olvashatnak részleteket.
Farkas Zoltán, Washington
A kormányra hiába számít, aki korszerűsítené az otthonát, de akad pár lehetőség
Nehéz helyzetben van a költségvetés, ezért a kormány a falusi csok és a babaváró kivételével kivezette az ingatlancélú támogatásokat. Az uniós helyreállítási alapból esetleg még sor kerülhet mintegy 20 ezer ingatlan felújítására. Mindenki másnak maradnak a piaci megoldások.