Kora estig összesen 19, ebből nyolcat a bizottságok, kilencet Kóka János (SZDSZ), egyet-egyet pedig Horn Gábor (SZDSZ) és Pettkó András (független) képviselők jegyeznek.

Az indítványok a vagyonadón belül szinte kizárólag az ingatlanadóra vonatkoznak, egyike viszont a törvényjavaslat címét változtatná – precízen – egyes vagyontárgyak adójára. A liberálisok több verziót is kínálnak a kormányjavaslat átalakítására. Elsősorban abból kiindulva, hogy az ingatlanadó általános és egységes legyen, ne pedig egy szűk csoportnyi lakóingatlan-tulajdonos terhe.

Ha az olcsóbb és az üzleti célú ingatlanokra is kiterjedne a kötelezettség – mondja az SZDSZ –, akkor szélesedne az adóalap és az adóalanyok köre, és mérsékelhető lenne az adókulcs, akár egy ezrelékre. Ez töredéke lenne az eredeti előterjesztésnek, de még a bizottsági változatoknak is. Kedd reggel a pénzügyminiszter az egyik kereskedelmi televízióban jelezte, hogy a kormány hajlik némi változtatásra. Ez délutánra indítvány formájában már olvasható is volt. E szerint a lakóhelyként szolgáló ingatlan után akkor kellene adót fizetni, ha annak forgalmi értéke meghaladja a 30 millió forintot, további ingatlantulajdonok esetén pedig a tulajdonos választása alapján egy darab 15 millió forint alatti lakóingatlan mentesülne a teher alól. Az elképzelés kissé méltánytalan, mert míg egy 29 millió forint értékű lakás és egy 14 millió forint értékű üdülő tulajdonosának semmit sem kellene fizetnie, annak le kellene rónia a terhet, akinek csak egy, de 31 millió forint értékű lakása van.

Budai hegyoldal. Nyílászárók © Végel Dániel

Egyelőre nincs szó arról, hogy változtatnának az adómentesség fogalmán, hiszen a bűvös 15, illetve 30 milliós értékhatár alatti lakóingatlanokra egyáltalán nem kellene adót fizetni, míg az annál drágábbaknál a teljes összeg után. Az efféle igazságtalanságok kiküszöbölésére a szabaddemokraták több javaslatot is tettek: például 0,1–0,35 százalék közötti progresszív, hatsávos adóztatást indítványozva, vagy több ingatlan esetén azok értékét összevonva, de abból 30 millió forint tényleges adómentességet biztosítva. Ehhez némileg igazodik egy bizottsági indítvány, amely háromsávos adókulcsot (a 30 millió forint alatti részre 0,25 százalékot, a 30–50 millió forint közötti részre 0,35 százalékot, az 50 millió forint fölöttire 0,5 százalékot) javasol.

Az SZDSZ ahhoz is ragaszkodna, hogy az adó levonható kegyen a személyi jövedelemadóból, illetve az iparűzési adóból. Így az új adó csak a fekete jövedelmekből élőknél okozna lényeges többletterhet. Az amúgy igazságos javaslat azonban nem, vagy alig hozna többletforrást a központi büdzsének (pedig azt a tételes egészségügyi hozzájárulás megszüntetésének ellentételezésére szánja a kormány). Emellett nem orvosolná a lakóingatlan megszerzése óta inaktívvá (munkanélkülivé, nyugdíjassá) lett tulajdonosok gondját, akik korábban esetleg adózott pénzből vásárolták a házukat, lakásukat, de mára már csak a fenntartásra futja, adóra nem.

Ahhoz is ragaszkodnának a liberálisok, hogy az ingatlanadót ne az állami adóhatóság, hanem a települési önkormányzatok szedjék be, de ezenfelül olyan javaslatuk is van, amely az adóhivatalra bízná az adó kivetését. Egy másik indítványuk pedig a tíz éven belül szerzett ingatlanoknál megengedné, hogy a forgalmi érték azonos legyen a szerződésben szereplő összeggel.

Az adózók számára nagy fejtörést okoz majd a forgalmi érték meghatározása, amiből egyébként az SZDSZ javasolja például az ingatlant jelzáloggal terhelő hitel levonhatóságát. A forgalmi érték pontosan csak akkor derül ki, ha a tulajdonos eladja a lakását. A meghatározásához azért fogódzót nyújt a törvényjavaslat két melléklete; az egyik az – elnagyolt – övezeti besorolásokat, a másik többek között az építészeti megoldások, a tájolás, a közművesítettségi fok szerinti korrekciós szorzókat tartalmazza. A legmagasabb (1,15-ös) szorzót a 10 év alatti épületek kapják, de 10 százalékkal megdobja a lakás számított értékét, ha az dupla komfortos, azaz legalább két fürdőszoba van benne. A mellékletben nincs képlet, amelyből kiderülne, hogy az egyes korrekciók összeadódnak vagy összeszorzódnak.

A HVG értesülései szerint a kormány a szorzatok szorzatára gondolt, így előfordulhat, hogy valamennyi felértékelő korrekciót figyelembe kell venni, és akkor egy lakás számított értéke az övezeti besorolás szerinti érték duplájánál is többre nőhet. A számított érték persze csak orientáció, ehhez képest határozható meg a forgalmi érték, de ennek pontossága gyakorlatilag kizárt. Az adózó viszont mindenképpen rosszul jár, akár alá-, akár fölélő a tényleges forgalmi értéknek. Az előbbi esetben retteghet az adóhivataltól, az utóbbiban a kelleténél több adót fizet. Az lenne a megnyugtató, ha a számot az adóhatóság mondaná ki, amivel utólag még mindig lehetne vitatkozni.

A törvényjavaslat esetleges elvérzése megingathatja az IMF-hitelt, Oszkó Péter pénzügyminiszter az utóbbi napokban többször hangsúlyozta, hogy ennek feltétele volt a vagyoni típusú adók emelése-bevezetése. A támogatottság hiánya kényszerpályára terelheti a kormányt is, amelynek vezetését Bajnai – vagyonadót is tartalmazó – programjának a szocialista–szabaddemokrata képviselők írásos támogatásának birtokában vállalta.

MOLNÁR PATRÍCIA