A Mol az osztrák OMV-vel nem egyeztetett korábban a kurd üzletről, mivel meghívásos pályázat volt, s csak a nyertesek kihirdetésekor tudta meg, hogy az osztrákok is résztulajdonosok lesznek. Úgy vélte, ennek nincs különösebb jelentősége, bár nyilván szerencsés az az összefüggés, hogy mindkét társaság érdekelt a Nabuccoban is – tette hozzá.

Az üzlet körül a napokban kialakult politikai visszhangokkal kapcsolatban közölte: bízik abban, hogy az adott belpolitikai helyzet tisztázódik. Mivel az országnak nagyobb a gáztermelő potenciálja, mint amennyire a hazai igények illetve iparnak szüksége van, hasonló projektek megvalósulása révén az ország jelentős bevételhez tud jutni. Úgy véli, minden érintett érdeke, hogy a gázexport megvalósulhasson, hiszen az energiahordozók eladásából származó bevételek további lökést adhatnak Irak és a régió gazdaságának, dinamikus fejlődésének. Hozzátette, lényeges különbség, hogy a Mol nem önállóan vett eszközöket, hanem egy gázkitermelési licenccel rendelkező vállalatban vásárolt részesedést.

Hernádi Zsolt térképpel. Jó a Nabucco koncepció: a gáznak piac, a felhasználónak energia © Túry Gergely

Hernádi Zsolt elmondta azt is, „már elég régóta vezetem a Molt, s nem tapasztaltam, hogy a vállalat külföldi mozgása és a magyar állam érdekei között bármilyen ellentét felmerült volna ezen a területen”.

A Nabucco vezeték megvalósításáról Hernádi Zsolt kifejtette, a színfalak mögött is nagyon sok fontos, az érdekeket összehangoló lépés történt az elmúlt időszakban, ám el kell fogadni, hogy a forrás-, a tranzit- és a vevő országokban legalább annyira politikai kérdés is a vezeték építése, mint gazdasági. Ezért is kérte a megvalósításáért dolgozó konzorcium Brüsszel támogatását. Úgy véli, hogy a jelenlegi uniós energiapolitika és befektetés-allokáció nem kellő mértékben segíti elő, hogy e térségben is nagyobb legyen a verseny. Hasonlóan a közlekedéshez, az energetikában is új infrastruktúrára és nagyon komoly befektetésekre van szükség, hiszen ma a KGST időkből megörökölt rendszer az akadálya a piaci viszonyok kialakulásának. Azzal, hogy Brüsszel, ha kis összeggel is, de támogatja a Nabucco projektet, kifejezte, hogy politikailag is támogatja a vezeték megépülését. A szabad hozzáférést lehetővé tevő Nabucco pedig nagyon jó koncepcióra épül, a gáznak piacot ad, a felhasználóknak pedig energiát.

Az orosz Szurgutneftyegaz tulajdonszerzése körüli politikai vitáról elmondta, "nem voltam ott a nemzetbiztonsági bizottság ülésen, de minden formában jó lenne tartózkodni attól, hogy úgy váljon politikai kérdéssé, ki, mit tudott a Szurgutneftyegaz vásárlásáról, hogy az felborítaná azt a politikai konszenzust, ami a Mol státusát és aktivitását megkérdőjelezné Közép-Európában". Aláhúzta, továbbra sincs olyan információja, ami azt erősítené, hogy a kormányból bárki, bármilyen konkrét ismerettel rendelkezett volna a vételről egy érdemi beavatkozási időtartamon belül, s ez vonatkozik a volt miniszterelnökre is. Kifejtette: „pletykák mindig is voltak, de konkrétumokat senki sem tudhatott”.

A közgyűlésen hozott döntésekről elmondta, a részvényesek nagyon nagy hányada támogatta az igazgatóság előterjesztését azért, hogy a lopakodó felvásárlást a vállalat meg tudja akadályozni. A közgyűlés alapszabályt módosító döntései alapján az igazgatóság most megkapta arra a felhatalmazást, hogy ennek a valószínűségét a minimálisra csökkentse.

Az elnök-vezérigazgató szerint a részvényesek és minden érintett is elégedett lehet a döntésekkel, hiszen amit a közgyűlésen tettek, azzal megteremtették a Mol felvásárlásának szigorított kontrollját. Azaz a „tű fokán való átkelés csak akkor lehetséges”, ha az minden részvényes és érintett, például az államnak is érdekében áll. Egy régió ellátásbiztonsági kérdése ugyanis nem múlhat azon, hogy valaki részben gazdasági, részben politikai okokból felvásárlást tervez.

Hernádi Zsolt közölte, az intézkedések a nemzetközi tőkepiacon is elfogadhatók. Hozzátette, „most is abból indulnak ki, hogy a Szurgutneftyegaz nem lopakodó felvásárló, hanem egy olyan portfolio-befektető, amelyik nem egyeztetett módon vette a Mol-pakettet".

Az orosz befektetővel kapcsolatban elmondta, a közgyűlés óta "enyhe üzenetváltások" történtek a Szurgutneftyegazzal, amelyek elsősorban azt taglalták, miért nem tudott részt venni az éves rendes közgyűlésen. Hozzátette, a jogszabályok szerint, illetve a Magyar Energia Hivatal be nem fejezett eljárása miatt azt sem tudni, hogy Mol-részvényesnek tekinthető-e az orosz cég, ezért bármilyen kérésének teljesítése komoly jogi fejtörést okozna most nekik. Az igazgatóságnak nem volt mérlegelési lehetősége, hiszen a jogszabályok alapján nem tehetett mást, minthogy nem jegyezte be a részvénykönyvbe.

Hernádi lényegében jónak tartja, hogy a Mol kikerült az állami körből. Egy nagyobb kincstári részesedés ugyan adhat egyfajta védelmet például a lopakodó felvásárlás ellen, de nem ment meg tőle, amit bizonyít az is, hogy amikor az OMV kilenc éve tíz százalékot vett a Molból, akkor az államnak még 25 százalékos része volt a magyar cégben. Ugyanakkor a nagy állami tulajdon gátja is lehet egy társaság fejlődésének, s valószínűleg a Mol sem tudott volna az elmúlt években ilyen gyors és hatékony értékteremtő, a regionális szerepet is megalapozó lépéseket tenni, ha nem tisztán piaci cég.