A brit statisztikai hivatal áprilisi inflációs adatismertetése szerint a kiskereskedelmi árindex (RPI), amely tartalmazza a lakossági ingatlanszektor jelzálog- és egyéb költségeit is, éves összevetésben 1,2 százalékkal csökkent az előző havi 0,4 százalékos visszaesés után.

Az áprilisi árindexcsökkenés a legmeredekebb azóta, hogy ennek az inflációs mutatónak a havi közlését 1949-ben elkezdték. Elemzők előzetesen 1,1 százalékos éves csökkenést vártak áprilisra. A legátfogóbb brit ármutató márciusban jelzett először éves szintű deflációt 1960 óta, és a keddi adatsor szerint a defláció azóta jelentősen mélyült.

Az RPI mutatót elsősorban a Bank of England – a brit jegybank – szintén mélységi rekordon járó, jelenleg 0,5 százalékos irányadó kamata húzza lefelé, a meredeken csökkenő jelzálogkamatok átszűrődő hatása révén.

Az euróövezeten kívüli legnagyobb EU-gazdaság jegybankja március óta tartja érvényben a fél százalékos kamatszintet. Az akkor végrehajtott fél százalékpontos csökkentés tavaly október óta a hatodik volt.

A pénzügypolitikai enyhítési kurzus 5 százalékról indult, vagyis a brit központi alapkamat eddig 4,5 százalékponttal csökkent az őszi csúcsszintről a súlyos recesszió miatt.

Alistair Darling pénzügyminiszter az idei pénzügyi év költségvetésébe 3,5 százalékos gazdasági visszaesésről szóló előrejelzést állított be, londoni elemző házak prognózisai szerint azonban a brit hazai össztermék (GDP) csökkenési üteme közelebb lesz az 5 százalékhoz.

Már a januári kamatcsökkentéssel kialakult akkori, 1,5 százalékos kamatszint is történelmi mélypont volt: az 1694-ben alapított Bank of England alapkamata korábban soha nem ment 2 százalék alá.

A bank a legutóbbi, márciusi kamatcsökkentéssel együtt bejelentette azt is, hogy - fennállása óta szintén első ízben - 75 milliárd font erejéig kvantitatív enyhítésbe kezd; a keretet azóta 125 milliárd fontra (csaknem 40 ezer milliárd forintra) növelte a bank.

A kvantitatív enyhítésnek nevezett, gazdaságélénkítő célú pénzügypolitikai eljárás lényege az, hogy a jegybank gyakorlatilag új pénzt teremt, és ebből vásárol elsősorban államkötvényt. A BoE azonban a pótlólagos likviditásból juttat közvetlenül a reálgazdaságba is, vállalati adósságpapírok vásárlása révén.

Az egyébként inflációveszélyes módszert súlyosan recessziós időszakokban lehet alkalmazni, főleg olyankor, ha a gazdasági visszaesést deflációs kockázat is kíséri.

A defláció a meglévő adósság reálköltségeinek növekedése mellett azért is veszélyes jelenség, mert a kialakuló deflációs várakozás - az árak hosszú távú további csökkenésének valószínűsítése - miatt a fogyasztók halaszthatják vásárlásaikat, ami további mélyítheti a defláció elsődleges okát, vagyis magát a recessziót.

Az ingatlanszektor költségeitől megszűrt hagyományos fogyasztói árindex (CPI) a kedden nyilvánosságra hozott áprilisi adatsor szerint mindazonáltal változatlanul pluszban van, de ez a mutató is meredeken lassul: a múlt hónapban 2,3 százalék volt éves szinten a márciusban mért 2,9 százalék után. A brit kormány által a jegybank számára előírt inflációs cél 2 százalék.