Az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed jelentős (300 milliárd USD) állampapír-visszavásárlási tervet jelentett be, valamint azt, hogy a jelzálog fedezetű kötvények vásárlására fordítható összeget megduplázza. Ennek következtében a 10 éves állampapírok hozama 3 százalékról 2,5 százalékra mérséklődött, amire 1962 óta nem volt példa. Közben az USA – még megmaradt – nagybankjai arról tettek jelentést, hogy 2009 első hónapjaiban már nyereséges a gazdálkodásuk. Ezeket a bejelentéseket követte a Deutsche Bank hasonló tartalmú bejelentése is.

A részvényárak emelkedése mellett a dollár gyengülése jellemezte a piacokat, ami viszont az olajár erőteljes emelkedését hozta magával. A trendek tehát változóban vannak, de ma még csak arról beszélhetünk, hogy új „egyensúlyi” szintek alakultak ki, egyértelmű trendforduló nem következett be. Azért gondoljuk, hogy a piaci hanyatlás tovább folytatódik, mert a gazdasági fundamentumok, valamint az előremutató indikátorok egyáltalán nem támasztják alá azt az egyes elemzők által hangoztatott véleményt, miszerint a recesszió hamarosan véget ér. Történelmi tapasztalatok szerint a recesszió végét a tőzsdék emelkedése 2-3 hónappal előzi meg, így – fordítva a gondolatmeneten – a recesszióból való kilábalásnak június körül meg kellene történnie. Erre azonban semmi esélyt nem látunk.

Devizapiac

A devizapiaci mozgásokat a dollár további gyengülése határozta meg. A múlt héten azt feltételeztük (az EUR/USD 1,29-es szintjénél), hogy a jegyzés 1,35-ig fog felszökni, de ezt a piac gyorsan meghaladta.

Jól látható, hogy több lépcsőben fordult a trend, ami ahhoz vezetett, hogy most már a dollár gyengülése a meghatározó. Ennek oka, hogy a Fed lépései erősen megnövelik a pénzkínálatot, ami a korábban számított inflációnál nagyobb pénzromlást fog generálni. Nem tudjuk felmérni, pontosan mekkora lesz ez a hatás, de biztosan tudjuk, hogy a megemelkedő pénzkínálat a dollár leértékelődését vonja maga után.

Mivel ezt a hatást beárazottnak tekintjük, a dollár további értékvesztését nem látjuk indokoltnak. Ugyanakkor trendfordulóra sem számítunk, mivel a dollár erősödése – és az euró gyengülése – mellett sem tudunk felhozni mai ismereteink szerint érveket. Tehát a kereskedés az 1,32-1,37-es sávban fog alakulni a közeljövőben.

A hazai piacon – érdekes módon, de indokolhatóan – a politikai események nem hatottak. Ennek egészen prózai okai vannak. Egyrészt a magyar eszközök olyan mértékben alulsúlyozottak az intézményi befektetők portfolióiban, hogy a politikai kockázatok nem generálnak újabb eladásokat, másrészt viszont a mai politikai vezetés olyan mértékben devalválódott, hogy egy váltást – illetve annak lehetőségét – inkább pozitívan ítélik meg a külföldi befektetők és az elemzők egyaránt. Ehhez társult az a szerencsés külső körülmény, hogy a nemzetközi befektetői hangulat javult a korábbiakhoz mérten, így a kockázatvállalási hajlandóság emelkedése miatt a befektetők a kockázatok emelkedését még éppen elviselték.

Ma inkább már az a kérdés, hogy mikor és hogyan rendeződik a jelenlegi politikai helyzet. Amennyiben csak túlélésre „játszik” a politikai elit, akkor az a forintra drámai hatással lehet, amennyiben viszont ténylegesen válságkezelést végez az új kabinet, akkor az erősítheti a forintot a vezető devizákkal szemben. Amíg azonban a befektetők kivárnak, addig az EUR/HUF a 295-307-es sávban maradhat. A továbbiakra nézve nem tudunk még csak jóslásokba sem bocsátkozni, mert ez már inkább a politikai elemzők területe. Emiatt most kivárást javasolunk a forintpiacon.

A fejlett piaci kötvényhozamok vegyesen mozogtak: míg az amerikai tízéves állampapírok hozama meredeken csökkent, addig a tízéves német államkötvények hozama nem változott. Ennek oka, hogy a Fed államkötvényeket vásárol vissza meglehetősen nagy mennyiségben – miközben az állam kötvénykibocsátása meredeken emelkedik. Ebben az egy mondatban benne is van a helyzet paradoxona. Az USA államadóssága emelkedik, miközben a finanszírozó Fed az egyre nagyobb mértékű kötvény-visszavásárlással rengeteg új pénzt pumpál a gazdaságba.

Ez hosszabb távon emeli az inflációt, ugyanakkor a tágan értelmezett pénzkínálatot nem bővíti. Ma csak az a kérdés, hogy ez a pénz mikor jelenik meg a gazdaságban, mivel a Fed nem feltétlenül hazai piaci szereplőktől vásárolja vissza az államkötvényeket. Amennyiben a távol-keleti országok nagyobb mennyiségben ajánlják fel kötvényeiket, akkor „csak” az eddigi finanszírozó szerepe változik, de amennyiben az USA belföldi finanszírozói váltanak vissza, akkor az már közvetlen inflációs hatást jelent. Ebből pedig azonnal következik, hogy továbbra sem érdemes amerikai állampapírokat vásárolni. Ugyanez igaz az európai kötvényekre is.

A hazai piac immunis a politikai zavarokra, és ezt a kötvénypiaci hozamok alakulása is híven tükrözi. A hozamok érdemben nem változtak, holott – amennyiben komolyan vesszük a bejelentéseket, terveket –, akkor még nem lehet tudni, hogy két hét múlva ki lesz a magyar kormány feje. Itt is a forint esetében vázolt tényezők hatnak: az intézményi befektetők már eddig is nullára súlyozták a magyar eszközöket, a nemzetközi kockázatvállalási hajlandóság pedig még éppen elviseli az ilyen jellegű rizikó növekedését.

A referenciahozamok nem változtak jelentősen: a rövidebb lejáratok hozamai csökkentek, míg a távolabbi lejáratok esetében kisebb hozamemelkedés volt. Ezzel együtt még mindig kamatemelést áraz a piac, de ennek mértéke a korábbiaknál jóval alacsonyabb szintekre került. A piac kegyelmi állapotban van: a befektetők egyelőre kivárnak, és a politikai események függvényében döntenek majd arról, hogy milyen pozíciót vesznek fel a jövőben.

Mi is ezt tudjuk tanácsolni, mivel amennyiben a helyzet nem oldódik meg gyorsan, vagy a leendő miniszterelnök személye nem jelent az eddigi politika által vezérelt gazdaságpolitikában változást, akkor komolyan büntethetik a befektetők mind a forintot, mind a magyar állampapír-piacot. Így ezúttal az éven belüli kötvények tartását ajánljuk, a hosszabb lejáratok esetében pedig azt, hogy a nyereséggel eladható tételeket most inkább el kell adni, a felszabaduló tőkét és valamilyen rövid – ámde akciós – bankbetétbe helyezni, hogy egy esetleges jobb beszállási ponton majd újra vissza lehessen jönni a kötvénypiacra.

A részvényárak emelkedése erőteljes maradt az elmúlt napokban, annak ellenére, hogy korábban nem lehetett arra számítani, hogy a részvényárak elérik a mai szinteket. Az okok egyszerűnek tűnnek, ugyanakkor a helyzet meglehetősen ellentmondásos. A részvényárak olyan szinteket értek el, ahol már be kellett zárni a korábbi short-pozíciókat, amit az is indokolt, hogy a makrogazdasági adatok romlásának üteme a korábbi szinteket már nem éri el, azaz a recesszió gazdaságra kifejtett negatív hatásai – látszólag – lecsengőben vannak. A pénzügyi szektor egyes szereplői nyereséges gazdálkodásról számoltak be, így a bankrészvények emelkedtek a legnagyobb mértékben. Már csak azért is a pénzügyi szektor vezette az emelkedést, mert ebben a szektorban volt a legnagyobb a túladottság. A továbbiakban azonban ismét előtérbe kerülhetnek a gazdasági fundamentumok, amelyek továbbra is ingatagok, miközben az előremutató indikátorok azt jelzik, hogy a recessziónak legkorábban is csak 2009 végén, de inkább 2010 elején lehet vége. Ebben az esetben pedig egyáltalán nem indokolható a részvényárak emelkedése. A fejlett piaci indexek maximum 3-5 százalékkal tudnak még emelkedni, innen aztán korrekció következik. Persze az sem zárható ki, hogy ez a kisebb emelkedés sem következik be, hanem gyors korrekció indul be a piacokon.

A hazai piacon egyedül az OTP követte a nemzetközi trendeket, ami nem volt elég ahhoz, hogy a BÉT egésze is együtt haladjon akár csak a régió átlagával is. A BUX kezd vészesen lemaradni a nemzetközi összehasonlításban. Erre persze lehet találni megfelelő okokat: a gazdaság lassulása hazánkban (is) a korábban számoltaknál jóval nagyobb mértékű lehet, ami nem jó ajánlás a részvények vételéhez.

Az OTP esetében is inkább csak a short-pozíciók zárása, valamint a bank sajátrészvény-vételei jelentették a hajtóerőt, valódi új vevő nem jelent meg a piacon. A továbbiakban is a nemzetközi trendekkel mozog majd a bankpapír, ami azt jelenti, hogy maximum 2300-ig erősödhet, de innen már biztosan újra esés következik. Ám a 2300-as szint sem biztos, hogy elérhető. A Magyar Telekom viszont már biztosan elszalasztotta a lehetőségét egy komolyabb emelkedésnek, mivel az osztalékig hátra lévő időben már nem biztos, hogy beárazza a piac a várható kifizetést. Ezután viszont – főleg, ha akkorra romlik a hangulat –, egy nagyobb esés következhet. Így a továbbiakban nem ajánljuk vételre, inkább csak tartást tudunk javasolni, arra várva, hogy kedvezőbb kiszállási lehetőség adódik. A többi BÉT-részvény nem is érdemel említést, mivel az alacsony forgalom miatt teljesen kiszámíthatatlan mozgások jellemzik őket.

Ajánlás

Állampapírpiac: Hazai kötvények: Éven belüli lejáratok: tartás Éven túli lejáratok: kivárás, nyereség-realizálás Vállalati kötvények: eladás Nemzetközi részvénypiac: EU részvények: kivárás USA részvények: kivárás Orosz részvények: kivárás Egyéb feltörekvők: kivárás Hazai részvénypiac: OTP: vételekkel kivárás, nyereségrealizálás      Befektetési alapok: Hedge fundok (melyek negatív korrelációt mutatnak a kötvény- és a részvénypiacokkal).

Fürjes Szabolcs