A vezető londoni gazdasági-politikai hetilap írása szerint valaha "szörnyű élmény" volt, ha egy ország az IMF segítségére szorult. Hideg tekintetű, öltönyös urak böngészték a könyveket, és fájdalmas szerkezeti reformokat, vérfagyasztó költségvetési szigort követeltek.

A feltörekvő térséget sújtó jelenlegi vihar közepette azonban a Valutaalap most inkább jótékony nagybácsinak tűnik, és hagyományos kölcsönzési tevékenységét is kevesebb feltételhez köti. Az IMF vezetésével Magyarországnak összeállított 25,1 milliárd dolláros védőcsomagot a tranzakció egyik név nélkül idézett részese a The Economistnak úgy jellemezte, hogy az "gyors volt, enyhe és nagy".

A brit folyóirat értesülése szerint a Valutaalap a magyar mentőcsomaghoz megpróbálta megnyerni a német, az olasz és az osztrák kormányt is, mivel ezeknek az országoknak a bankjai a leginkább érintettek a magyarországi devizahitelezésben. Ausztria hajlandó volt részt venni, Németország nem, írja részletek nélkül az Economist, nem említve Olaszország reakcióját.

Így az IMF maga "dobott be" 15,7 milliárd dollárt, amihez az EU 8,1 milliárd dollárt, a Világbank 1,3 milliárd dollárt adott hozzá; Magyarországnak cserébe csak annyi a teendője, hogy elfogadja a költségvetési felelősségről szóló törvényt, amely már egyébként is a parlament előtt van, áll az írásban.

Az Economist szerint az IMF úgy kalkulálhat, hogy jobb a válság előtt bőkezűnek lenni, mint utána szigorúnak. A nagy bizonytalansági tényező azonban az, hogy a Valutaalapnak és más hitelezőknek még mennyi tüzet kell eloltaniuk - és hogy ezt megengedhetik-e maguknak, áll a londoni hetilap írásában, amely szerint az IMF-nek jó eséllyel több pénzre lesz szüksége a jelenleg meglévő 250 milliárd dollárnál.

Ennek lehetőségét a brit kormányfő és független londoni elemzők is felvetették az elmúlt napokban. Gordon Brown e hét elején tartott Downing Street-i sajtóértekezletén azt mondta: nem biztos, hogy elég lesz az IMF 250 milliárd dolláros kerete, és mind egyértelműbb, hogy jelentős pótlólagos forrásokra van szükség. Brown szerint helyes lenne, ha e hozzájárulásokat olyan, nagy tartalékkal és többletekkel bíró országok ajánlanák fel, mint Kína, vagy az Öböl menti olajállamok.

A Magyarországnak összeállított nemzetközi pénzügyi védőhálóról e héten kiadott elemzésében a Barclays Capital londoni befektetési csoport kiemelte, hogy az IMF a jelenlegi válság során már eddig sokkal nagyobb összegeket ítélt meg a bajban lévő országoknak, mint amennyit saját belső szabályai lehetővé tennének. A Valutaalap összesen 34,3 milliárd dollárnyi segítséget ígért, ami a rendelkezésére álló mintegy 250 milliárd dollárnak a 14 százaléka. Ukrajna saját IMF-kvótájának nyolcszorosát, Magyarország a tízszeresét kapja, és több más ország is jelezte, hogy pénzügyi segítségre tart igényt. A Barclays Capital szerint mindezek alapján úgy tűnik, hogy "fogyóban vannak" az IMF szabadon hozzáférhető forrásai.

Simon Johnson, az IMF volt főközgazdásza a héten szintén azt mondta a Financial Timesnak, hogy a Valutaalap rendelkezésére álló összegek "viszonylag csekélyek", és a szervezet akkor lehetne komoly globális szereplő, ha lenne például kétezer milliárd dollárja. Johnson szerint elég egy vagy két igazán nagy, segítségre szoruló ország ahhoz, hogy a jelenleg meglévő pénz elfogyjon.