© hvg.hu

A globalizáció bizonyos szempontból azt jelenti, hogy mindenki ugyanazokért az erőforrásokért harcol, függetlenül attól, hogy hol él a Földön. A mostani élelmiszerválság pedig jól rávilágít, hogy a legalapvetőbb szükségleteinket jelentő dolgok, például az ennivaló is e világméretű marakodás tárgyává vált. Nem lehet kitérni előle. Május 19-én Genfben a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) miniszteri szintű tanácskozást tart a kérdésről, s a G8 júliusi, Hokkaidón tartandó következő tanácskozásán is ez lesz a legfontosabb napirendi pont.

A Nemzetközi Valutaalaptól származó mellékelt grafikonok jól mutatják, hogy a világ élelmiszerpiaca megbillent, a kereslet lényegesen meghaladja a kínálatot, s emiatt az árak az egekbe szöktek, az élemiszertartalékok fogynak. A helyzet komolyságát mutatja, hogy George Bush amerikai elnök pénteken bejelentette: újabb 770 millió dollárt kíván fordítani az élelmiszerkrízis kezelésére, így ilyen célra összesen már majdnem egymilliárd dollár áll rendelkezésre ebben az évben, különböző középtávú programokra pedig további ötmilliárd dollár. Az összeg a probléma méretéhez képest nem nagy, de jelzi, hogy a washingtoni adminisztráció is kezdi komolyan venni a vészjelzéseket. Például az arról szóló híreket, hogy a hidegháború óta először felütötte a fejét a „túlélési” beszerzés, azaz a totális élelmiszerhiánytól tartó emberek pánikvásárlása és nagy tételű készletezése.

Bush értékelése a helyzet kialakulásáról, amelyért részben felelőssé tette a feltörekvő országok gyors fogyasztásnövekedését, igen heves indulatokat váltott ki, főleg Indiában. A világ második legnépesebb, 1,1 milliárd lakosú országának középosztályát, amely felelős lenne a fogyasztásnövekedésért, az amerikai elnök 350 milliósra tette, s ebből vonta le következtetéseit. Ezzel szemben a McKinsey Global Institute tavalyi felmérése szerint ez a réteg mindössze ötvenmilliós. Ráadásul az ENSZ élelmezésügyi szervezete, a FAO adatai szerint (mint a mellékelt táblázat mutatja) éppen az Egyesült Államokban nőtt meg leginkább a kereslet a gabonafélék iránt, méghozzá a bioüzemanyag-programok beindítása következtében. A FAO adatai szerint az USA-ban az idén 30 millió tonna kukoricaalapú biodízelolaj is készülhet. S a termelés gyorsan nő, hiszen 2000 és 2006 között az emelkedés 2,5-szörös volt.

Gabonaforgalom, millió tonna

Ország	2006-2007 becslés	2007-2008 előrejelzés	Változás, %
Kína	382,2	389,1	1,8
India	193,1	197,3	2,17
USA	277,6	310,4	11,81
Világ	2062,4	2105,0	2,06

Forrás: FAO

Ez persze nem magyarázza meg a többi gabonaféle iránti kereslet gyors növekedését, ami mögött több ok is meghúzódik. Így a nagy szárazság miatti gyenge ausztrál gabonatermés, a magas olajárak miatt emelkedő termelési költségek, a hagyományos működési területeiről a pénzügyi válság miatt távozó és célpontot kereső spekulatív tőke megjelenése, vagy a nagy lélekszámú feltörekvő országokban erősödő fizetőképesség stb. A tendencia mindenesetre elég veszélyesnek látszott ahhoz, hogy Léo Mérorès, az ENSZ gazdasági és szociális tanácsának elnöke tanácskozást hívjon össze az áremelkedés rövid és hosszú távú okainak feltárására. Ebben pedig támogatást kapott a különféle szakosított ENSZ-intézmények, így a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) és a fejlesztési szervezet (UNCTAD) vezetőitől, illetve magától Ban Ki Mun főtitkártól is. „Az élelmiszerválság gyors eszkalációja elérte a szükséghelyzet állapotát” – jelentette ki Mérorès, aki nyilván naprakészen ismeri a Burkina Fasoból, Kamerunból, Egyiptomból, Szenegálból, Marokkóból vagy éppen saját országából, Haitiről érkező éhségtüntetésekkel, zavargásokkal kapcsolatos híreket.

Egy marék gabona. Nehezen tartható kézben © idrc.ca

Ezzel egy időben az ENSZ frissen kinevezett élelmiszerügyi megbízottja, Olivier De Schutter a világszervezet emberi jogi bizottságának ülésén kijelentette, hogy a globális élelmiszerválság nem más, mint az emberi jogok tömeges megsértése. Nem véletlen, hogy a fejlődő országokban tüntetések, sztrájkok és zavargások ütötték fel a fejüket az olyan élelmiszerek árának drámai emelkedése nyomán, mint a búza, a rizs, a kukorica, az étolajok és más alapvető élelmiszerek. Schutter szerint az árak „csendes cunamija” 100 millió embert veszélyeztet. Emiatt május 22-23-ára az ENSZ genfi székhelyű emberi jogi bizottságában más ENSZ-ügynökségekkel együtt egy olyan tanácskozást hirdetett meg, amely a mostani élelmiszerválságot emberi jogi problémává nyilvánítaná. A megbízott szerint itt ugyanis nem valamiféle természeti csapásról, földrengésről van szó, hanem emberek által előidézett helyzetről. Schutter sürgősnek nevezte, hogy néhány területen (beleértve az amerikai bioüzemanyag-programok befagyasztását és az európai bioüzemanyag-tervezetek eldobását) koordinált nemzetközi válasz szülessen az élelmiszerválságra. Úgy véli, hogy nem kellene az élelmiszerválságot átpolitizálni, még ha például a nemrégiben leköszönt elődje, Jean Ziegler tavaly emberiség elleni bűntettnek nevezte is az élelmiszertermés etanoltermékekké való átkonvertálását.

A megbízott ugyanakkor sürgette a nagyobb agrárbefektetéseket a fejlődő országokban, ahol a tengerentúli segélyek és a világbanki hitelek visszaestek az elmúlt 25 évben. Felhívta a figyelmet továbbá arra a néhány multinacionális nagyvállalatra, amely a kezében tartja a vetőmag- és a műtrágya-forgalmazást, az élelmiszer-feldolgozást és -elosztást. Szerinte az államoknak jobban meg kellene regulázniuk ezeket a cégeket. (Ebben különösen igaza lehet azután, hogy az ágazat nagy cégeinek nemrégiben nyilvánosságra hozott negyedéves üzleti eredményei szárnyalnak. Csak példaként: a gabona-feldolgozással foglalkozó Archer-Daniels-Midland 42 százalékos profitemelkedést jelentett, s ebben jelentős szerepet játszott annak a részlegének a hétszeres bevétel-növekedése, amely készletezi, szállítja és értékesíti az olyan gabonaféleségeket, mint a búza, a kukorica és a szójabab. A Monsanto, amely vetőmag- és növényvédőszerek előállításával foglalkozik, vagy a Deere & Co., az ismert mezőgazdasági gépgyártó, illetve a Mosaic műtrágyagyártó egytől egyig csodás negyedévet könyvelhettek el.)

Végül említést tett a nyersanyagárak emelkedéséről, amelyekhez elsősorban a befektetési alapok spekulációi adják a hátteret. Emiatt szakértői megbeszéléseket tart szükségesnek arról, hogy milyen módon lehet limitálni a spekulatív befektetők szerepét az élelmiszerárak alakulásában.

Lester R. Brown. Először legyen víz © ces.purdue.edu

A világ legtekintélyesebb környezeti szakemberei is értékelték a helyzetet, köztük nemrégiben Lester R. Brown, az Earth Policy Institute elnöke, akit sokan a világ egyik legbefolyásosabb gondolkodójának tartanak. Brown már korábban is megfogalmazta súlyos aggályait a világgazdaság mozgásával kapcsolatban. Egy éve ezt írta a „B 2.0 terv: Akció egy veszélyeztetett bolygó és egy bajba jutott civilizáció megmentésére" című könyvében: „A mai civilizáció olyan gazdasági vágányon halad, amely a környezet pusztulása, ezzel együtt a gazdasági hanyatlás, alkalmasint pedig a teljes gazdasági összeomlás felé vezet”. Kifejtette azt is, hogy nagy, de a katonai kiadásokhoz képest mégis szerény összegből megmenthető volna a Föld, s ez a B 2.0 terv. Elképzeléseit azóta felülvizsgálta, s már van B 3.0 terv is. Pár hete pedig kifejezetten az élelmiszerválsággal kapcsolatban írta le gondolatait.

Figyelmeztetett rá, hogy Szudánban, ahol az ENSZ Világélelmezési Programja (WFP) felelős 2 millió ember gabonával való ellátásáért, a darfuri menekülttáborban 2008 első három hónapjában 56 gabonaszállító teherautót térítettek el. A visszaszerzett szállítóeszközökből csak huszat sikerült megjavítani, s ezekre sem találnak elég sofőrt. A fenyegetettség miatt a régióba érkező élelmiszer mennyisége a felére csökkent.

Pakisztánban, ahol a liszt ára megduplázódott, az élelmiszer-ellátás bizonytalansága nemzeti kérdéssé vált. Állig felfegyverzett katonák ezrei őrzik a gabonatározókat és kísérik a gabonaszállító teherautókat. Az éhséglázadások általánossá váltak – írja Brown. Egyiptomban azoknál a pékségeknél, amelyek államilag támogatott árú kenyeret árulnak, a hosszú sorokban gyakran harc tör ki. Marokkóban 34 élelmiszerhiány miatt lázongó embert zártak börtönbe. Jemenben legalább tucatnyi halottja volt a zavargásoknak. Kamerunban többtucat ember vesztette életét az összecsapásokban. De egy sor más országban – Etiópiában, Haitin, Indonéziában, Mexikóban – is voltak hasonló okok miatt kirobbant rendzavarások.

A professzor szerint a búza, a rizs és a kukorica világpiaci árának megduplázódása erősen redukálta a segélycélokra felhasználható élelmiszerek mennyiségét, olyannyira, hogy 37, az ENSZ világélelmezési programjához jelentősen kötődő országban a szükséghelyzeti élelemellátás kockázatossá vált. Márciusban a WFP ezért sürgős, 500 millió dolláros pótlólagos támogatásért folyamodott.

További probléma Lester Brown szerint, hogy a növénytermesztés hatékonysága lassabban nő a korábbiaknál. Míg 1950 és 1990 között a gabonaföldeken évente 2,1 százalékkal nőtt ez a mutató, addig 1990 és 2007 között már csak 1,2 százalékkal. Ráadásul miközben a magas olajárak megemelik a mezőgazdaság termelés és a szállítás költségeit, sokkal profitábilisabbá vált a gabonából üzemanyagot készíteni, mint élelmiszerként eladni.

A szokásos üzletmenet többé nem járható út – szögezi le Brown. A vezető országoknak össze kell fogniuk annak érdekében, hogy stabilizálható legyen a népesség, ezért meg kell tiltani a bioüzemanyagok autókban való felhasználását, stabilizálni kell a légkört, a vízkészletet, meg kell óvni a termőföldeket és konzerválni a talajt. De a népesség stabilizálása nem egyszerűen megfelelő egészségügyi ellátás és családtervezési szolgáltatások kérdése. Ehhez világméretű erőfeszítésre van szükség a szegénység megszüntetésére. Amihez pedig a vízhiányt kell legelőbb felszámolni. Ezek a célok nem érhetők el gyorsan, de az előrehaladás alapvető az élelmiszerbiztonság elérése érdekében – véli Brown.