A Gazprom érzékeny pontja kétségtelenül az, hogy mindössze 550 milliárd köbméter földgázt termel ki évente, s ez éppen csak elég a hazai energiaigény kielégítésére. A külföldi, teljes piaci árat fizető vásárlóival szembeni kötelezettségeinek a cég oly módon tesz eleget, hogy jóval alacsonyabb áron importál mintegy 80 milliárd köbméter földgázt Közép-Ázsiából. A Gazprom nyereségének alapja, hogy az olcsó nyersanyagot aztán sokkal drágábban adja tovább. A vállalat exportból származó bevétele 2007 második negyedévében 21 milliárd dollár volt.

Oroszország külpolitikájában és megújult nemzeti büszkeségében kulcsfontosságú szerepet játszik az a tény, hogy Moszkva ellenőrzi az európai gázkészletek egynegyedét. Az orosz kormány hitelét nagy mértékben az alapozza meg, hogy olcsó áramot és fűtést biztosít a lakosságnak. A közép-ázsiai országok, amelyek a Gazprom sikerét biztosítják, kezdenek új, jelentős vásárlók, például Kína felé fordulni, az orosz gázmonopólium létét fenyegetve ezzel a lépéssel. Türkmenisztán, Üzbegisztán és Kazahsztán önállósodása megrengetheti Oroszország önbizalmát, és akár veszélybe is sodorhatja Vlagyimir Putyin elnök energiapolitikáját.

A Gazprom 1991 óta nem tárt fel új földgázmezőt, és a meglévő mezői is kezdenek kimerülni. Az orosz ipari és energiaügyi minisztérium a közelmúltban arra figyelmeztetett egy jelentésében, hogy ha tovább folytatódik az óriáscég hanyatlása, elképzelhető, hogy Oroszország 2010-ben már nem lesz képes kielégíteni a hazai piac igényeit.

Dimitrij Medvegyev, a Gazprom elnöke viszont nemrég radikális átalakítási tervet jelentett be, amelynek keretében a vállalat 420 milliárd dollárt fektet be új földgázkitermelési-lehetőségek feltárásába.

Az orosz gázmonopólium már évek óta kihasználja az olcsó közép-ázsiai földgáz importját. Türkmenisztánnak például 65 dollárt fizet 1000 köbméter földgázért, amelyet aztán 250 dollárért ad tovább nyugat-európai ügyfeleinek, élve a csővezetékek feletti egyeduralmával. Ezt az előnyös pozíciót azonban veszélyeztetheti, hogy más országok is kezdenek gázvezetékeket építeni, és a helyi kitermelők is nagyobb nyereségre próbálnak szert tenni.

A legnagyobb fenyegetést Kína és Türkmenisztán jelenti a Gazprom monopóliumára nézve. 2006 tavaszán a kínai elnök megállapodást írt alá türkmén kollégájával, amelynek értelmében Kína évente 30 milliárd köbméter türkmén gázt fog vásárolni a következő 30 évben, és vállalja, hogy új gázvezetéket épít a földgázlelőhelyekben gazdag közép-ázsiai ország és a kínai Hszincsiang-Ujgur (Xinjiang-Uygur) autonóm terület között.

Türkmenisztán korábban Iránnal is megegyezett arról, hogy 14 milliárd köbméter földgázt szállít évente a perzsa államnak, de ezen kívül arra is kötelezte magát, hogy 2009-ig évente 50 milliárd köbmétert ad el Oroszországnak. Egy térségbeli amerikai diplomata szerint Türkmenisztán jóval több földgáz szállítására tett ígéretet, mint amennyit reálisan ki tud termelni. Oroszország energetikai nagyhatalmi státusát a jövőben nagyban befolyásolhatja, hogy a közép-ázsiai ország végül melyik ügyfele mellett fog dönteni.

A Gazprom nyilatkozataiban azonban nem mutat aggodalmat. "Nem tekintjük Kínát versenytársnak Közép-Ázsiában" - jelentette ki magabiztosan a vállalat szóvivője. "A türkmén kormánnyal 25 évre kötöttünk szerződést, amelynek eleget kell tenniük. A megállapodásunk Türkmenisztánnal hosszabb lejáratú, mint bármelyik európai ügyfelünkkel kötött szerződésünk" - tette hozzá. Maga Putyin elnök is biztosította a Gazprom vásárlóit, hogy Oroszország "egészen biztosan eleget tud tenni vállalt kötelezettségeinek".

Míg a Gazprom európai ügyfelei nyugtalankodnak szállítójuk esetleges nehézségei miatt, az Egyesült Államokat örömmel tölti el annak lehetősége, hogy az orosz óriásvállalatnak gondjai lehetnek. Washington diplomatikusan úgy fogalmaz, hogy az energiaellátás sokszínűségére törekszik. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy támogatja minden olyan új földgázvezeték megépítését, amely elkerüli Oroszországot. Egy amerikai tisztviselő szerint ebben a kérdésben egyetértés van Peking és Washington között.

E törekvés jegyében eddig csak egy vezeték épült meg az azerbajdzsáni Baku és a Földközi-tenger partján fekvő törökországi Ceyhan között Grúzián keresztül, de az Egyesült Államok reményei szerint további hasonló beruházások várhatók.

A jelek szerint Kína nagyobb eséllyel erősítheti meg pozícióját Közép-Ázsiában, mint az Egyesült Államok. Washington ugyan nagy erőfeszítéssel igyekszik szemet hunyni a térség demokratikusnak közel sem mondható gyakorlatai felett, a helyi önkényurakat a legvisszafogottabb amerikai bírálatok is bosszantják. További súrlódást okoz, hogy az Egyesült Államok folyton arra inti a közép-ázsiaiakat, tartózkodjanak az Iránhoz fűződő gazdasági kapcsolatoktól.

Kazahsztán tervei szerint megduplázza nyersolaj-kitermelését 2015-re, és készletének nagy részét nem Oroszországnak, hanem Kínának vagy más vásárlóknak tervezi eladni a Baku-Ceyhan vezetéken keresztül. A Gazprom által diktált alacsony árak és tranzitdíjak nem szoríthatják a végtelenségig korlátok közé a közép-ázsiai országokat. "Kínában az emberek hamarosan gépkocsira szállnak át a kerékpárról, ezáltal erőteljesen növekedni fog az ország olajigénye" - vélekedett egy kazah parlamenti képviselő, aki örömét fejezte ki afelett, hogy országának "ilyen nagy és stabil szomszédja van".