A tíz éve felújított épület földszintjén akad néhány lehúzott roló, de az emeleti galéria egyenesen pang az ürességtől, csupán egy cipészüzlet, egy „százforintos” bolt és a Vörös Kereszt üzlete várta a látogatókat. Ez utóbbiban – bár a szegényes környezet a dohányzó eladólány tovább hervasztja – használt ruhákból néhány száz forintért tetőtől talpig felöltözhetne a vásárló. A lépcsőmászást azonban a két olcsó bolt miatt nem vállalja a környező bankok és biztosítók dolgozóiból álló, jól kereső törzsközönség. A fehérgallérosok ebédidőben lepik el a csarnokot, de inkább csak a nyolc étkezdét keresik, amelyek előtt déltájban kígyózik a sor.

Míg a kifőzdéknek jól megy, a többi üzlet sorra húzza le a rolót. A régi négyből mára csak két disznó- és marhahúst árusító hentesüzlet maradt, ezen kívül két baromfis, egy halbolt és öt zöldséges tartja a frontot. Őstermelők itt nincsenek, róluk ugyanis a felújítás idején megfeledkeztek: a nagyméretű pavilonok mellett nem maradt hely az asztaloknak. A bankárok és a kerület nyugdíjas lakói azonban szeretnek itt vásárolni, de egyszerre csak keveset; autóval szállítandó mennyiséget a krónikus parkolóhely-hiány miatt ritkán visznek.

A Hold utcait a többi piachoz viszonyítva drágának tartják, de erre is van a magyarázat. Az áru szép, mindenhol lehet válogatni, állítólag olyan zöldséges is akad, aki a kicsit hibás, és errefelé már eladhatatlan portékát más, külvárosi piacokon sózza el. A két tőkehúsos mintha kartellba tömörült volna, azonos áron kínálja a portékát, a sertéscomb kilója 938, a karajé 998 forint. A csirkések árában is maximum 1-2 százaléknyi a különbség, az egyiknél a bontott csirke 458, a másiknál 449 forint, a csirkemell 798, illetve 800 forintért kapható. A nyerő szlogen az egyiknél a „tanyasi”, a másiknál a „falusi”, e két varázsszó valamelyikét a madárinfluenza-hisztéria óta, úgy tűnik, minden szebb napokat látott szárnyasra illik ráaggatni.

A zöldségesek áraiban már nagyobb a különbség. A szemre tetszetősebb áru természetesen drágább, de emellett az is megfigyelhető, hogy a csarnok Vadász utcai bejárata felől a Hold utca irányába haladva fokozatosan, akár 10-15 százaléknyit is emelkednek az árak. „Lehet, hogy drágább, de a minősége és az íze is jobb” – állítja az egyik tapasztalt vásárló a 450 forintos paradicsomról, ami máshol 399 forintért kapható. Úgy tűnik, a banknegyed szívében kevésbé lehet a vevők árérzékenységére építeni, mint máshol. „Már megbántam, hogy egy éve idejöttem” – kesereg Nagy János, a piac legolcsóbbnak tartott zöldségese. Nem csoda, a déli csúcs idején is alig van vevője. A költségei viszont magasak: a 20 négyzetméter körüli placcért rezsivel együtt havi 160 ezer forintot fizet, előbb viszont a bérleti jogot kellett megváltania 2,5 millióért. A galérián ennél lényegesen olcsóbb lenne – ott nincs beugró, és a négyzetméterár is a fele a földszintinek, érdeklődő azonban nincs rá.

„A bérleti és egyéb díjakból jelenleg éppen rentábilisan tudjuk működtetni a csarnokot” – mondja Büki László, a piacot üzemeltető Bliber Kft. ügyvezető igazgatója. Tervek pedig volnának a felvirágoztatásra: mozgólépcső, fotocellás ajtó, a 2 ezer négyzetméteres pince elit étteremmé alakítása vagy a galéria hasznosítása mind szóba került már, a beruházók azonban nem tolongtak a lehetőségért.

Herman Bernadett