"Az elmúlt évben tapasztalt beszerzési láz, amely főként az olcsó román kristálycukorra fókuszált, mára szinte teljesen lehűlt” – vázolja a pillanatnyi helyzetet a HVG megkeresésére Kupecz József főhadnagy, az Észak-Alföldi Regionális Parancsnokság szóvivője, aki szerint főleg a magyarországi áraknál akár 70 százalékkal is olcsóbb, minőségi ruházati cikkekért, lábbelikért lépik át a román-magyar határt honfitársaink, ám nem vetik meg a cigarettát és az alkoholt sem. S ha már kinn vannak, nem térnek vissza üres tankkal, annak ellenére, hogy a korábbi 40-50 százalékos árkülönbség mára néhány százalékra morzsolódott le az üzemanyagoknál.

Születésnapi ajándék © VPOP

Ami a dohánytermékeket és az alkoholt illeti, Romániában még mindig 20 százalékkal olcsóbban jutunk hozzá, mint itthon. A vámosok is lépést tartanak a trenddel, beutazáskor főként a cigaretta és a szeszesital mennyisége felől érdeklődnek. A nem kereskedelmi jellegű árubehozatal értéke nem haladhatja meg a 175 eurót, ám ez az összeg is kizárólag az utas vagy családtagjai személyes használatára, esetleg ajándéknak szánt árucikkből állhat össze. A behozható dohánymennyiség szintén szabályozva van, legfeljebb 200 szál cigaretta lehet a csomagtartóban egy kiruccanásról visszatérve. Évenként pedig a magyar átlagfogyasztáshoz mérten 2000 szál, azaz 10 karton cigaretta hozható be az országba.

„Nem szedhetünk minden autót darabjaira, ám e nélkül is nagyon egyszerű kiszúrni, kinek van rejtegetnivalója” – avat be üzletpolitikájukba Kupecz József. Szerinte igenis nyilatkoztatni kell az utasokat arról, mit szeretnének behozni, a válaszok ugyanis rögtön elárulják, ki miben sántikál. A közelmúltban például egy fiatalember két óriási oroszkrémtortában rejtett el több karton cigarettát (lásd fenti fotónkat). Az ő esetében az volt nagyon furcsa, hogy csupán két tortáért szaladt át a szomszédba – magyarázza a szóvivő, aki szerint a szigorítások ellenére sem ritkák az ehhez hasonló esetek. A közelmúltban több olyan fogásuk volt, ahol 30-60 karton cigarettát foglaltak le.

Karácsony táján valóban élénkebb a határforgalom, és nem csak a hazatérő vendégmunkások miatt, hanem szép számmal ruccannak át néhány órára magyar állampolgárok is. Az elszántabbak még a karácsonyfadíszeket is a román oldalon szerzik be – magyarázza a főhadnagy. De nem vetik meg az étolajat, a különféle édességeket, vagy éppen a minőségi óborokat, amelyekért szintén jóval kevesebbet kell fizetni, mint a magyarországi kereskedőknél. Míg borból többet is behozhatunk, addig a 22 százaléknál erőssebb alkoholtartalmú italokból csak egy liter hozható át vámmentesen.

„Járjunk piacra, és vásároljunk az őstermelőktől, attól nem lehet lebetegedni” – ajánlja egy romániai magyar internetes lap. Mi megfogadtuk a tanácsot, s Nagyvárad legnagyobb piacán végig is néztük a kínálatot. „Ma is ilyen borsos áron méri a sárgarépa kilóját? Tudja, hogy mindig magától vásárolok, adhatná most kicsit olcsóbban” – hallható a nagyváradi Nagypiac asztalsorai között nézelődve, ahol ritka az a vevő, aki hajlandó annyit adni a kiszemelt zöldségért, amennyit a termelő először kimond. A határtól mindössze néhány kilométerre fekvő Nagyváradon négy piac is igyekszik kiszolgálni a vásárlói igényeket. A város szívében található Nagypiac nevéből adódóan valóban a legnagyobb területen kínál friss zöldségeket, üvegben elvihető tejet és tejfölt, dióbelet, mézet. Egy elkülönített részen pedig olcsó kínai ruhaféléket, lábbeliket, de ha úgy tetszik, mosóport vagy kozmetikumokat szerezhetünk be.

A vásároló tudja, hogy alkudni kell, a termelő pedig eleve magasabb árat mond, hogy legyen miből engedni. A kínálatot mustrálva egykettőre kiderül, mit takar a piacra járó lakos számára az úgynevezett borsos ár. A sárgarépa kilóját 1,50 erős lejért (1 lej 70 forint) mérik, vöröshagymát már 1,20 lejért, míg egy kiló fokhagymát 5-6 lej ellenében rakhatunk a kosarunkba. Burgonyából 1 lejért, almából és sütőtökből szintén ennyiért, körtéből 2-5 lejért, szőlőből pedig 3-6 lejért vihetünk el egy-egy kilónyit, attól függően, mennyire vagyunk jó alkuszok. Az ünnepi süteményekhez szinte nélkülözhetetlen dióbélből 10-12 lejért vehetünk egy kilogrammot, és hasonló árban mérik a mézet is. A tejtermékeknél a juhtúróért fizethetünk a legtöbbet, kilója 8 lejtől kapható, míg a tehéntúrót 6 lejért mérik. A friss házi tejért 1,50 lejt, 4 dl tejfölért pedig 3-4 lejt kérnek az árusok. A szinte folyamatosan felbukkanó madárinfluenza-vírus miatt az egész országban tilos a csirkehús, illetve az élő állatok árusítása. A piac húskínálata többnyire disznóhúsból áll, az árak 11-15 lej között szóródnak, a karajért például 15 lejt kérnek.

A kereskedők asztalán találunk importzöldségeket, gyümölcsöket is. A paradicsom kilogrammja 4, a paprikáé 2-3 lej. Több termelő is állítja, hogy biozöldséget termel, semmilyen vegyi anyagot nem használ (az nem kizárt, hogy a szomszéd viszont igen). Találtunk olyan árust is, aki a Romániában is jelenlévő Metróból vásárolt zöldséget viszi ki a piacra. Elmondása szerint megéri, hiszen az olcsón vásárolt sárgarépa, vöröshagyma, fokhagyma ára szépen felduzzad a piacon. Egy vásárló szerint a feketekereskedelem a zöldségpiacot sem kíméli. Alig egy órás piaci bevásárlás alatt szinte biztos, hogy megkérdezi tőlünk valaki, nem akarunk-e olcsóbban vásárolni, mert ő szívesen segít. Az ilyen kereskedő a magyarországi bevásárlóközpontokban, főleg Metróban vesz nagy mennyiségben, olcsón zöldséget, gyümölcsöt, félfagyasztott termékeket – amit feketén hoz be az országba, és szintén feketén kereskedik vele a piacokon.

A nagyváradi piac amúgy közepes árfekvésű. Néhány határmenti nagyváros árait összehasonlítva Temesvár tűnik a legdrágábbnak, míg Arad, Szatmárnémeti Nagyváradnál is olcsóbb.

„Értékesítési gondot okoz, hogy az állam nem nyújt kellő segítséget, ehelyett vámkedvezményeket ad azok számára, akik külföldi termékeket hoznak be, ami a mi terményeinknél jóval olcsóbban kerül a hazai piacokra” – vázolja a romániai őstermelők helyzetét a nagyváradi piacon évek óta zöldséget kínáló termelő. Elmondása szerint szerencsés helyzetben van, „vevőköröm nem hagy cserben, aki egyszer megkóstolta a terményeimet, legközelebb is felkeres” – vallja, ám ennek ellenére rossz szemmel nézi, hogy egyre több kereskedővel kell osztoznia a vevőkön.

Az őstermelő, aki a piacon szeretné áruba bocsátani termékeit, 4 ezer forintnak megfelelő, úgynevezett asztalpénzt fizet minden hónapban, ám ezen felül még naponta is fizetnie kell 4 lejt, hogy bevihesse áruit. A beszedett pénz pedig a nagyváradi önkormányzat (Városi Tanács) által működtetett közhasznú társaság zsebébe vándorol, ugyanis ez a kht működteti a nagyváradi piacokat, a strandokat és a temetőket is. „Éppen a napokban került terítékre e területek privatizálása az önkormányzati gyűlésen” – avat be a város vezetőségének terveibe Lakatos Péter közgazdász, a román Gazdasági és Kereskedelmi Minisztérium gazdaságpolitikai bizottságának tagja, az RMDSZ képviselője.

„Nem rózsás a romániai őstermelő élete, nagyon sokan kényszerből művelik meg a földet, s ahhoz, hogy hozzon is valamennyit a konyhára, kénytelenek magasabb áron kínálni terményeiket” – reagál a piaci árusok véleményére Lakatos Péter, aki gyorsan hozzáteszi, nagy bajban lesznek a mezőgazdaságból élők, ha a közeljövőben nem alakulnak értékesítési szövetkezetek. Az őstermelők biztonságát szolgálná az is, ha az állam felkínálná a garantált felvásárlási árat, hiszen enélkül teljesen magukra vannak utalva. „A jelenlegi kormány asztalán már ott vannak a mezőgazdasági támogatások átalakítását célzó javaslatok, hiszen valóban tarthatatlan a jelenlegi helyzet” – enged bepillantást a kormányzati tervekbe a parlamenti képviselő.

A romániai piacok még a mindent egy helyen elvén működnek. Az olcsó kínai ruházat, kozmetikumok, illatszerek, mosóporok sem hiányoznak a vásárról. Sőt a karácsonyi fenyőfáért sem kell máshová menni: egy közepes méretű, 1,5-2 méteres, fenyőt 20 lejért lehet megvásárolni, aki ennél kevesebb pénzt szánt rá, az is fölöslegesen aggódna, hiszen a kisebb méretű fák már 5 lejért is elvihetők. De kínálnak 3-4 métereseket is kissé borsosabb áron, 800 erős lejért.

Értékelés: Néhány határmenti nagyváros árait összehasonlítva Temesvár tűnik a legdrágábbnak, a nagyváradi piac közepesen drága, míg Arad és Szatmárnémeti olcsóbb.

Kulcsár Hajnal