© Marton Szilvia

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyele-tének (PSZÁF) aktuális hírlevelében közzé-tett, s a portfolio.hu internetes gazdasági lap által idézett jelentéstervezet szerint a hely-zet olyan súlyos, hogy szabályozási, illetve felügyeleti beavatkozást igényel.

Az értékelés erősen sommás és leegyszerű-sítő, annak ellenére, hogy az abban tük-röződő kritika egyes elemei megfelelnek a valóságnak – áll a PSZÁF-nak a hírlevélben közzétett válaszában.

A felügyelet szerint ugyan a hazai banki nyereségesség valóban magas, ám nem példátlanul. 2003-ban a hazai bankrendszer tőkejövedelmezősége 18 százalék volt, amely nagyjából megfelel a Csehországban, Szlovákiában és a balti országokban megszokottnak. Kirívóan alacsony (5 százalék) ez az arányszám Lengyelországban, ahol azonban igen magas a nem teljesíthető és kétes hitelek aránya.

A hazai tőkejövedelmezőség jóval magasabb, mint az unió „régi” 15 tagállamában (a „kis uniós átlag” 10 százalék), ám ez természetes, hiszen a nyugati piac érettebb, a munkaerő drágább, ráadásul a régi tagországokat az elmúlt években recesszió sújtotta – véli a PSZÁF.

A felügyelet szerint torzítja a viszonyokat az is, hogy Magyarországon magas az infláció és a jegybanki alapkamat, ami a nyugatit másfélszeresen meghaladó átlagos kamatrést tesz lehetővé. Ugyancsak „bezavar” a lakáshitelekhez kapcsolódó állami kamattámogatás, amely 2004-ben mintegy 50-70 milliárd forinttal növelhette a hitelintézetek adózás előtti nyereségét, ami a tőkejövedelmezőséget mintegy 3-4 százalékponttal dobhatta meg.

Végezetül a PSZÁF megállapítja, hogy a hazai banki jövedelmezőség gyors növekedése a fentiek ellenére elsősorban a költséghatékonyság lendületes javulásából adódott. A működési költségek a bankok összes eszközállományához viszonyítva két évvel ezelőtt a nyugat-európai átlagos szint több mint kétszeresét tették ki, 2004-re azonban ez a különbség 1,5-1,8-szorosra csökkent.