Valószínűleg két bérgyilkos várta Klebnikovot irodája közelében, mivel a testét eltaláló négy lövést két fegyverből adták le rá. Szemtanúk szerint a tettesek rögtön elhajtottak; Zsigulijukat Moszkva egyik kerületében találták meg a rendőrök. Klebnikov a mentőautóban még el tudta mondani, hogy egy általa soha nem látott férfi lőtt rá.

Oroszországban egyáltalán nem számít ritkaságnak, hogy újságírókat ölnek meg, a külföldi állampolgárság sem jelent védettséget. Múlt héten egy afgán tudósítót szállítottak kritikus állapotban kórházba, áprilisban pedig egy török származású kollégáját verték meg saját otthonában. A Riporterek Határok Nélkül szervezetének tavalyi véleménye szerint: „Oroszország az újságírók számára az egyik legvégzetesebb ország”.

A New York-i születésű, Oroszországban - turistaként - először 1983-ban járó Klebnikov számos munkájával felhívhatta magára a figyelmet. 1996-ban a Forbes-ban megjelent egy cikke, amelyben az orosz mágnás Borisz Berezovszkijt „alvilági nagyfőnöknek” nevezte, aki mögött „hullák sora hever”. Berezovszkij az akkori elnök, Borisz Jelcin, befolyásos tanácsadója volt, és beperelte a lapot, „hazugságok sorának” nevezve az írást. Paul Klebnikov még ennél is továbbment, amikor 2000-ben könyvet írt az üzletemberről Keresztapa a Kremlben: Borisz Berezovszkij és Oroszország kifosztása címmel. Ebben Jelcin Oroszországát „kleptokráciának” nevezi, amely szerinte „a világ egyik legkorruptabb rezsimje” volt. A könyv szerint Berezovszkij később összerúgta a port Jelcin utódjával, Vlagyimir Putyinnal, és Angliába menekült. Szintén a könyvben olvasható, miként menekített ki Oroszországból több százmillió dollárt az orosz milliárdos, aki tavaly visszavonta kártérítési keresetét, miután a Forbes elismerte: valótlanul állította, hogy Berezovszkijnak része volt egy tévés újságíró, Vlagyiszláv Lisztyev 1995-ös meggyilkolásában. Klebnikov ügyvédje viszont most azt mondta a Washington Postnak: a bíróság nem ítélt meg kártérítést és az orosz üzletember gyakorlatilag maga állt el a per folytatásától.

Idén májusban Klebnikov magazinja kiadta Oroszország leggazdagabb embereinek listáját. Az orosz Forbes azt állította, hogy Moszkvában több milliárdos él, mint a világ bármelyik más városában, például a milliárdosokban eddig „piacvezetőnek” számító New Yorkban. Szintén májusban Klebnikov azt nyilatkozta: hiszi, hogy „az úgynevezett bandita-kapitalizmus ideje, mely a ’90-es években egy rendkívül mocskos folyamat volt, már lejárt”.

Utolsó vacsoráján Klebnikov egyik barátjának, a Sunday Times riporterének optimista gondolatait hangsúlyozta Oroszország kilátásairól. Nem tartott bérgyilkosok támadásától, mert úgy vélte, az orosz üzletemberek napjainkban már inkább ügyvédeikre, és nem bérgyilkosokra bízzák vitás ügyeik elintézését. Klebnikov egy olyan vezércikkre készült, amely a britek és oroszok kulturális antagonizmusáról szólt volna a TNK-BP, orosz-brit olajcég kapcsán.

Ismerősei szerint Klebnikov már korábban, Berezovszkij-ról írt cikke kapcsán is kapott fenyegetéseket, azonban akkor nem érte őt komolyabb atrocitás. Jelenleg mindenki csak találgatni tud, a gyanú árnyéka viszont mindenképpen Berezovszkijra vetődik, hisz az eddigi információk szerint neki lehetett konkrét indítéka a gyilkosságra. A Forbes egyik vezető munkatársa kétségeit fejezte ki, hogy a gyilkosságnak köze lenne a lap által közölt anyagokhoz. A lapot kiadó Leonyid Bersidszkij elmondta, hogy Klebnikov maga már fél éve nem foglalkozott oknyomozó újságírással, de nem zárta ki, hogy a gyilkosság egyfajta „megelőző intézkedés” lehetett.

Miután közzétették a gyilkosság hírét, a jelenleg Londonban élő Borisz Berezovszkij azt nyilatkozta: „Klebnikov sajnálatos módon a tényekről igencsak önkényes módon számolt be, és sok mindent csak kitalált. Úgy tűnik, ez valakinek nagyon nem tetszett.”