Egyenesen a válság felé sodródik a magyar gazdaság, véli Varga Mihály, az Orbán-kormány pénzügyminisztere, aki ezt a következtetést abból vonta le, hogy a KSH az idei második negyedévre mindössze 2,4 százalékos növekedést mért, 0,3 százalékkal kisebbet az előző negyedévinél. A növekedés lassulása láttán azonnal sajtótájékoztatót tartó politikus azt várná a kormánytól, hogy fékezze meg a visszaesést. Más kérdés, hogy a Fidesz-MDF-FKGP-kormány működése során a 6,8 százalékos csúcsról éppen a felére zuhant a növekedési ütem, s ezt akkor – no meg a választási kampányban – épp a mai kormány politikusai tették szóvá. Ők épp úgy megfeledkeztek a világgazdasági „környezeti ártalmak” hatásának felemlegetéséről, mint most Varga. Sebaj, az igazság mindig odaát van.
Varga receptje egyébként tökéletesen helytálló: csökkenteni kellene a vállalkozói adó- és járulékterheket, a mainál kisebb mértékű, de aktív államra lenne szükség, az államnak a duzzadó bevételek helyett kevesebb pénzből kellene működnie. És mindezt holt komolyan mondja. Mert ha csak idézné az akkori ellenzék, a mai kormány két-három éve felvetett hasonló, vagy szó szerint is azonos javaslatait, hirtelen azt hihetnénk, visszalopódzott a közéletbe némi – optimizmusra okot adó – önirónia. De nem, a remek ötleteket kormánypozícióban elvető politikus most új követelményként állítja be – a régieket.
Pedig a visszaszorulóban lévő államot éppen a Fidesz duzzasztotta hatalmassá. Nyíltan hirdette, hogy vége a privatizációnak, erős államra van szükség, és a Magyar Fejlesztési Bank–Postabank–Magyar Posta hármas gazdaságirányítási magaslatokba emelésével olyan pénzosztogató - és veszteségtermelő - automatát működtetett, amely az egykori állami gazdaságok baráti alapon történő "kihelyezésétől" az elektronikus közbeszerzés – ma sem működő – megteremtésén át egészen az Újpest labdarúgó vállalkozásának megsegítéséig bármit magára vállalt, ami csak a miniszterelnöknek az eszébe jutott. S a Széchenyi-terv százmilliárdjai sem tudták fékezni a gazdaság lejtmenetét.
A Medgyessy-kormány bűne e tekintetben annyi, hogy nem nyeste vissza a túlterjeszkedő államot, egyelőre nem tudta megakadályozni, hogy az erőforrásokat a központi költségvetés elszívja a vállalkozói szférától, s a túlterhelt, elígérkezett, fizetésre kötelezett büdzsé miatt bajos, úgyszólván lehetetlen az egyetlen hatásos gazdaságélénkítő eszközzel, általános adócsökkentéssel operálni. Amibe persze a vállalkozói adó- és járulékterhek csökkenésének is bele kellene férnie. Csakhogy ezt már 2000-2001-ben, a nemzetközi recesszió kitörésekor mindenki pontosan tudta. Csak senki sem tette.
Mivel a Medgyessy-kormány több tekintetben az Orbán-féle gazdaságpolitikát folytatja, igazán szívderítő a Varga-féle bírálat. Akár önkritika is lehetne. Ha nem az, akkor nincs remény: minden marad a régiben. A zuhanás folytatódik. Minden értelemben.