A peruiak tigristejének legalább annyira nincs köze a tigrishez, mint a mi madártejünknek a madárhoz. Megkóstoltuk, megcsináltuk.
Taroltak a minap a nemzetközi hírekben az 5000 éves piramistemplomot ledózeroltató ingatlan spekulánsok. Szerencsére vannak több ezer éves dolgok, amiket nem lehet eltűntetni a föld felszínéről. Persze, hogy magunk felé hajlik a kezünk, mi mással is példálózhatnánk, mint a gasztronómiával. A napjainkban világhódítónak számító perui konyha az elődnépek, vagyis a mochicák, az inkák gasztronómiai hagyományainak megőrzésére és újraértelmezésére törekszik. Például olyan régi fogással, mint a ceviche vagy cebicheként ismert friss fehérhúsú hal alapú, zöld citrommal marinált étel, amely több mint 2000 éves múltra tekint vissza. A peruiak annyira kedvelik, hogy pár éve felkerült a nemzeti kulturális örökségi listájukra - ahogy nálunk most a karcagi birkapörkölt, de hát az meg a mi örökségünk -, és minden évben június 28-án megünneplik a ceviche-napját. Ráadásul semmit sem hagynak belőle veszendőbe menni: a ceviche-s tál alján összegyűlt pikáns marinádot kikanalazzák vagy felhörpintik. Ennek a citromleves/lime-os lének érdekes nevet adtak: leche de tigre, vagyis tigristej.
Peruban - és térségében - a tigristejjel nemcsak a ceviche-s tálban találkozhatunk. Az összetevői alapján eléggé tartalmas, sok olyan vendéglátóhely van, ahol magában szervírozzák a fülledt melegben igencsak frissítő hatású, sűrű koktélszerűséget, ami akár snacknek is beillik. Nem csodálkoznánk rajta, ha idővel nálunk is feltűnne ez az egzotikusnak számító ital - nevezhetjük turmixnak is - , hiszen egyre nyitottabbak vagyunk az újdonságokra. Annál is inkább, mert a ceviche egyre másra tűnik fel a magyar bisztrók kínálatában is.Ráadásul az alapanyagait ma már itthon is könnyen beszerezhetjük, és igen egyszerű elkészíteni. Szóval, biztos nem tévedünk nagyot, ha úgy véljük, a tigris/tej/ ugrani készül a poharainkba. Próbáljuk ki!
Hozzávalók:
6 dl citromlé, 6 dl lime leve, 6 dkg tőkehalfilé (bőr és csont nélkül), 2 dkg tisztított garnélarák, 6 dl fumet (hal alaplé), 1,5 dkg zeller, 2,5 dkg hagyma, 8 gramm csili (ízlés szerint), 3 gramm friss koriander, 7 gramm só, 2,5 dkg tört jég.
Elkészítés:
Egy keverőtálba nyomjuk ki a citrom és lime levét. Adjuk hozzá a folyó vízzel leöblített tőkehalat és garnélarákot (előfőzés nélkül), majd a fumetet, amely segít kiegyenlíteni a savasságot. Hámozzuk meg a zellert (hogy a rostos szálakat eltávolítsuk) és hagymát, majd aprítsuk fel, s ezeket is helyezzük a keverőtálba a sóval és jéggel együtt. Mindezt addig mixeljük, amíg krémszerű és homogén lesz.
A jég kiegyenlíti a citromfélék savasságát és hidegen tartja az italt a felszolgálásig. Befejezésül még hozzáadjuk a chilit és a koriander leveleket, s mixerrel még egyszer átforgatjuk. A tigristejet lefedhető edényben, üvegben vagy kancsóban rakjuk be a hűtőszekrénybe, s tároljuk ott a szervírozásig. Fogyasztáskor széles szájú talpas pohárba, kehelybe öntsük, tetszés és fantázia szerint díszíthetjük citrom- vagy lime karikával, zeller levéllel, fésűs kagyló héjával, esetleg garnélarákkal, stb. Szervírozhatjuk kis pohárkákba is, ha csak meglepetés kóstolónak, aperitifnek szánjuk.
Tipp: ha bejön a tigristej, próbálkozhatunk párduc- vagy apácatejjel is. Az előbbihez a fehér húsú hal mellé még feketekagyló húsa dukál, míg az utóbbihoz valamilyen sima tengeri kagylóé. Kevés frissen facsart narancslével is ízesithetjük. Tanács: csak megbízható helyen vásárolt friss halat, rákot, tengeri gyümölcsöket használjunk; fagyasztott alapanyagból ne készítsük.