Szándékosan nem emlegetünk akciót a februári programsorozat kapcsán, ugyanis: „az akciózás nem illik a furminthoz” – szögezte le Tóth Adrienn, a sajtótájékoztató és kóstoló szervezője, civilben a Vinoport főszerkesztője. Tényleg, az már nekünk is az eszünkbe jutott, hogy jobb ingyen kóstolgatni, mintsem 30-40 százalékkal kevesebbet fizetni. Ám hamar az arcunkra fagyott az ironikus mosoly, amikor kiderült, idén több helyütt is lesznek ingyenes kóstolók (hogy hol, azt majd bő két hét múlva eláruljuk). Sok vendéglátóhelyen több furmintot vesznek fel a borlapra, és lehet poharanként is, nem csak üveggel rendelni; míg olyan éttermek is lesznek országszerte, ahol az étlap tételeit kifejezetten furmintra fogják hangolni.

Meg persze jön a nagy esemény is. Tessék beírni a naptárba: február 9-én délután 4-től este 9-ig a budapesti Vajdahunyad várban több mint 50 pincészet furmintjait lehet szopogatni és értékelni. Ott lesznek a nagy klasszikusok, a kísérletezők és unortodoxok, fenegyerekek és hagyománytisztelők hegyről-völgyből. A borok mellett Sándor Tamás, a Bükki Sajtok mestere a helyszínen fogja bemutatni két év koncentrált kísérletezés után megszületett, Malmos névre keresztelt hegyvidéki tehénsajtját, míg a kerekegyházi Rendek Tanyáról mangalicaszalonna gondoskodik a savak semlegesítéséről. Jelen lesz a népszerű tállyai Oroszlános Borvendéglő konyhája is. Szántó Tibor kézműves csokoládékészítő pedig Pelle furmint párlattal gazdagított bonbonnal rukkol ki, amelynek csokoládé alapja egyenesen Ecuador Esmeraldas tartományából érkezik.

Vaktesztre előkészített borok

Gyimesi Zsuzsa

Lesz még számos kiegészítő program a borszalonokban, szaküzletekben, a Borkollégiumnál, amelyekre időben visszatérünk. Csak suttogva jegyezzük meg, hogy mi persze legizgatottabban a picészetek felhozatalát várjuk.

Savak és alvó ízlelőbimbók

Idáig semmi rendhagyó nem lett volna ebben a sajtótájékoztatóféleségben, ha Tóth Adriennék nem készültek volna egy nem is csekély meglepetéssel. Ami ezúttal egy tíz tételből álló furmintsor vaktesztelése volt. Nem tudjuk, mi vadultunk el, esetleg csak a téli furmintszegény hónapokban merültek álomba az ízlelőbimbóink, mindenesetre az első néhány bornál még inkább savakat, mint elegáns furmintos jegyeket éreztünk. Csodálkoztunk is, mert, mint utóbb kiderült már itt olyan, egyébként a többség által nagyra becsült nedűk tűntek fel, mint például a Gizella Szil-Völgye 2009-ből vagy ugyanabból az évből az Árvay Pecsár.

Aztán ahogyan előrehaladtunk, egyre komolyabbnak tűnő borokkal találkoztunk. Amint azt egyetértőleg megállapítottuk a szakértő kollégákkal (tanúsíthatom – a szerk. megjegyzése), a savakkal semmi baj nincs, a legtöbb bor még sok év múlva is tökéletesen iható lesz. Orosz Gábor Betsek furmintja már az illatában is elmélyedésre ösztönöz – hiába van ott a felszín alatt ficánkoló szemtelenség. Az ötödik tételnél csak annyit jegyeztünk meg, hogy simán gurul a szép bor, s noha van még feljebb, ez egy nagy borász birtokbora lehet. Vagyis itt volt a fordulópont, amitől kezdve megérdemelné a furmint, hogy csupa nagybetűvel írjuk le a nevét. Nem tévedtünk nagyot: Szepsy 2008-as birtokfurmintját szürcsölgettük.

A csúcson és azon túl

Aztán ránk köszönt az újhullámos, robbanó illatú, florális hatos, Árvay 2006-os Istenhegye. És innentől kezdve hálát is adtunk a Mindenhatónak Demeter Zoli Kakasáért, Szepsy Úrágyáért és a Hollóvár Somlai furmintjáért. A sornak csupán a legvégén bizonytalanodtunk el. Éreztük, hogy valami kivételes került a poharunkba, amivel mintha már valamikor lett volna szerencsénk találkozni, de megesküdni nem mernénk rá. Hát, igen. Ez volt Györgykovács 2003-as furmintja, ami már túl van a csúcson, oxidálódott is, és mi Ariadné fonalán próbáltunk visszatalálni hozzá. Nem mindennapi élmény volt. Különösen Somló-fan szerkesztőnknek, aki – nem egyedüliként – nagyon érezte mögötte a szépséget.

Néhány hét rápihenés, és februárban újra megpróbáljuk.