A hét receptje: Márton-napi libasült
Hogy tudta-e szegény, jámbor Márton, mekkora bajt hoz a libákra, amiért az óljukba bújva próbált, szerénységgel-alázattal kitérni a püspökké választás elől, arról a 4. század óta semmilyen írás nem tanúskodik. Ám az oktondi ludak igencsak megbánhatták, hogy gágogásukkal elárulva, a toursi püspöki székbe segítették. Azóta ugyanis nincs kegyelem, Szent Márton napján pecsenyévé kell válniuk.
Ezekben a napokban az nem is rendes vendéglő, amely ne hirdetné öles betűkkel, hogy márpedig nála, csodák csodájára, libanapok vannak. Hivatalosan november 11-től düböröghetne az országos „libatour”, de már javában benne vagyunk. Ha nem akarunk az össznépi hajcihőben részt venni, pláne kitenni magunkat annak, hogy „aki Márton napján libát nem eszik, egész éven át éhezik”, gyújtsuk be otthon a sütőt.
Hozzávalók (4 főre):
1 közepes méretű liba
1 evőkanál zsiradék
1 csapott evőkanál majoránna
2 dl száraz, fehér bor
1 kg fejes káposzta legyalulva
4 kisebb alma
só, pár darab szegfűszeg
A megtisztított, kizsigerelt liba bőrét bevagdossuk, s kívül-belül bedörzsöljük a sóval, majoránnával. (Ha szép a mája, azt külön zsírban lesütjük, egyébként az aprólékból majd ragulevest, ludas kását készíthetünk). Egy méretes tepsibe vagy jénai tálba fektetjük a libát, meglocsoljuk az evőkanálnyi olvasztott zsiradékkal – több nem kell, mert a saját zsírjában sül a pecsenye –, aláöntünk egy evőkanál vizet és a felforrósított sütőbe helyezzük. A hőfokot az első fél órában közepesre mérsékeljük, majd takarékon sütjük tovább a pecsenyét. Időnként meglocsoljuk a saját zsírjával és evőkanalanként a borral. Amikor már félig puha a libánk, mellé ültetjük a megmosott, kicsumázott, szegfűszeggel megtűzdelt almákat. Ha van helyünk a tepsiben, akkor ezzel egy időben a káposztát is mellé halmozzuk, hogy a köret együtt készüljön el a libasülttel, egyébként hagyományos módon megpároljuk, s úgy körítjük.