Csodáljuk a szemet gyönyörködtető torta remekeket, tisztelgünk az újításokkal előrukkoló cukrászok előtt, de a több generáció óta kedvelt, egyszerűen elkészíthető édességeket is ugyanilyen nagyra tartjuk. Ilyen az  igazán egyszerű, hozzávalóit nézve nagyon is pénztárcakímélő, de annál finomabb császármorzsa is.

Először is  szögezzük le – a császármorzsa nem azonos a gríz smarnival vagy más nevén daramorzsával. Mint ahogy az utóbbi nevében is jelzi , darával készül , a császármorzsa viszont liszttel. S ha jól készítjük el, könnyebb, lazább állagú, mint a darás rokona. Az évszázadok alatt persze az egymáshoz nagyon is hasonlító „morzsák” több változatban kerültek az asztalra. A többféle recept közül mindenki úgy készítheti el, ahogy neki leginkább az ínyére való, de annyi biztos, hogy az osztrák eredetű, igazi császármorzsa nem tartalmaz darát.

Császári édesség. Legendák övezik

Aréna 2000

A történelminek is nevezhető édesség több mint száz éves hírnevét annak is köszönheti, hogy Ferenc József császár rajongott érte. Ezzel kapcsolatban több legenda is szárnyra kapott. Például az egyik szerint az osztrák császár az éj leple alatt maga akart palacsintát készíteni, amikor orvosai diétára fogták, de tapasztalatlanságában a kísérlet balul sült el, s éppen e kudarc eredményeképpen született meg a Kaiserschmarn. Bár vitathatatlan, hogy a császármorzsa, ha liszttel készítjük, akkor nagyon hasonlít a palacsintatésztához, de azért hihetetlen, hogy a császár hálóingben és hálósipkában a konyhába oson, hogy nekilásson maga sütögetni. Sokkal életszerűbbnek tűnik, hogy a karcsúságára betegesen vigyázó Sissi megkérte az udvari szakácsot, készítsen neki valami könnyű édességet. A szakácsnak Erzsébet királyné kényes ízlését egyáltalán nem sikerült eltalálni, aki panaszt is tett férjénél. Az pedig már-már Naszreddin hodzsa és Mátyás király mesevilágába repít vissza bennünket, hogy a császár mielőtt igazságot tett volna, megkóstolta a készítményt, amely neki igencsak elnyerte tetszését.
Ausztriában manapság is készítik mindenfelé, a hegyi hüttéktől az előkelő éttermekig. Mostanra nálunk is kezd visszatérni a vendéglőkbe ez az egyszerű fogás, amitől legtöbbünk kedve valószínűleg a menzákon ment el.

A császármorzsa hozzávalóihoz a legkisebb sarki élelmiszerboltban is hozzájutunk, de nagy valószínűséggel otthon is szinte állandó jelleggel megtalálhatóak az alapanyagai. Így bármikor megkívánjuk, perceken belül elkészíthető. Nem kell hozzá más, mint liszt, tojás, cukor, tej, gazdagíthatjuk egy kis tejszínnel, ízlés szerint mazsolával, vajjal, rummal, lekvárral, sőt akár csoki öntettel is.

A császármorzsa tésztája tulajdonképpen egy nagyon könnyű, habos palacsintatészta. Aki szereti a mazsolát, annak érdemes pár órával a felhasználás előtt forró rumba, vagy rumaromába áztatni. A császármorzsához kiválóan illik a sárgabaracklekvár, az áfonya, a karamell-alma keveréke, de akár külön-külön mindkettő. Miután a kész császármorzsát megszórtuk cukorral, érdemes még gyorsan átforgatni forró palacsintasütőben, így a cukor karamellizálódik, és igazán mennyei ízekkel kényeztethetjük magunkat s családtagjainkat is. Mivel a császármorzsa a nehezen elrontható ételek közé tartozik könnyen bezsebelhetjük a dicséretet, hogy  ezután még a császár is megnyalná mind a tíz ujját!

Császármorzsa gazdagon

6 db tojás
15 dkg sima liszt
1 dl tej
1 dl tejszín
4 dkg mazsola
1 dl rum
30 g porcukor
Egy csipet só
1 csomag vaníliás cukor
2 evőkanál kristály- vagy barnacukor
Vaj a sütéshez

A mazsolát áztassuk be rumba. Válasszuk külön a tojások fehérjét és sárgáját. A tojássárgájákat a tejjel, tejszínnel,a liszttel és a  vaníliás cukorral keverjük csomómentesre kézi habverővel. A tojásfehérjéket a csipet sóval és a porcukorral verjük kemény habbá, majd óvatosan forgassuk bele a tojássárgájával készült keverékbe. Olvasszunk meg annyi vajat egy teflon palacsintasütőben, hogy vékonyan befedje a kerek formát.  Amikor a palacsintasütő már forró, akkor öntsük bele körülbelül egy ujjnyi magasan a tésztát, szórjuk meg rumba áztatott mazsolával. Fedjük le és körülbelül 2-3 percig süssük, majd falapáttal megemelve nézzük meg, hogy aranysárga-e már az alja. Ha igen, fordítsuk meg és fedő nélkül süssük a másik oldalt is aranysárgára. Ha kész, szeljük kisebb négyzetek alakú darabokra, de az igazi, ha a falapáttal „cincáljuk” szét. Végül  szórjuk meg kristálycukorral. Értelemszerűen az egész műveletsort addig folytatjuk, amíg el nem fogy a tészta alapanyagunk.

Ha szeretjük a karamelles ízt, akkor már megcukrozva  is érdemes egy perc erejéig átforgatni a császármorzsát a serpenyőben. Kínáljuk sárgabarack – vagy ízlés szerint más – lekvárral. Készíthetjük úgy is, hogy egy kisebb tepsit kikenünk vajjal, és a teljes tésztaadagot megsütjük előmelegített forró sütőben, majd utána daraboljuk fel.