Kettéhasadt szakácstársadalom: nyílt levél és válasz
A magyar szakácstársadalom megosztottságának hullámai elérték a hvg.hu oldalait is: a február második felében lebonyolított két szakácsverseny rendezői közül a Magyar Bocuse d’Or Akadémia elnöke kifogásolta, hogy a versenyekről szóló február 24-i beszámolónk a társaságot rossz színben tüntette fel, miközben a másik csoport, a Hagyomány és Evolúció versenyét túlságosan is dicsérte. Az alábbiakban közöljük a Bocuse d’Or elnökének levelét és beszámolónk szerzőjének válaszát.
A Szakácsversenyek: a széthúzás a mi erősségünk? címmel, Vétek György szerzői megjelöléssel megjelent írásukkal kapcsolatban tájékoztatom, hogy a cikk igaztalan állításokat tartalmaz, és megítélésünk szerint sérti a hiteles és kiegyensúlyozott tájékoztatásnak az elektronikus sajtóra is vonatkozó, általánosan elfogadott normáit. Az írás általános értékeivel, és tudatos csúsztatásainak többségével nem foglalkozva, annak két elemére koncentrálva, álláspontunk a következő:
Szerzőjük írásában a következő megállapításokat teszi: „…A Bocuse d’Or szervezői mindenképp lyoni hangulatot szerettek volna Budapestre varázsolni, ehhez azonban kissé túlméretezettre sikerült a lelátó, és a tíz órától érkező közönség sem igen tudta mivel elfoglalni magát a zsűrizés megkezdéséig. A Gerbeaud-ház ebből a szempontból jóval szerencsésebb helyszín volt, és nagyon jó ötletnek bizonyult a séfek ételkóstoltatása is. Sajnos, a szervezők itt sem mérték fel reálisan a várható vendéglétszámot, ám ez esetben fordított előjellel, ugyanis a kóstolók környékén hatalmas volt a zsúfoltság, és a vártnál jóval hamarabb elfogytak a kóstoltatásra szánt ételek. Aki azonban időben érkezett, az valóban úgy érezhette, hogy a Főzés ünnepén vett részt.”
Az írásból kiemelt részlet egyértelműen azt sugalmazza, hogy a Magyar Bocuse d’Or Akadémia és a Hungexpo Zrt. által szervezett Bocuse d’Or Selection Hungary 2010 verseny gyenge, míg az ezzel párhuzamosan megrendezett Hagyomány és Evolúció szakácsbajnokság kiemelkedő figyelem mellet zajlott le.
Az állítás sértő módon, megkülönböztetve ferdíti el a tényeket.
Mindennek alátámasztására kérjük, tekintse meg a honlapunkon található fényképalbumot, amely egyértelműen bizonyítja, hogy zsúfolásig megtelt lelátók (a Hungexpo hivatalos közleménye 500 férőhelyben határozza meg a tribünök befogadóképességét), és kiemelkedő sajtóérdeklődés mellett zajlott a verseny. Ezt a tényt igazolja az RTL klub 2010. február 22-i tudósítása (0:26 és 1:47 számláló), valamint a a Kossuth Rádión február 24-én sugárzott Magánhangzó című műsora, melynek riportere 700 főben határozta meg a versenyen az adott pillanatban jelenlévő közönség létszámát, ez 200 fővel több, mint a Vétek György szerint túlméretezett tribün befogadóképessége.
Hivatalos becslések szerint a két nap során hozzávetőlegesen 2500-3000 fős látogatottsága volt a rendezvénynek, ami nem meglepő, hiszen a párhuzamosan zajló „Foodapest” kiállítás közönsége is rövidebb-hosszabb időt töltött el a Bocuse d’Or Arénában. A verseny iránti érdeklődést fokozta, hogy személyes jelenlétével tisztelte meg azt Paul Bocuse úr, a jelenkor legnagyobb francia szakácsikonja. Erről a tényről munkatársuk nagyvonalúan megfeledkezik, pedig ez jelentette a verseny rangjának valódi elismerését. (Hozzáteszem, hogy az MTI erre is kitérő közleményét az Önök portálja is leközölte, ezt ezúton is köszönjük.)
A Magyar Bocuse d’Or Akadémia ezúton is deklarálja, hogy a rendező szervezet minősítése nélkül a legnagyobb tisztelettel viseltetik valamennyi hazai és nemzetközi szakácsverseny résztvevőivel szemben, és ebbe a körbe tartoznak a Hagyomány és Evolúció szakácsbajnokság szereplői is. Ugyanakkor nem mehetünk el szó nélkül amellett a tudatos félretájékoztatás mellett, amely a Gerbeaud házban rendezett eseményt látogató tömegek kiemelésével éri el csúcspontját. Ugyan személyesen nem vettünk részt az eseményen (mivel ugyanakkor zajlottak az általunk rendezett verseny első napi küzdelmei), a valós helyzetet hűen tükrözi ez a videó /cheflaszlohun.blogspot.com/.
Fontosnak tartjuk az Önök által közölt cikk téves állításainak korrigálását, versenyzőink, és a sikeres rendezést áldozatos munkájukkal lehetővé tevő munkatársaink érdekében.
Kreil Vilmos
Vétek György: írásom minden sorát fenntartom
A Kreil Vilmos által leírtakat elfogadni nem tudom, az írásom minden sorát fenntartom. A számokkal bűvészkedni nem szeretnék, szándékosan nem jelöltem meg sehol sem az általam vélt nézőszámot. A becslések pedig igencsak szórhatnak, emlékezzünk csak bizonyos Kossuth téri demonstrációra, amelyen egyesek 300 ezerben, míg mások 3 millióban jelölték meg a résztvevők számát.
Három dolog azonban tény!
1. A Bocuse d'Or versenyen a Hungexpón az eredményhirdetés és díjátadás perceit kivéve nem volt zsúfolt lelátó, amint ez a két mellékelt fotón is látható. Mindkettő hétfőn készült, az egyik 13 óra 10 perckor, a másik 13 óra 39-kor, tehát amikor már javában tartott a zsűrizés. A fotókon a középső lelátó látható, a két szélsőn ezzel egyidejűleg maximum tízen- tizenöten ültek. Úgy gondolom, a magyar nyelv mást ért zsúfolt lelátók alatt.
2. A Gerbeaud-házban sem számoltam mennyien voltak, viszont a rendelkezésre álló tereket itt valóban zsúfolásig töltötték meg, valamint 11 és 14-14:30 óra között 1600 adag kóstolót adtak el.
3. Egy, a hazai csúcsgasztronómiát fejleszteni kívánó szervezet elnökének olyan blogra (cheflaszlo.blogspot) hivatkozni - mint hiteles forrásra -, amelyik a legjobb és legelismertebb hazai séfek (Bíró Lajos, Segal Viktor, Cseh János, Buday Péter stb.) lejáratását, folyamatos gyalázását tűzte ki céljául, meglehetősen ízléstelen dolog.
Vétek György
A szerkesztő megjegyzése
Sokra értékeljük, hogy a magyar gasztronómia hivatalos szervezete figyelemmel kíséri – s ezzel elismeri – rovatunk munkáját. Közös célért, a magyar vendéglátás fejlődéséért, a szakácstársadalom elismertségéért tevékenykedünk. Éppen ezért nem áll szándékunkban a gasztronómia helyett számháborúval foglalkozni, elterelni a figyelmet a valóban lényeges dolgokról, tényekről. S ami számunkra ugyancsak fontos: nem mondhatunk le az újságírói véleményezés szabadságáról.
Gyimesi Zsuzsa