Hiába szalámi (olaszosan salami, amely a salare - sózni - jelentésű szóból eredő salame többes száma) a neve, a speciális kolbászfajta az északkelet-németországi Mecklenburg államból származik az egyik legrégebbi falu, Thandorf mészárszékének közleménye szerint.
   
Állítólag a Baltikumból érkezett germán nép, a lombardok a szalámi feltalálói, akik a "gyártási technológiát" a mostani Magyarország területén átvonulva vitték Itáliába, amikor a VI. században dél felé vándoroltak és 568-tól kezdve elfoglalták Észak-Itáliát. "Nyilvánvalóan belet töltöttek meg hússal és tartósítás céljából megsózták"- áll a thandorfi hentesüzlet kommentárjában.
   
A húsüzem egyébként új kolbászt dobott a piacra Urmecklenburger (Ős-Mecklenburgi) néven, amelynek íze céljaik szerint hasonlít az "eredeti" szalámiéhoz. Ugyanez vonatkozik az előállításra is, a tengeri sóval való tartósításra, amely több mint egy éven át tart. A mészárszék tulajdonosa a jövő héten tervezi az új termék bemutatását a Berlini Mezőgazdasági Vásáron.
   
A szalámit valamikor úgy készítették, hogy bőrbe burkolt, sózott sertéshúsdarabokat levegőn kiszárítottak. Napjainkra a gyártási technológia országonként változik: van, ahol több-kevesebb fokhagymával, fűszerekkel ízesítik, van, ahol borsozzák vagy paprikázzák, néha főzik, illetve füstölik, mielőtt megszárítanák. Egyes szalámifajták ma már nem sertésből, hanem marhahúsból készülnek.