Lélektani határt jelentett az Oroszország által Ukrajna ellen indított háború ezredik napja az európai kontinensen, egymást követték a megemlékezések, nyilvános viták, felszólalások november közepén.

 Az Európai Parlamentben plenáris ülést hívott össze Roberta Metsola, a parlament elnöke, mert mint mondta: Európa az Ukrajnának nyújtott segítséggel nem csak a bajbajutottak mellé áll, de üzen is Oroszországnak. „Putyin még mindig sokkal gyengébb annál, mint amilyen erős az európai összefogás” – ezt már a plenáris ülésre internetes kapcsolaton keresztül bejelentkező Volodimir Zelenszkij elnök üzente volt a képviselőknek, és azt is hozzátette: Ukrajna nem csak önmagáért, de Európáért és az európai értékekért is harcol.

A háború jelenlegi állására, és a drámai „ezrednapos” üzenetekre a szokottnál együttműködőbben reagáltak  európai pártcsaládok, elmaradtak az éles, frakciók közti viták. „Európa nem hagyja magára Ukrajnát” – figyelmeztetett a német zöldeket képviselő Terry Reintke, akinek a pártja az elmúlt években radikális fordulatot tett. A tradicionális pacifizmustól jutottak el addig, hogy Németországnak fegyverekkel, haditechnikával kell támogatnia Ukrajnát. A német koalíció válságához is az vezetett többek között, hogy a zöldek támogatták a nagy hatótávolságú Taurus rakéták ukrajnai bevetését. 

„A haza nem a múlthoz tartozó szó, a szabadság nem politikai szlogen, az EU pedig nem egy aláírt szerződés, hanem sorsközösség” – ezt már nem a zöldek képviselője , hanem Giorgia Meloni frakciójának, az Európai Konzervatívok és Reformisták  politikusa mondta a plenáris ülésen. Nicola Proccacini kiegészítette és megerősítette a német zöldek felszólalását. A Fideszes Gál Kingának nem sikerült csatlakoznia az uniós Ukrajna-párti frakciókat egyesítő kórushoz. A magyar politikus elismerte ugyan, hogy Oroszország háborús agresszor, és Ukrajnának joga van védekezni, de úgy vélte, az ezredik nap után az ukrán kiegyezésnek és a  béketárgyalásoknak az ideje jött el. Több frakcióból is hangos fújolással és bekiabálással reagáltak erre, a magyar képviselő pedig magyarázkodásba kezdett .  Magyarország úgy  támogatja Ukrajnát, érvelt Gál Kinga, hogy kiemelt szerepet vállal az ukrán menekültek ellátásában. A számok nem ezt mutatják.

Háború mint sokkterápia

Az európai képviselők egyetértettek abban a parlamenti vita során, hogy támogatni kell Ukrajnát, a támogatás mikéntje léptéke azonban már kevésbé egyértelmű. Míg a zöldek az eddiginél hatékonyabb haditechnika biztosítása mellett kardoskodnak, sokan úgy vélik: a felfegyverzés nem elegendő, Európának jól felfogott érdeke, hogy gazdaságilag  is támogassa a hadban álló országot, nem csak a háború alatt, hanem a majdani békekötés után biztonság miatt is. „Az elmúlt évtizedekben alábecsültük Oroszország erejét, befektetésekre van szükség  Ukrajnába, mert az ország gazdasági stabilitása és működőképessége garantálja az európai biztonságot is” – hangsúlyozta David Stulik, Csehország Külügyminisztériumának Keleti Partnerségért felelős különmegbízottja. Arról, hogy milyen ütemben és hogy hozható ki a háború okozta válságból, a háború előtt is mély korrupcióval küzdő ország, eltérnek a vélemények. De egyetértés van abban, hogy a háború ezer napját több évtizednyi elhanyagolt gazdasági, politikai és társadalmi krízis előzte meg. „Ami most a szemünk előtt zajlik, az 2014-ben kezdődött, a Krím annektálásával, és a Moszkva- illetve Kijev-barát odesszai erők összecsapásával, amely már akkor tömeggyilkosságokhoz vezetett, emlékeztet a görög Efsyn hasábjain Jorgosz Tsiaras elemző.

A háború kitörése „sokkterápia” volt uniós szempontból. Miután az orosz csapatok átlépték a határt, Ukrajna gyorsított ütemben kérte EU-s tagfelvételét. Az Európai Bizottság négy hónappal később, 2022 júniusában javaslatot tett az tagjelölt státusz megadására, az Európai Tanács pedig jóvá is hagyta azt.  A háború előtt ez a gyorsaság elképzelhetetlen volt (a vízumkönnyítésről már 2017-ben megállapodtak,  anélkül, hogy a következő öt évben érdemi előrelépés történt volna). Hiába gyorsították fel két évvel ezelőtt a bővítési folyamatot, a háború ezer napjában ennél jelentősebb és gyorsabb segítségre volt szükség. Így indult el a katonai segítségnyújtási program az Unióban, az idei év végére 75 ezer ukrán fegyverest képeznek ki európai segítséggel.

Befektetés a békéért

Az elmúlt ezer napban 108 milliárd eurót költött az Unió Ukrajna humanitárius és katonai támogatására az Európai Bizottság hivatalos adatai szerint, de a szakértők szerint ennél is jóval magasabb összegű beavatkozásra lenne szükség. A cseh megbízott, David Stulik szerint azért, mert az ország elvesztette gazdasági potenciáljának 30%-át, így az EU-s folyósítások nélkül gazdasága egész egyszerűen leállna. Ezért is fájdalmas és elfogadhatatlan, emlékeztetett a szakértő, hogy számos pénzügyi csomagot, így a békealap finanszírozását is blokkolta a magyar kormány. Idén februárban az Európai Unió vezetői végül ultimátumot adtak az Orbán-kabinetnek: Magyarország vagy csatlakozik az európai összefogáshoz, és megszavazza az Ukrajnának szánt kiegészítő 50 milliárd eurós mentőcsomagot, vagy életbe lép a 7-es cikkely, és felfüggesztik az ország szavazati jogát.

Az ezer nap történetéhez hozzátartozik az is, hogy tizenegy hónappal a magyar vétózás után Orbán Viktor Budapesten találkozott Zelenszkij elnökkel az Európai Politikai Közösség Csúcstalálkozóján. Az ukrán elnök az észak-koreai katonák bevetéséről, az 1956-os budapesti orosz és a jelenlegi Ukrajnában folyó háború hasonlóságairól valamint a békére vonatkozó tervekről  is beszélt – a felszólalást azonban Orbán Viktor megnyitójával ellentétben nem közvetítette sem a magyar közmédia, sem más hírügynökség. Az incidens újabb diplomáciai feszültséget szült, az ukrán elnök végül a közösségi médiában publikálta a mondandóját.

Élnünk kell, míg hagynak élni

Az elmúlt ezer nap nemcsak a politikusokat kényszerítette a korábbi álláspontok felülvizsgálatára, a civilek háborúhoz való is megváltozott. 2022 májusában a Kyiv International Institute of Sociology által megkérdezett 1202 ukrán válaszadó 80%-a teljesen biztos volt abban, hogy Ukrajnáé a győzelem, azonban idén februárban ez az arány 60%-ra csökkent. A kezdeti 0-ról 3%-ra emelkedett azoknak az aránya, akik szerint inkább Oroszország és 1% szerint pedig egész biztosan Oroszország fog nyerni.

Nem is a feladást jelzik ezek a trendek, sokkal inkább az apátiáról és a kimerültségről tanúskodnak a számok. „Most már olyan, mintha mindent láttam és átéltem volna – a frontot, a telet, a rakétákat, a drónokat. Nem lehet állandóan ezt a félelmet magunkban hordozni… Az emberek, akikkel beszélek – katonák, politikusok, szomszédok, barátok – fáradnak” – vallotta be  Olga Ivascsenko ukrán fotóriporter az osztrák Der Standard riportjában. A fotós egyike azoknak, aki a háború kitörése után úgy döntött, biztos nyugati egzisztenciáját hátrahagyva, hazája iránti elkötelezettségből hazaköltözött. Fotósként sok mindent látott a fronton, nem is tud túl lépni a traumákon, de úgy fogalmazott: „Élnünk kell, amíg élni hagynak minket”.

A kétségbeesés egyik jele, hogy az ukránok 24 százaléka nem tervez több időre előre, mint egy hónap. 15 százalék még ennyire sem látja maga előtt a jövőt: ők teljesen kilátástalannak ítélik meg a mindennapjaikat  derül ki a 2024-es statisztikáiból. A háború a nap minden egyes percére ad feladatot, munkát, kibírni valót. „Két-három héttel ezelőtt voltam először szabadságon két és fél év után, de még akkor sem tudtam kikapcsolni” – magyarázza Olga, aki még mindig úgy érzi,  nem hagyhatja cserben hazáját a szükség idején.

Van, aki épp ellenkezőleg vélekedik. Alekszander családjával együtt Ausztriában él és a Der Standard azon kérdésére, hogy visszaköltözne-e Ukrajnába azt felelte: „Nem. Nagyon sok segítséget kaptam Ausztriában. Szeretném viszonozni ezt az országnak.” Alekszander családjával 2022 márciusban, a háború első, tömeges áldozatokkal és véres megtorlással járó szakaszában menekült el. Három gyermekéből az egyik súlyos beteg, állandó ápolásra szorul. Annyi osztrák támogatást kap, hogy otthonápolóként más munkát nem kell vállalnia, kislánya mellett lehet.

A spanyol El Confidental szerint 10 millió ukrán keres menedéket most különböző uniós tagországokban, bár az ENSZ menekültügyi adatbázisában csak 6,8 milliót tartanak nyilván. Németországot választják a legtöbben, itt 1,2 millió ukrán menekült tartózkodik, Lengyelországban 980 ezer, Csehországban pedig 380 ezer. Az Unión belül is nagy a fluktuáció: a túlterhelt tagországokból oda költöznek a menekülő ukránok, ahol éppen lakást, támogatást vagy munkát remélnek. „A férjemmel sok tervünk volt, és mind szertefoszlott” – számol be tapasztalatairól a 35 éves, két gyerekes orvos, Irina a az El Confidentalnak. A nő először Lengyelországban próbált új életet kezdeni, de nem talált bérelhető lakást, úgyhogy végül   egy családi barát segítségével a spanyolországi Torreviejába telepedtek le.

Magyarország most sem teljesít jól

Bár a hangos fújolásba torkolló európai parlamenti vitán Gál Kinga úgy érvelt, hogy Magyarország  derekasan kiveszi a részét az ukrán menekültek támogatásában, és az ukrajnai válság kezelésében, és erős a magyar segítőszándék, az Ukrajnát támogató országok rangsorában csak a 34. helyen áll a pénzügyi segélyt nyújtó államok listáján – írja az Ukraine Aid Tracker. Az állami ellátás akadozik, és szinte első perctől diszriminálták a magyar hatóságok az Ukrajnából érkezők egy részét, különösen az ukrajnai romákat. Idén nyárra a helyzet akuttá vált, az érkezők már lakhatási támogatást sem kapnak a magyar államtól.

Ausztriában olajozottabb az ellátás és barátságosabb a fogadtatás. „Ausztria jó munkát végzett” – meséli Anasztaszija a Der Standrad riporterének – bár az újság hozzáteszi: a szomszédos állam sem veszi ki a részét az elvárható módon az Ukrajnának nyújtott támogatásból. Az osztrák lap emlékeztetett rá, hogy két hónappal a háború kitörése után a kancellár Kijevbe és Moszkvába is ellátogatott.  Az osztrákok általános véleménye az Ukrajnának küldött EU-támogatásokról az elmúlt 1000 napban szinte teljesen változatlan, a társadalom pedig súlyosan megosztott. Több felmérés is készült az elmúlt két évben, ezekben a válaszadók fele mondta azt, hogy elégedettek az EU és az osztrák kormány lépéseivel.

Csehország messze Magyarország előtt jár, ami a támogatás mértékét illeti. 2023-ig 1297 milliárd euróval segítette Ukrajnát, ezzel a világon a támogató országok közül a 15. helyre került – derül ki az Ukraine Aid Tracker adataiból. A Denik Referendum adatai szerint 320 ezer ukrán menekültet fogadtak be a csehek és humanitárius segélyre  2,2 milliárd eurót költöttek. A cseh elköteleződést csak Donald Trump megválasztása gyengítette, az Egyesült Államokban zajló választás után felerősödtek azok a hangok, amelyek szerint a támogatás léptékét kellene csökkenteni.

Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök osztrák kollégájával ellentétben nem hagyott kétséget afelől, kit támogat országa. Sánchez elsőként érkezett Kijevbe a háború kitörése után, 2022 áprilisában. 2023-ban a konfliktus egyéves fordulóján is szolidaritását fejezte ki az ukrán fővárosban, majd  Zelenszkij elnök is látogatást tett 2023 májusában Spanyolországba . Ekkor született a spanyol-ukrán megállapodás az 1 milliárd eurós katonai támogatásról – emlékeztet  a spanyol El Confidental.

A spanyol kormány álláspontja nem, a közhangulat annál inkább változik az utóbbi időszakban, bár  még mindig együttérző az országban a megtámadott Ukrajnával szemben. A spanyol statisztikai hivatal (CIS) 2024 októberi közvélemény kutatása szerint nő az ukrajnai háború kimenetele miatt aggódók aránya. A válaszadók 20 százaléka borúlátó a háború végét illetően, és csak 5,3 százalék gondolja úgy, hogy ez a fegyveres konfliktus megnyugtatóan lezárható. Az országban 306 260 ukrán állampolgárt él regisztrált menekültként.

Németországot épp az Ukrajnának nyújtott segítség miatt is sújtja most kormányválság, a koalíciós pártok a támogatás jellegében és mértékében sem értettek egyet. Az ország  eddig 37,32 milliárd eurós támogatást  biztosított Ukrajna számára,  2025-re újabb 4,4 milliárd eurós segítséget ígértek.  Németországban  1,1 millió menedékkérő telepedett le a háború kezdete és 2024 októbere között.

Litvánia balti országként az orosz agressziónak leginkább kitett térséghez tartozik. Ezért a friss felmérések szerint még mindig teljes mellszélességgel támogatja az ország az Ukrajnának nyújtott segítségnyújtást. Az ország, amelyben negyed annyian élnek, mint Magyarországon, az elmúlt ezer napban egymilliárd eurós támogatást biztosított. Katonai eszközök is bőven érkeznek Litvánia felől: katonai drónok, drónelhárító rendszereket, radarokat adtak át az ukránoknak.  Már az ország rehabilitációs programját is finanszírozzák, és  az ukrán menekültek számára külön, mobil ellátórendszereket működtetnek.

Európa országai kisebb-nagyobb mértékben ott állnak Ukrajna mögött, a háború ezredik napjával kapcsolatos rendezvények, európai parlamenti vita alapján az látszik: minél határozottabban szembefordulnak a tagállamok Moszkvával, annál nagyobb a társadalmi konszenzus arról, hogyan lehet és kell segíteni a háború ukrán áldozatait.

Ez a cikk az európai PULSE-projekt keretében készült Manuel Escher, (DER STANDARD/Ausztria), Daniela Prugger (DER STANDARD/ Kijev), Petr Jedlička, (Denik Referendum/Csehország) Lola García-Ajofrín és Ana Somavilla (El Confidencial/Spanyolország), Ekaterina Venkina (DW/Németország), George Tsiaras (Efsyn/Görögország), Brand Lithuania Team (Litvánia), Federico Baccini (Osservatorio Balcani Caucaso/Olaszország), György Folk, Sarolta Kuglics (HVG/EUrologus/Magyarország) közreműködésével.