Egy korábbi elemzésünkben már bemutattuk, hogy a magyar jog szempontjából teljesen közömbös, sőt, felesleges a most bejelentett népszavazás. Hasonlót állapíthatunk meg az Európai Bizottság által indított kötelezettségszegési eljárás és Orbán kezdeményezése kapcsán is. A helyzet egyértelmű: az Európai Bizottság azt szeretné elérni, hogy gyermekvédelmi törvénynek a pedofilokat a melegekkel összemosó módosításai kerüljenek ki a jogszabályból. Erre csakis az Európai Bíróság kötelezheti a magyar államot. A kötelezettségszegési eljárás folyamata során minden bizonnyal perré fog alakulni a jelenlegi levelezés. A mostani állás szerint szeptember közepére kell választ adnia a magyar kormánynak az eljárás megindítására. Néhány nappal ezelőtt Brüsszelben Varga Judit igazságügyi miniszter arra utalt, hogy ezt az időt maximálisan ki fogják használni. Ennek a válasznak az értékelését követően ismét levelet küld majd a brüsszeli testület, újabb, feltehetően két hónapos határidővel. Az arra adott válasz fényében pedig beperelhetik a magyar kormányt. És 1-2 év elteltével a Bíróság kimondja az ítéletét.

Míg tart a levelezgetés, valószínűleg megtartják a népszavazást is. Ennek azonban a meglévő, de vitatott jogszabályra nem lesz hatása. Tekintettel arra, hogy azt jobban megerősíteni csak egyetlen módon lehetne: ha beemelnék a gránitszilárdságú Alkotm Alaptörvénybe. Ez egy létező jogi vita Európában, hogy vajon a legfelsőbb, alkotmány-szintű állami jogszabály fölött is szupremációja van-e az uniós jognak. Mindkét álláspont mellett bőséggel sorakoznak érvek és érvelők, a vitát – ha egyszer eljutunk odáig – vélhetően valamiféle politikai alku dönti majd el. Addig azonban, amíg jelen ügy kapcsán csak egy hétköznapi törvényről beszélünk, ezzel a kérdéssel nem kell számolni.

Tulajdonképpen tehát

mindegy az is, hogy a népszavazás eredményes lesz, vagy sem, mert egy népszavazásnak nincs szerepe ebben jogi vitában,

amely az Európai Bizottság és a magyar kormány között zajlik. Politikai szólamok hangoztatására ugyan fel lehet használni a szavazás végkimenetelét, de attól a hivatkozott jogi érvek nem fognak megváltozni – egyik oldalon sem.

A kötelezettségszegési eljárás részletes jogi indokolása arra hivatkozik, hogy amikor a homoszexualitás promotálását, népszerűsítését tiltja meg a kiskorúak számára, akkor nemi alapon diszkriminál, az pedig egyenlő azzal, mint amikor faji, vallási vagy nemzetiségi alapon különböztetnek meg embereket. Másrészt ahhoz, hogy ezt az “eredményt” el lehessen érni, meg kell sérteni egyéb jogszabályokat, például az audiovizuális szolgálatatásokról szóló irányelvet, vagy az áruk és szolgáltatások szabad áramlásának uniós alapelvét. Ezeket kifogásolja az Európai Bizottság,

a nemváltoztató műtétekről, illetve Orbán rémálmáról, az óvodákat és iskolákat elözönlő LMBTQI-aktivistákról nincs szó benne.

A brüsszeli testület ráadásul lépten-nyomon elmondja, hogy a kiskorúak védelme törvényes közérdek, ezt az álláspontot az EU osztja, követi és alkalmazza. Mint ahogy legutóbbi a nemzeti konzultáció kapcsán azt is elmondták, hogy a konzultációk (vagy például a népszavazások) nagyon jók és hasznosak, amennyiben tényeken és nem hamis információkon, csúsztatásokon alapulnak.