Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Néhányan időben észbe kaptak, de így is hosszú időn át legitimálták az orosz elnök egyre zsarnokibb rendszerét. Sőt vannak, akik még ma sem határolódnak el tőle igazán.
Egy 2010-es szentpétervári gyermekjótékonysági eseményen számos hollywoodi sztár hallgatta lelkesen a közönség soraiból, ahogy Vlagyimir Putyin orosz elnök a Blueberry Hill című slágert énekli – többek közt olyan nevek, mint Sharon Stone, Kevin Costner, Kurt Russell, Goldie Hawn, Gérard Depardieu, Vincent Cassel vagy Monica Bellucci. A Guardian abból az apropóból emlékeztetett az akkori eseményre, hogy a most kialakult háborús helyzetben Angelina Jolie-tól Sean Pennen át Mark Ruffalóig rengeteg sztár sietett kifejezni a támogatását a megszállt Ukrajna iránt. A 2000-es évek közepén viszont, amikor Putyin még pusztán egy-két volt szovjet terület felé kacsintgatott, több hollywoodi sztárnak nem jelentett különösebb problémát szemet hunyni az orosz elnök viselkedése felett.
A lap magyarázattal is szolgált erre, ebben az időben ugyanis Oroszország egyre jelentősebb tényezővé vált a filmes piacon, és fontos turnéállomás lett a hírességek számára. Így az sem okozott gondot, mikor Jean-Claude Van Damme 2007-ben egy szentpétervári bokszbajnokságon adta a macsót az orosz elnökkel, vagy amikor Leonardo DiCaprio a veszélyeztett nagymacskák védelmében állt ki Putyinnal közösen.
Putyinnak még inkább szüksége volt a nemzetközi legitimációra, miután a csecsenföldi és Grúzia elleni agressziója, valamint az újságíró Anna Politkovszkaja és a britek által beszervezett titkosszolgálati tiszt, Szergej Litvinyenko elleni merénylet miatt heves támadások kereszttüzébe került. Az A-listás sztárokkal közös fotók és a belépő a nemzetközi szórakoztató ipar krémjébe sokat javíthatott volna az negatív megítélésén a világ szemében.
Ám a Krím 2014-es megszállása után nyilvánvalóvá vált, hogy Putyin egyhamar nem fogja kiengedni a gyeplőt a kezei közül, és ez kezdett egyre kínosabbá válni a hollywoodi elit számára is – írja a lap. A sztárok féltek, hogy a demokratikus folyamatokat mind erőszakosabb eszközökkel kiiktató orosz elnökhöz fűződő viszonyuk a karrierjük végét jelentheti majd. De még ezután is maradtak páran, akiket nem zavart, hogy az orosz vezető nemzetközi szinten mindinkább páriává válik.
Ilyen – ahogy a Guardian nevezi – hasznos idióta volt például Gérard Depardieu, aki 2013-ban a kedvező egykulcsos adórendszer kihasználása érdekében még az orosz állampolgárságot is felvette. A Putyinnal is baráti viszonyt ápoló színész Oroszországot egy nyílt levélben „nagyszerű demokráciának” nevezte, 2014-ben pedig odáig ment, hogy Ukrajnát „Oroszország részének” nyilvánítsa. 2022-ben ugyanakkor, mikor az orosz tankok elkezdtek felsorakozni Ukrajna határán, sietett leszögezni, hogy ellene van a „testvérek közti háborúnak”, majd fegyverletételt és tárgyalásokat sürgetett.
Mickey Rourke hite sem rendült meg Putyinban, mikor az behatolt a Krím félszigetre. „Igazi úriembernek” írta le, és büszkén pózolt a diktátor arcával díszített pólóban 2014-ben. A Golden Globe-díjas színész és egykori bokszoló támogatása azonban saját bevallása szerint nem a politikának szólt, sokkal inkább orosz barátnőjének volt köszönhető. „Egyedül a család számít. A politikát magasról leszarom. Nem az én asztalom” – nyilatkozta akkoriban.
A Depardieu-höz hasonlóan orosz állampolgárságot szerző Steven Seagal sem sietett elhagyni a süllyedő hajót. 2016-ban a Krím megszállását „észszerű” lépésnek, Putyint pedig „az egyik legkiválóbb ma élő vezetőnek” nevezte. A február óta zajló orosz–ukrán háború felelőse szerinte egy olyan „külső erő, amely óriási összegeket költ propagandára, hogy a két országot egymásnak ugrassza” – fejtette ki véleményét a Fox Newsnak.
Némiképp bonyolultabb a helyzet Oliver Stone esetében, hiszen a rendező a példátlan hosszúságú Putyin-interjúja előtt korábban olyan diktátortokról is készített filmet, mint Fidel Castro vagy a volt venezuelai elnök, Hugo Chávez. A négyórás dokumentumfilm kétségkívül hízelgő az orosz elnök számára, noha nem mulasztja el számonkérni őt olyan kérdésekben, mint például a csecsen helyzet, az úgy nevezett orosz „demokrácia” vagy a külföldi választásokba való beavatkozás.
Kérdés, mit nyert mindezzel Vlagyimir Putyin. A lap szerint elképzelhető, hogy a négyórás sorozat, amely egyenlőségjelet tesz az amerikai és az orosz terjeszkedés közt, már egy szélesebb körű dezinformációs stratégia része volt, amely azt a célt szolgálta, hogy még tovább radikalizálja az európai és amerikai szélsőjobbot. Mindenesetre a Guardian nem menti fel a Putyinnal pózoló celebeket amiért segítettek az orosz elnöknek elleplezni egy mindennél kegyetlenebb és zordabb valóságot.
Az orosz–ukrán háborúról a folyamatos tudósításunkat itt követheti.
(Kapcsolt képünkön Vlagyimir Putyin és Leonardo DiCaprio 2010-ben.)
