Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A Williams csapat néhány napja 79 éves korában meghalt alapítója céltudatos, eltökélt, néha kíméletlen volt, aki a puszta akaratával és kitartásával az életet és a Forma–1-et is magára szabta: óriási kihívások ellenére, tragédiák árnyékában testesítette meg azt a versenyszellemet, amely legendássá tette a csapatát és kiemelt helyet biztosított neki a történelemkönyvekben.
Forma–1-es csapatfőnökök személye nem feltétlenül érdekli a szurkolókat, de Frank Willams neve mindenkinek jelentett valamit, aki valaha is rajongott ezért a sportágért. Frank Williamsnek regényes élete volt ebben a kíméletlen, mégis magával ragadó világban, ahol minden nehézség és hullámvölgy ellenére öt évtizedet töltött el csapatvezetőként a nevét viselő istálló élén – soha senkinek nem sikerült a sportág történetében hasonló rekordot elérni. Ezt csak szenvedéllyel lehet, és Frank Williamsnek ebből kifogyhatatlan tartalékai voltak.
Ez az öt évtized lehetővé tette, hogy ott maradjon a paddockban akkor is, amikor a hozzá hasonló „régi nagy öregek” már sehol sem voltak, és amikor a Williamshez hasonló magáncsapatok is egy letűnt kor relikviáinak tűntek. A jelenléte pedig lehetővé tette, hogy a legfiatalabb generációk is magukba szívják azt a fajta makacs nyerni akarást és eltökéltséget, amely Frank Williamsnek és a csapatának a védjegye volt. A Williamstől jövőre a Mercedeshez tartó 23 éves George Russell például egészen biztosan életre szóló emlékként őrzi majd a találkozásait Frank Williamsszel: „Olyan ember volt, akire mindenki felnézett. Franket körbevitték az egész gyárban, és érezhető volt a jelenléte mindenhol. Motiválta a csapatot, hogy mindent beleadjon, elkötelezettségre inspirált mindenkit azzal, hogy ő maga milyen ember volt.”
Az elmúlt évek, évtizedek bukdácsolásaiba – a csapat rendre az utolsó helyeken végzett – nehéz volt belelátni azt a rendkívüliséget és azokat a sikereket, amelyek a Williamst története első 20 évében a sportág egyik leginkább tisztelt és irigyelt istállójává tették, de azokat a trófeákat és azokat az emlékeket már senki sem veheti el tőlük.
Szerelőként kezdte, autóalkatrész-kereskedőként folytatta, közben versenyezgetett, de hamarosan rájött, hogy neki nem egy autót, hanem egy egész csapatot kell kormányoznia. Amikor a család pénze már kevésnek bizonyult, akkor szponzorokat és befektetőket hajtott fel, neki sikerült először szaúdi pénzeket beforgatni a Forma–1-be. A csapat egy didcoti raktárból indult, és ma kilenc konstruktőri és hét egyéni világbajnoki cím van a neve mellett, a Williams pilótái 114 futamot nyertek és 313-szor állhattak dobogóra. A perspektíva kedvéért: csak a Ferrari nyert több konstruktőri címet, és mindössze két olyan csapat van – a Ferrari és a McLaren –, amely a Williamsnél több versenyen állt rajthoz. Elképesztő teljesítmény, amit a finoman szólva is szerény kezdetek még különlegesebbé tesznek. Frank Williams szenvedélyét pedig talán csak Enzo Ferrariéval lehet párhuzamba állítani. Olyan szenvedély volt ez, amelyre nemcsak a csapatnál megforduló pilóták – Nelson Piquet, Keke Rosberg, Alain Prost, Nigel Mansell, Damon Hill, Jacques Villeneuve, Ayrton Senna vagy Juan Pablo Montoya – merítettek, hanem amely alakította is a Forma–1-et.
Amikor egy évvel ezelőtt hosszú vergődés után eladták a családi vállalkozásként működő csapatot, nem lehetett nem egy korszak végét látni benne. Frank Williams halálával most ez a korszak még távolibbnak tűnik.
A Frank Williamst övező tisztelet azonban nemcsak az általa elért eredményeknek szólt, hanem annak is, hogy a legnagyobb sikereit akkor érte el, amikor a sors a mélységbe rántotta.
Frank Williams 1986-ban a szokásos szezon előtti tesztről tartott a repülőtérre egy bérelt autóban Dél-Franciaországban, amikor balesetet szenvedett. Az autó többször megpördült és végül a feje tetejére borulva állt meg. Frank Williams éles fájdalmat érzett a nyakában. Gerinctörést szenvedett.
Az orvosok az akkor 43 éves Williamsnek azt mondták, ha nagyon szerencsés, élhet még tíz évig. Ő bőven megháromszorozta a jóslatukat. Az életét visszakapta, a testét azonban már nem egészen: mind a négy végtagja lebénult, így élete végéig kerekesszékbe kényszerült. A legendához hozzátartozik az is, hogy a halálán lévő Frank kórházi kezelésének egy adott pontján az orvosok engedélyt kértek, hogy levegyék az őt életben tartó gépekről, a felesége, Virginia – mindenkinek csak Ginny – azonban hitt abban, hogy a férje nem adja fel. Igaza lett.
Frank Williams persze nem azért maradt életben, hogy azt ne ugyanazzal a versenyszenvedéllyel élje meg, mint a balesete előtt.
A baleset után hat héttel már ismét a csapattal volt a Brit Nagydíjon Brands Hatchben, a közönség állva tapsolta a kerekesszékben visszatérő csapatfőnököt. Az állapota, a megváltozott életkörülményei soha nem akadályozták abban, hogy a későbbiekben is eltökélten versenyezzen.
Ennek az eltökéltségnek persze a kezdeteknél is ott voltak a jelei. Az első csapatával, a Williams Racing Cars-zal hét éven át küszködött, mire földbe állt a vállalkozás, de Frank Williams megrázta magát, és elölről kezdte: 1977-ben megalapította a Williams Grand Prix Engineeringet, a nélkülözés és a nagyot álmodás minden romantikájával. Visszatérő anekdota a kezdeti hőskorról, hogy Frank egy telefonfülkéből intézte a hívásait, mert nem volt pénze irodára és vonalas telefonra. És hogy mennyire családi vállalkozás volt ez, arra ott a másik anekdota, miszerint Williamst a felesége elküldte fish and chipsért, de ő gyújtógyertyákkal jött vissza.
Hogy a családnak mit jelentett ez a fajta megszállottság, azt a 2013-ban rákbetegségben meghalt felesége egy könyvben próbálta megvilágítani. Az 1986-os nagy sokk után és Frank lábadozása során Ginny volt az, aki feleségként, ápolóként, beugró csapatfőnökként és persze anyaként is egyszemélyben helyt állt, miközben visszatekintve azt írta, a férje talán egy pillanatra sem gondolt bele, hogy a társának min kellett keresztülmennie, vagy hogy a sérülése milyen hatással volt a szeretteire.
A nyilvánosság közben azt látta, hogy a kerekesszékes főnök ott van minden versenyen a köridőket mutató monitorokra tapadva.
A Williams 1980-ban nyerte meg az első világbajnokságát Alan Jonesszal, majd 1982-ben és 1986-ban is a legjobbak lettek. A verhetetlenség aurája azonban akkor lengte körül őket, amikor a Frank már kerekesszékben tért vissza. A nagy ellenfélnek számító McLaren csapatfőnökének, Ron Dennisnek tulajdonítják azt a megjegyzést, hogy a fizikai korlátokkal Frank Williams még veszélyesebb lett, hiszen most már az idejét csak egy dologra használhatja: hogy gondolkozzon.
A győzelem hajszolása egyfajta gyógyír volt azokra a fájdalmakra, amit a baleset utáni élethelyzet teremtett. A családja és a csapat tagjai is megerősítik, hogy Frank Williams soha nem adta meg magát az önsajnálatnak vagy a panaszkodásnak. A csapat társalapítója és vezetőmérnöke, Patrick Head szerint Wiliams mindig is pragmatikusan állt hozzá a problémák beazonosításához és megoldásához, és ezt a viszonyulást alkalmazta akkor is, ha magáról vagy a sérüléséről volt szó. A lelkesedése és a pozitív hozzáállása mindig erősebbnek bizonyult a nehézségeknél. „Frankre mindig is jellemző volt, hogy magában tartja az érzelmeit, és kontroll alatt tartja a viszonyát a többi emberhez. Amint megszoktuk, hogy már nem ugyanaz az ember, aki azelőtt volt, és mostantól kerekesszékben lesz, a dolgok a normális mederben mentek tovább” – emlékezett vissza Patrick Head az átmenetre.
A BBC szakírója, Andrew Benson szerint Frank Williamsnek tulajdonképpen egyszerű volt a hozzáállása a fogyatékosságához: úgy gondolta, hogy ő maga idézte elő, így aztán a legjobb, ha elfogadja és halad tovább.
Jellemző, hogy a nyolcvanas évek végére egy másik veszteségből, az akkor mindenki által irigyelt Honda motor elvesztéséből is a legtöbbet hozta ki, és a Renault-val összeállva olyan egységet rakott össze Patrick Headdel, amellyel világbajnokot csinált Nigel Mansellből és Alain Prostból is – és amely elég vonzó volt ahhoz, hogy elcsábítsa a McLarentől Ayrton Sennát – csapatfőnöki karrierjének a legnagyobb megrázkódtatása és megbánása volt, hogy a háromszoros világbajnok brazil zseni egy Williams autóban halt meg, és már soha nem fogjuk megtudni, hogy együtt mire lettek volna képesek.
A Williamsnél a sportág legnagyobb nevei fordultak meg abban a tudatban, hogy ez a csapat mindent megtesz, hogy győzelemhez segítse őket, mert Frank Williams a legnagyobb mérnöki elmékre támaszkodott, hogy kihozza belőlük a csapatsikereket. A zseniális Patrick Head mellett olyan trófeagyárosokat alkalmazott az autói megtervezésére, mint Adrian Newey vagy Ross Brawn (akik aztán később a Red Bullnál és a Ferrarinál uralták le a mezőnyt az alkotásaikkal).
A 2000-es évektől – bár Frank Williamst továbbra is ugyanaz a szenvedély hajtotta – a csapat nem tudott magára találni, voltak ugyan villanásaik, de a győzelmektől egyre távolabb kerültek. A Williams névnek azonban olyan súlya van, hogy amikor a befektetőcég, a Dorilton Capital megvette a csapatot 2020-ban, 43 év után, meg sem fordult a fejükben, hogy átnevezzék.
A Williams csapat családi vállalkozás volt – Frank lánya, Claire megörökölte az irányítói szerepet az apjától –, de családi áldozat is. Williamsék nagyon is tisztában voltak azzal, hogy mennyi mindent fel kell adni a sikerért, hogy az F1-es világbajnokságok elmondhatatlan boldogságot okoznak, de ennek megvan az ára. Frank Williams a saját és a családja életét is erre tette fel. A halálával hatalmas űr marad a Forma–1-ben.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
