Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A koncertek és bulik mellett még egy dologhoz kell a védettségi igazolvány: a külföldi utazáshoz, nyaraláshoz. Így most azok futnak nagy számban a kártya után, akik még nyáron szeretnének kezdeni valamit a szabadidejükkel. Szerzőnk beoltottként több mint 14 hetet várt, futott, kért, végül könyörögött és kapott szinte idegösszeomlást felváltva a védettségi igazolványa után tartó hajszában.
Április 23-án nyílt meg az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér (EESZT) lakossági portálja, ahol már mindenki tudott magának oltásra időpontot foglalni – igaz, kezdetben csak Sinopharmra volt lehetőség. Ettől a naptól kezdve a vakcinairigység megszűnt az országban: aki akart, azonnal mehetett oltásra. Mivel a felületen az igazán népszerű Pfizer vakcina ekkor még nem volt elérhető, rengetegen már ekkor úgy döntöttek, hogy bejelentkeznek a Sinopharmra.
Én is így tettem. Április 26-án reggel rövid sorban állás után megszúrták a bal karomat a kínai vakcinával. Az ezt megelőző adatfelvételnél történhetett az a hiba, amely nyomán aztán hónapokig tartó futkosás következett a védettségi igazolványom után. A koronavírus elleni oltás előtt mindenkinek ki kellett töltenie egy hozzájáruló nyilatkozatot, amiben minden részletre kiterjedően kifaggatták arról, hogy milyen alapbetegsége van, mikor oltották utoljára stb. Ez az a lap, amiről az oltás előtt az adminisztrátorok átviszik a kórház rendszerébe a páciens adatait, majd innen kerülnek azok az EESZT rendszerébe. Az átvitt adatokra viszont a páciens nem lát rá – és itt a baj: simán benne van, hogy valakinek elírják a nevét, a TAJ-számát, a születési adatait vagy bármijét.
Nem először fordul elő velem, hogy elrontják a nevemet. Tényleg bonyolult, nemcsak a külföldiek, a magyarok is kínlódnak vele. És mivel kézírással kellett felvinni a lapra, az enyém ráadásul nem a legszebb, a legjobb szándékom ellenére is benne van a félreolvasás lehetősége. Május 13-án jelent meg a védettségi igazolvány okostelefonokra tölthető alkalmazás verziója. Ekkor tudtam meg, hogy az oltóponton Kacskovicsról Kaskovicsra kereszteltek. Megbarátkoztam új nevemmel és mivel a hibára egyetlen kávézóban sem figyeltek fel – oda az applikációval be tudtam jutni –, nem kardoskodtam a javítása mellett. Azonban a plasztikkártyám – mint utóbb kiderült – adategyeztetési gondok miatt nem érkezett meg.
Május 25-én megkaptam a második oltásomat. Az enyhe émelygést és hőemelkedést egy akkor kellemes élmény feledtette: az oltóponton jeleztem, hogy elírták a nevemet, e-mailt is küldtem nekik, hamarosan ígéretet is kaptam arra, hogy javítják a hibát. A védettségi igazolványom azonban még mindig nem volt sehol. Június elején már kormányablakig mentem a hibával. Változatlanul kedvesen tudatták velem, hogy nem egyedi az eset – amiben biztos voltam, látván az oltások áprilisi iszonyatos tempóját, ami komoly terhet rótt az egészségügyis adminisztrációra. Kitöltöttünk egy űrlapot, de amikor egy héttel később a kártya még mindig nem volt sehol, majd az ügyintéző értetlenkedve jelezte, hogy nem látja a névkorrekciót a rendszerben, már kezdtem aggódni. Kiderült, nem ok nélkül.
Június harmincadikán jelentette be Gulyás Gergely a Kormányinfón, hogy onnantól kezdve már az éttermekben sem kérik el a védettségi kártyát. Ez volt az a nap, amikor először frissült az app és bekerült az Európai Unió oltási igazolványának megfelelő szabvány szerint az oltásom neve, valamint a második oltás időpontja is. Majd július ötödikén ismét frissült az alkalmazás, új arculatot kapott, a bejelentkezést elvileg könnyítő új felület viszont engem gyakorlatilag kizárt a rendszerből.
Július 20-ig háromszor igényeltem magamnak az Ügyfélkapun belül védettségi igazolványt plasztikkártya formájában, de nem történt semmi. Egyre csak gyűltek a fejem fölött a viharfelhők a közelgő külföldi utazásom, illetve a negyedik hullám egyre erőteljesebb belendülése miatt. A romló nyugat-európai adatok alapján kétségtelen, hogy Magyarországot is eléri előbb-utóbb az új hullám. Feltehetően engem mint oltottat ugyan megkímél (vagy kevésbé dönt le a lábamról), de ha nem tudom a védettségemet hitelt érdemlően bizonyítani – márpedig a kormány álláspontja szerint erre az oltáskor kapott sajtpapír nem alkalmas – akkor védettség nélkülinek számítok. Vagyis: se mozi, se étterem, se kávézó, külföldi út pedig végképp nem jöhet szóba.
Mivel az ügyfélkapus igénylések nem vezettek eredményre, július huszadikán telefonálni kezdtem. Elsőként az EESZT lakossági oldalán lévő számot tárcsáztam, órákon keresztül sikertelenül. Míg délelőtt hosszas várakozózene fogadott, délután már ki sem csengett a vonal, így e-mailben jeleztem nyűgömet, amire viszont – láss csodát! – öt percen belül volt válasz. Igaz, abban nem volt sok köszönet: a probléma nem tartozik a portált üzemeltető Országos Kórházi Főigazgatóság hatáskörébe, próbáljam meg a Budapest Fővárosi Kormányhivatallal rendezni az ügyet.
Megpróbáltam. A válasz gyors volt és lényegretörő: „TAJ-szám alapján adat nem található” – válaszolta a vonal túlsó végén az adminisztrátor. Szóval ismét mehettem be a kormányablakba, ahol nagyjából egyórás várakozás után a fellélegzés pillanata még távolabb került: mint kiderült, csak az első igazolvány-kiadási kísérlet bukott el a saját nevemen. Édesanyám neve nem egyezik meg a személyi igazolványomon és a TAJ-kártyámon (erről a problémáról viszont nem tájékoztatott az amúgy minden ostobaságról hírt adó, még mindig folyamatosan érkező vakcinahírlevél). Biztosíthatom a kedves olvasót: nem két külön személy nevét írták egyik, majd másik kártyára, egy anyától származom, az ő nevét írták el évekkel ezelőtt egy hivatalban.
A startpisztoly tehát ismét eldördült: ezúttal az ő nevének javításáért futottam, így azonban a remény, hogy az utazásomig megkapjam a védettségemet igazoló plasztikkártyát, elillant. Végül – alig egy héttel az indulás előtt – egy korahajnali kelés után odabotorkáltam a Teve utcai kormányhivatalhoz nyitásra, ahol nagyjából öt perces várakozás után két perc alatt korrigálták a hibát. Az app azonnal működött, más kérdés, hogy a plasztikkártyát esélyem sincs megkapni az indulásig.
Azonban a finishez közeledve egyre erőteljesebben villogott a fejemben egy kérdés: mégis, miért nem lehet az amúgy minden ügyintézéshez elengedhetetlen Ügyfélkapuba bevezetni egy „Adatmódosítás” menüpontot? Miért kell azért heteket futkosni kormányablakról kormányhivatalra, majd órákat várni szinte mindenhol, hogy egy hibát egyáltalán kiderítsünk és aztán esetleg orvosolni is tudjunk?
Persze akkor is maradt volna egy végső megoldás, ha nem tudták volna korrigálni a névhibát és így nem működne (jelen pillanatban!) a védettségi app: ott a PCR-teszt lehetősége is, de annak ugye darabja húszezer forint. Mondjuk, mivel Sinopharmot kaptam, az sem lenne ellenemre, ha gyorsan kapnék még két (vagy inkább három) Pfizert és azokért egy kártyát, de kétlem, hogy ezt a megoldást kultiválná bármely hivatal, vagy nem rontanák el újra az egészet, hogy karácsonyi ajándékként a fa alatt esetleg ott pihenhessen a Messiásként várt védettségi igazolványom.
