Farkasok végeztek a hétvégén egy borjúval Füzéren. Szakértőt kérdeztünk arról, hogyan lehet távol tartani a farkasokat? Egyáltalán, hány farkas lehet ma Magyarországon? És mit tegyünk, ha találkozunk velük?
Farkasok végezhettek egy másfél mázsás szarvasmarha borjúval a hétvégén a Zempléni-hegységben lévő Füzéren. Horváth Jenő gazdálkodó – a település polgármestere – az MTI-nek elmondta, hogy állatait villanypásztorral és karámmal körbekerített réten tartja, a területet kutyák is őrzik. Úgy tudni, a támadás helyszíne egy frissen kaszált, bálákkal teli, körbekerített, karbantartott legelő a település belterületétől alig nyolcvan méterre, az erdő szélén. A gazdálkodó szerint eddig nem is készült hivatalos feljegyzés arról, hogy a farkasok nem a környékbeli vadállományból, hanem haszonállatból ejtettek zsákmányt. Az, hogy farkasok voltak a támadók, a borjú sérüléseiből látszik, és ezt az állatorvos is megerősítette.
Tavaly nyáron valóságos medvehisztéria tört ki, miután Romániában több medvetámadás is történt, nálunk pedig több településen is fel-felbukkantak a kóbor állatok. Észak-Magyarországon lakossági ismeretterjesztő fórumot is tartottak a medveveszély miatt, a Bükki Nemzeti Park úgy gondolta, jobb az embereket felkészíteni, mit csináljanak, ha találkoznak az állattal. A borjat megtámadó farkas azonban különleges, egyedi eset:
nem arról van szó, hogy a farkas lenne az új medve.
Szilágyi István, a Fehérkereszt Állatvédő Liga elnöke, a Veresegyházi Medveotthon PredatorProgramjának vezetője a hvg.hu-nak azt mondja: a magyar társadalomnak meg kell tanulnia elfogadni azt a tényt, hogy farkasok és medvék ismét élnek vadon az országban. „Az elmúlt száz évben nem élt itthon egyik sem. Magyarország mostani területén nem volt jellemző, főleg az elcsatolt részeken éltek. Azóta szórványosan megjelent egy-egy farkas vagy medve, de stabil, visszatelepedett populációról csak akkor beszélhetünk, ha utódokat szülnek és nevelnek” – magyarázza.
Szilágyi Istvánék egyébként épp azért hozták létre a PredatorProgramot, hogy az ismeretterjesztés-oktatás révén elfogadtassák a farkasokat a magyar társadalommal, és bemutassák, milyen fontos szerepet látnak el a vadvilágban. A szakember szerint
a bekövetkezett eset legfontosabb tanulsága, hogy az érintett területeken élő gazdák megtanuljanak védekezni.
„Egy sor villanypásztor nem elég, egy-két kistestű kutya sem. Annak idején épp ezért tenyésztették az őrző-védő kutyákat. Bizonyos fajták a medvével-farkassal is felvették a harcot. De tisztázzuk, hogy egy kutya sem tud megölni egy farkast vagy egy medvét: a farkas nem egyedül jön, falkában él, a medve viszont a szárazföld legnagyobb csúcsragadozója, bármikor zsírpapírt csinál a legnagyobb kutyából is” – mondja Szilágyi István, aki úgy véli: a megfelelő védekezésnek több módja is van.
Amellett, hogy érdemes karámokat építeni az állatoknak, hasznos beszerezni olyan villanypásztort is, amelyben megfelelő ampererősségű áram van – ez féken tartja az állatot, ugyanis kellemetlen a ragadozónak, ha megcsípi. Szilágyi meglepő módon a rémzsinórt is ajánlja: ez a karámokon kívülre feszített zsinór, amire színes rongyokat kötnek – ez megzavarhatja az esetleg prédázni akaró medvét, farkast. „A szarvasmarha igazából nincs rajta a farkas tápláléklistáján, ez egy fiatal növendék volt, amelyik eltávolodott a csordától. Az erdőben most születtek meg a fiatal őzek, szarvasok, vaddisznók, ez inkább motiválja a farkast, mint egy eltévedt borjú.”
Az, hogy a farkasok most elejtették a borjút, Szilágyi szerint a gazdálkodó hibája lehet, aki nem védekezett megfelelően. Az ilyen támadás egyébként inkább az ősztől tavaszig tartó ínségesebb időszakban jellemző, mikor az apró rágcsálók már eltűntek, a nagyobb lábas, csülkös vadak pedig a kopasz erdőben hamarabb észreveszik a farkasokat.
Szilágyi szerint a farkas nagyon komoly társadalmi konfliktus a világ minden pontján. „A vadásztársadalom már megtanulta kezelni a jelenlétét. Lehet figyelni rá, hogy ne szoktassuk be a lakott terültre ezeket az állatokat. Nem szabad motiválni őket erre – ilyen motiváció lehet például egy rosszul elföldelt tetem.”
Szilágyi István számára egyébként „nem cuki” sem a farkas, sem a medve, ő mindig az emberek pártján áll, de úgy véli, ha már léteznek csúcsragadozók a világban, próbáljuk meg elfogadni. „Magyarországon színpompás az erdők élővilága. Úgy sejtjük, hogy körülbelül egy-egy 15-18 tagú falka van már két helyen, szóval most nagyjából 30-35 farkas élhet itthon, medvéből pedig 10-13 járhatja a határvidéket. Ez természetes folyamat, és meg kell tanulni okosan védekezni.”
Amennyire lehet, a szakemberek próbálják számontartani a szélsőségesen rejtőzködő életmódot folytató falkákat. Az Aggteleki és a Bükki Nemzeti Park munkatársai például kameracsapdákat helyeznek ki azokra a területekre, ahol a nyomok alapján a farkasok megfordulnak. A kameracsapda mozgásérzékelővel működik: amikor egy állat belekerül a látókörébe – legyen az mókus, nyuszt, farkas vagy medve – akkor képeket készít.
A megfigyelést nehezíti, hogy a farkasfalkák vándorolnak, és rövid idő alatt nagy területeket képesek bejárni: hosszú távokat is le tudnak futni 60 km/óra sebességgel. Ráadásul kerülik az embert, így ha megzavarjuk az élőhelyüket, akkor megpróbálnak elhúzódni.
Amikor nyáron kimegyünk a kutyával az erdőbe kirándulni, a farkasok szempontjából komoly problémát jelent. A kutyák ugyanis olyan betegséget is terjeszthetnek, amelyek ellen oltva vannak. A veszettség továbbadását az oltás megakadályozza, de például a szopornyica és a parvo ellen oltott kutya hordozóként testnedvekkel, széklettel, vizelettel megfertőzheti a farkasokat. Az pedig már inkább a kutyák szempontjából problémás, hogy minden évben sok kirándulni vitt kutya téved el az erdőkben – és ha farkassal találkoznak, könnyen a gyomrukban végezhetik.
Persze felmerül a kérdés, hogy vajon mi a teendő, ha farkassal találkozunk, veszélyesek-e az emberre. Szilágyi szerint az emberre szisztematikusan vadászó farkas rémképét ideje elfelejteni, mert a mozivászonra és a mesékbe való túlzás. A farkas ugyanis alaptermészetéből fakadóan kerüli az embert. „Persze mindig vannak olyanok, akik direkt azért mennek az erdőbe, hogy farkast fotózzanak, így közel mennek a kotorékhoz. Ilyen esetben pedig nem meglepő, ha a farkas támad: meg akarja védeni a kölykeit.”
Szilágyi szerint a legveszélyesebb állat Magyarországon még mindig a kullancs.
Az olyan csúcsragadozók, mint a medve vagy a farkas rendkívül hasznos állatok, fenntartják az egyensúlyt. Úgy is mondhatnánk, hogy egy szervesen és egészségesen működő rendszerben ökológiai szolgáltatók. Ez azt jelenti, hogy nem a gyönyörű, díjnyertes állatokat fogják levadászni. A medve javarészt dögöt fogyaszt, a farkas pedig a selejtet: a gyenge egyedeket. A farkasfalka tudja, hogy a jó genetikai képességű vadállat meg tudja magát védeni – így tulajdonképpen genetikai szelekciót végeznek.
Az, hogy a farkas megjelenése Magyarországon sokakban riadalmat kelt, egy sajátos és szomorú környezeti hagyatékból, egyfajta sterilitásból fakad. Mivel Magyarország jelenlegi területéről több mint száz éve kilőtték az utolsó egyedet is, már elfelejtettük, mit jelent együtt élni a farkas jelenlétével.
Van egy kulturális örökségünk, amelyben a farkas a megtestesült gonosz, vagy az ostoba, aki pórul jár.
A városi ember hajlamos átesni a ló túlsó oldalára is, és cuki állatnak tartani a farkast, amely szintén szélsőségesen kiforgatott kép, és megint arról szól, hogy valójában nem ismerjük ezt az állatfajt. Elég csak a Trónok harca hatására kibontakozó őrületre gondolni, amiről a hvg.hu is írt: miután a sorozatban hangsúlyos szerepet kaptak a farkasok, rengetegen akartak rájuk hasonlító házi kedvencet. Ezek jókora hányada pedig állatmenhelyeken végezte, miután tulajdonosaik meggondolták magukat.