Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
A Red Bull holland versenyzője megint Budapestre látogatott egy kis városi autózásra. A Nagy Futam előtt beszélgettünk vele.
Minek nézne meg valaki egy dokumentumfilmet, amelynek a történetét már úgyis ismeri, főleg úgy, hogy maga is a szereplője volt? Max Verstappen, akivel a május elsejei, most már a „hagyományos” jelzőt is kiérdemelő Nagy Futam előtt ültünk le beszélgetni, logikusan levezette, hogy miért nem látta, és nem is áll szándékában megnézni a Netflix egyik nagy dobását, a tavalyi szezonról forgatott Drive to Survive című dokumentumfilmet: „Tudom, mi történt tavaly, és nincs szükségem arra, hogy a többi csapat történeteit meghallgassam, egyszerűen nem érdekel”. Jogos érvek, nincs mivel vitatkozni, Max Verstappen az a versenyző, akinek nem lehet egy sorozattal csak úgy elterelni a figyelmét a célról: a következő versenyről, a következő győzelemről, és persze a világbajnoki címről, amelyet sokan már akkor megelőlegeztek neki, amikor szemtelenül fiatalon, 17 évesen bemutatkozott a Forma–1-ben.
A Netflixes dokumentumfilm egyik vezérmotívumáról – a káromkodásról – azonban még így is tudtunk beszélgetni vele, hiszen, mint elismeri, ez azért alapvetően hozzátartozik a sportág mindennapjaihoz. A futamokat követő nézők persze nem sokat tapasztalnak ebből, mert a filtereire mindig is vigyázó F1 alaposan megtervezi, hogy mit tesz le eléjük, így vagy nagyon formális, száraz megnyilatkozásokat hallanak, vagy csak a kifütyülésből következtethetnek arra, hogy valami szaftosabb hangzott el.
„Nyilván, ha egy focistára egy meccs alatt mikrofont tennénk, a kilencven perc alatt nagyon sok káromkodást hallanánk – hoz rögtön példát egy másik sportágból. – Ez nálunk is így megy, ez a normális, az egyetlen gond, hogy rajtunk mindig ott van egy mikrofon, így minden szónak nyoma van. De ha egy focistán nincs is mikrofon, a gesztusaiból akkor is könnyen le lehet venni, hogy épp szitkozódik. Más sportokban is ez van. Egyszerűen természetes dologról van szó, káromkodsz, ha épp hibázol vagy nem vagy boldog valamitől, ezek a szavak maguktól jönnek, megkönnyítik a helyzetet, feloldják a feszültséget”.
Bár a rádióforgalmat az elmúlt futamokon is kellett cenzúrázni, Max Verstappen feltűnően nem tűnt fel idén – ahhoz képes legalábbis, hogy tavaly a saját hibái, a véletlen és olykor a rossz helyzetfelismerés miatt tekintélyes mennyiségű pontot, adott esetben dobogós helyezést dobott el magától, és a csapattól. Talán nem véletlen, hogy a Red Bull és a csapatfőnök Christian Horner is sokkal elégedetebb ezzel a kevésbé látványos, de pontszerzés szempontjából sokkal hatékonyabb versenyzői jelenléttel, amelyből azonban így is minden kétséget kizáróan kiderül, hogy Max Verstappen piszkosul gyors és tehetséges. Ma már talán tapasztalt is. Így aztán míg tavaly épp egy kínos bakui ütközés után érkezett Budapestre a Red Bull holland pilótája, idén már az volt a legnagyobb gondja, hogy a sok negyedik hely kezd már unalmas lenni. A 2019-es szezonban ugyanis egy dobogós és három negyedik ráadásul példásan megbízható teljesítményt nyújt.
A legnagyobb feltűnése idén tulajdonképpen a budapesti Nagy Futam, ahol az autós előadóművészet legjavát kellett prezentálnia az Andrássy út mentén felgyűlő rajongóknak, és itt végül is rajta is van a feladatlistán, hogy csináljon néhány őrült(nek) tűnő dolgot.
A futamokon viszont a megfontolt őrültség a nyerő.
Onnantól, hogy 2016-ban beült a Red Bullba, potenciális világbajnokként tartják számon. Verstappen esetében pont az az izgalmas, hogy végignézhetjük, hogyan is születik meg egy világbajnok. Nem mintha időközben ne tett volna le az asztalra úgy mellékesen néhány rekordot: 17 évesen a legfiatalabb újonc volt a Forma–1-ben, és mindössze egy évvel később a sportág történetének a legfiatalabb futamgyőztese lett.
Feltűnés nélkül gyűjteni a pontokat komoly erősségnek számít. A Forma–1-es narratívák mindig is főleg az élvonalra koncentráltak, ezért van az, hogy az eddigi futamok alapján a Mercedesek és a Ferrarik kapták a legtöbb műsoridőt és médiafigyelmet. Pedig Max Verstappen kitartóan ott van a nyomukban. Arra a kérdésre, hogy idén tényleg nyugodtabb, lazább lett-e, hiszen abból, amit eddig mutatott, ez jön le, viszonylag gyorsan rávágja, hogy személy szerint nem érzi így. „Néhány versenyhelyzetet nyilván jobban megértesz már ennyi tapasztalattal, de versenyzőként ugyanolyan vagyok, ha látok egy lehetőség, kihasználom, ugyanúgy, mint korábban”.
Max Verstappen egyébként még mindig csak 21 éves, a szemünk előtt nőtt fel – időről időre felbukkanak a képei, amelyeken a szintén F1-es versenyző édesapja, Jos Verstappen a bokszutcában cukiskodik vele –, az útkeresését pedig nem nehezíti meg, hogy mindez a nyilvánosság előtt zajlik. Az viszont érződik rajta, hogy minden tapasztalást, legyen jó vagy rossz, igyekszik feldolgozni, beépíteni magába. Hogy melyik volt az a hibája, amelyikből a legtöbbet tanulta? „Ezekből volt néhány. De volt egy nagyon emlékezetes bukásom a gokartos időszakomból, amikor egy fontos versenyen hibáztam, és nyerésre esélyes pozícióból kiestem. Ez akkor nagyon fájdalmas volt, ez volt számomra a legnagyobb lecke”. Max Verstappen F1-es előmeneteléből pedig kiderülhet, hogy a gyorsaság és a tehetség mellett a belátás képessége is rengeteget számít.
