Egy kutatás szerint jelenleg is 77 ezer homoszexuálist kezelnek valamiféle helyreállító terápia keretein belül szerte az Egyesült Államokban. Leginkább abból a meggyőződésből kiindulva, hogy a melegség betegség, azon belül is olyan lelki torzulás, amiből fel lehet, és kívánatos is felépülni. A legtöbbször bentlakásos átnevelő táborokban zajló, kemény munkával elérhető gyógyulásban súlyos dollárezrekért, -tízezrekért segítenek a szakemberek, pszichológusok, pszichiáterek. Ráadásul minél előbb vágunk bele, a kezelés annál hatékonyabb, így a tisztes heteróvá válás vágya elsősorban a még bimbózó szexualitású gyerekeket és kétségbeesett szüleiket célozza. A magukat sokszor nagyvonalúan csak exodusnak nevező mozgalmak képviselői pedig egyenesen az országhatárokon is átívelő propaganda szintjére emelték a szolgáltatásaikhoz rendelt reklámot. Gratulálok.

Joseph Nicolosi, az ún. reparatív terápia kaliforniai atyjának export vákuumcsomagolt homofóbiája pedig lendületből kapott letelepedési kötvényt KDNP-landban, ahol egyenesen a gránitszilárdságú alkotmányba vésték bele, hogy a házasság kizárólag férfi és nő életközössége. A történet nem újkeletű, a melegek 2017-ben elhunyt megmentőjének hagymázas őrületei nem először találnak itthon lelkesen tapsikoló közönségre. Nicolosi és az általa gründolt NARTH (National Association for Research and Therapy of Homosexuality) nevű szervezet, mely összefogja a meggyőződéses melegátnevelőket, eddig pusztán egyházi, főként katolikus vonalon nyomult Magyarországon. Legutóbbi könyvüket, A homoszexualitás megelőzése címűt 2016-ban egyenesen a Magyar Katolikus Egyház hivatalos kiadója dobta piacra.

Ám az egészen új szint és színvonal, hogy az NARTH által képviselt töménytelen mennyiségű káros marhaságnak az év eleje óta egész estés mozit szentel a magyar közmédia.

Az elmúlt évek tapasztalatai alapján jó okunk van azt gondolni, ha egy társadalmi kérdést bármiféle ellenpont nélkül tematizál a Nemzetstratégiai Jelentőségű Fake News Gyár, onnantól Magyarországon hivatalosan is az A Vélemény. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Ugye tudjátok, hogy rendes magyar ember, bármi is legyen a véleménye, mindig következetesen magáévá teszi a propaganda, a hatalom számára kedves gondolatok rangjára emelt aktuális és permanens őrületet. Aki van annyira öngyűlölő, hogy időről időre elmerül a kormányzati hazugsággyár további mocsaraiban, eddig is láthatta, hogy kiterjedt felületeiken tombol az ostoba homofóbia. Például amikor bemutatják minden idők egyik legszebb, sok Oscarra jelölt felnövéstörténetét, amiben történetesen két fiatal fiú szeret egymásba, az minimum a buzilobbi sátáni összeesküvéstervének része az ifjú lelkek megrontásáért.

Különös módon arról nem számoltak be, hogy a melegelterelés másik amerikai pátriárkája, David Matheson a napokban hivatalosan is bejelentette, hogy felfedezte magában a meleg identitást. Arról nem is beszélve, hogy Apáti Bencének és a többi trollnak már önmagában a művészeti szintre emelt cinikus buzizásért járna egy újságírói Prima Primissima-díj. Melegnek lenni eddig béna volt, meg ciki, ám azzal, hogy 2019-re ráfordulva már az átnevelésük is téma, a kormánypropaganda mintha hivatalosan is megadta volt a kilövési engedélyt a melegekre. De ne szaladjunk ennyire előre.

Burkolt meleggyűlölet

A helyreállító terápiák világmegváltó ötlete még a két világháború közti időszakban merült fel az Egyesült Államokban. Mivel a pszichoanalitikusok különösebben nem tudtak mit kezdeni a homoszexualitással, leginkább úgy passzolt az általuk felállított fejlődésmodellbe, ha patologizálják a jelenséget. Úgy gondolták, a homoszexualitás fejlődési rendellenesség, ami valamiféle gyermekkori traumából fakad. Ám a civil LMBTQ mozgalmak a 60-as, 70-es évekre megerősödtek annyira, hogy kikérjék maguknak, ők bizony nem betegek, többé egyetlen pszichiáter se fektesse őket a kanapéra, legalábbis ne szexuális orientációjuk miatt. A homoszexualitás így már 1973-ban kikerült a lélek gondjaival foglalkozó szakemberek DSM nevű, nemzetközileg is irányadó kézikönyvéből. És azóta sem került vissza. Sőt, időközben a DSM-et kiadó Amerikai Pszichiátriai Társaság is kiátkozta sorsaiból Nicolosit és a teljes melegátnevelő társaságot.

Alt-right és post-truth ide vagy oda, aki a homoszexualitást innentől bármiféle kórságnak, lelki ferdülésnek vagy perverziónak nevezi, az egész egyszerűen hazudik, és szélmalomharcot vív az egzakt tudomány, az igazság és a józan ész ellen. Valószínűleg ezzel tisztában vannak mindazok, akik továbbra is a homoszexualitás betegség-narratívája mellett kardoskodnak, mert nyilvánvalóan valamilyen jól megfontolt érdekük fűződik ehhez. (Az olvasó fantáziájára bízom, hogy milyen típusú üzleti érdekek, továbbá elfojtások, önbecsapások és rejtett frusztrációk lehetnek ezek.) Így máris megérkeztünk a gonosz csúsztatások mezejére, ahol a fogalmak egzotikusan keverednek egymással, és ha nem vagyunk elég éberek, máris egy párhuzamos dimenzióban találjuk magunkat. Ott, ahol leginkább szégyen, bűntudat és megaláztatás vár a melegekre.

Szégyen és kötődésvesztés

Az egyes számú csúsztatást keresztény cukormáznak hívom magamban, mert ha megfigyeljük, a helyreállító kezelések kivétel nélkül a hit mentén, zömmel keresztény közösségekre rátelepedve terápiáznak ki a ferdehajlamúságból. Így melegnek lenni a betegség mellett már halálos bűn is! Nem véletlen az árukapcsolás, a Biblia a homoszexualitást hagyományosan mindig is súlyos eltévelyedésként ábrázolta, melynek legfőbb ellenszere az önmegtartóztatás. Az inkriminált közmédiás műsorban is megszólaló Hodász András atya a „cég képviseletében” nem véletlenül fogalmaz úgy, ha „fel tudom vállalni a problémámat, az már a gyógyulásnak egy nagyon nagy lépése”. A katolikus egyház magát az embert nem ítéli el, hanem csupán a benne lévő hajlamot. A teológiai koncepció lényegében a magyar alkotmány logikájának rugójára jár: a házasság azért pusztán férfi és nő megszentelt közössége, mert benne foglaltatik az ontológiailag magasabb rendű, az élet továbbadásának lehetősége. Két férfi és két nő ezt nyilván nem tudja előadni.

Nicolosinak, aki szintén úgy véli, hogy Isten nem teremtett melegeket, meggyőződése, ha a fiúnak nem sikerül idejében birtokba vennie a saját péniszét, felnőttként más férfiak péniszétől lesz elbűvölve. A hangzatos kijelentéssel máris megérkeztünk egy újabb melegekkel kapcsolatos csúsztatáshoz, amikor manipulatív módon mosunk össze két egymáshoz közel álló, mégis más jelenséget takaró fogalmat. Mert egészen más a nemi identitás (az, hogy nőnek, férfinak tartom magam, vagy egyéni kategóriában indulok) és a szexuális orientáció (ki vonz: a nők vagy a férfiak, esetleg mindkettő). Az átnevelő elmélet azzal pedig végképp nem számol, hogy van annyira bonyolult lény az ember, hogy mind szexuális orientációja, mind nemi identitása változhat az idők során. Illetve a szerelem nem mindig ismeri a nemeket, és nincs tekintettel a homofóbok beszűkült világlátására.

Jó-jó, mondja erre az átnevelősdi, és veti be a harmadik, legsunyibb csúsztatást, amikor egy láthatatlan kisebbség valós problémájából alkotja meg a többség nem létező problémáját. Az LMBTQ-univerzumon belül valóban tudományos körökben ma már csak a transzneműség bizonyos elemeiről zajlik a vita, hogy ezek mennyiben jelentenek patológiát. Ahogy tény és való, a DSM máig számon tartja a gyerekkori nemiszerep-diszfóriát, amikor a kicsi gyereknek hosszas és komoly szenvedést okoz, hogy semmilyen szinten nem tud azonosulni a saját nemével. Ám ez szerencsére a gyerekek töredékszázalékát érinti, és a későbbi homoszexualitáshoz nincs túl sok köze. Na, ebből kiindulva alkot ideológiát és épít bizonyítottan működésképtelen, cserébe káros reparatív terápiát az igazhitű Nicolosi-szellemi család.

Melegek: az új migránsok?

Ezzel szemben az affirmatív, azaz támogató terápiás megközelítés nem azt mondja, hogy ne légy meleg, ahogy azt sem állítja, hogy legyél meleg. Ha valami végleg távol áll a pszichológia mint intézmény és szellemiség lényegétől, azok a „hogyan kellene élned” típusú üzenetek, akárcsak az ítélkezés bárki felett. Egy terapeuta nem biztat semmire, hanem értő figyelemmel meghallgat, elismeri a páciens belső konfliktusait és érzéseit, ezzel is hozzásegítve az illetőt a nagyobb tudatossághoz és a magabiztosabb döntésekhez. Az affirmatív pszichológia az LMBTQ embereknél is az önelfogadást szolgálja. Erősen kétlem, hogy a tartós boldogsághoz és elégedettséghez az vezet, ha valaki egy életen át erőből nyomja el saját belső, legösztönösebb szexuális vágyait. Puszta megfelelési kényszerből.

Adjuk meg a változás lehetőségét annak, aki melegként ezt kéri? Lehet, de minek. A homoszexualitás nem az a kategória, amit a Top-Shopban vagy a vasárnap délutáni szívküldiben rendel az ember. Nemhiába ezerszer, minden oldalról bizonyított tény és emberi tapasztalat, hogy a szenvedést alapvetően nem a homoszexualitás okozza, hanem a többségi társadalom elutasítása. A diszkrimináció. A felesleges megbélyegzés. Az intolerancia. Magyarul hazugság bárkit is azzal kábítani, hogy majd kigyógyul a saját másságából. Az újkeletű melegellenes lobbi ettől függetlenül még teljesítheti a maga küldetését: az unásig ismert primitív zsidózás és migránsozás után a gondolkodó fideszeseknek szóló, a kultúrharchoz hasonló, legújabb, kifinomultabb politikai termék lehet. Tiszta NER, hiszen gyűlölködésre tökéletesen alkalmas, és talpig keresztény, nem igaz?

A HVG e heti számában Balavány György írása foglalkozik a "meleggyógyítással".